'Nem vagyok az a nagy szelfi bajnok' - Interjú Garami Gáborral
'Nem vagyok az a nagy szelfi bajnok' - Interjú Garami Gáborral
'Nem vagyok az a nagy szelfi bajnok' - Interjú Garami GáborralA legtöbben a Class FM rádió műsorvezetőjeként ismernek, de azt talán kevesebben tudják rólad, hogy zenélsz is. Miért pont a dob lett a szenvedélyed?
Gábor: Fiatalkoromban, 14 évesen kezdtem el zenével foglalkozni és dobolni. A családban édesapám játszott különböző hangszereken, de ahogy a mai köznyelv mondaná ő inkább lakodalmas zenész volt. Játszott hegedűn, tangóharmonikázott, sokszor énekelt, szórakoztató személyiség volt, néha beült a dob mögé is. Sok szép emlék köt a Locomotiv GT-hez. Anyukám megvette nekünk a Loksi című dupla albumot. Mikor feltettem a lemezt annyira magával ragadott a dob, hogy elhatároztam, ezen a hangszeren megtanulok játszani. Egyébként nekem mai napig Solti János a példaképem. Szerintem a hazai zenészek közül ő az az ember, aki nagyon magasra tette a mércét. Ennek hatására kezdtem el zenetanárhoz járni, a doboláson kívül nagybőgőn is játszottam.
Mondd el az fmc.hu olvasóinak, mit kell tudni a zenekarodról?
Gábor: A Garami Funky Staff 2010-ben alakult, eleinte heten voltunk. Egy időben még gondolkodtam azon is hogy legyenek ütőhangszeresek, de olyan nagy létszámú zenekart sajnos nem tudunk eltartani és nagyon ritkán van arra lehetőség, hogy egy ekkora fesztiválon játszunk. Jelenleg öten vagyunk ez az alapzenekar, de van arra is példa, hogy meghívunk vendég előadókat, például Pély Barnát, Bebét, Király Viktort, vagy Veres Mónikát.”Nika” most itt is játszott velünk az Alba Regia Jazz fesztiválon. A hazai zenei színtérről azokat az énekeseket részesítjük előnyben akik jártasak az általunk képviselt műfajban.
Miért éppen a Funky és a Soul mellett tetted le a voksodat?
Gábor: Ennek nagyon egyszerű oka van. A soul a jelentéséből adódóan a lélekből árad, a funky pedig egy nagyon vidám szórakoztató zene. Szerintem ez két olyan műfaj ami nagyon sokat tud adni az embereknek. Az emberek a vidám, mosolygós, táncolható zenét mindig örömmel hallgatják.
Először koncerteztetek itt Székesfehérváron, hogy tetszik a város, milyennek értékeled a közönséget?
Gábor: Székesfehérvár nagyon közel áll a szívemhez. Már gyerekkoromban is aktív zenei élet volt ebben a városban, és úgy gondolom, hogy most sincs ez másként, gondoljunk csak a fehérvári zenei képzésekre. Sok olyan zenekar kötődött ide, akiért mindig érdemes volt Székesfehérvárra utazni, meghallgatni a koncertjeiket, ilyen volt például a Faxni. A székesfehérváriak zene iránti elkötelezettségét mutatja az is, hogy a mostani koncertünk alatt viszonylag rossz időt hozott nekünk a sors, de ennek ellenére nagyon sokan voltak, itt maradtak, táncoltak, láthatóan nagyon élvezték a zenét és ez nekem nagy örömöt okoz.
Látszik, hogy zenésztársaiddal a színpadon nagy közöttetek az összhang, a magánéletben is szoros a kapcsolatotok?
Gábor: Én azt mondanom, hogy zenészeket úgy válogass össze, hogy ne csak a színpadon szeresd őket. Fontos, hogy jól érezzük magunkat együtt. Van, hogy hosszabb turnéra megyünk, a legtöbb embernek ilyenkor komoly kihívást okoz, hogy elviseljék egymást. Szerencsére rólunk elmondható, hogy ha éppen nem koncertezünk, akkor is gyakran összejövünk, beszélgetni, vacsorázni, sok időt töltünk együtt.
Ha jól tudom régen foglalkoztál fotózással, és a portré a kedvenc műfajod. Hódolsz még ennek a szenvedélyednek?
Gábor: Én még az analóg korszakban fotóztam amikor még nem jöttek be a digitális gépek. Nagyon szerettem azt a technikát, az előhívást és a filmeket ki-be fűzni a gépbe. Már akkor nagyon beleszerettem két dologba: a portréba és a fekete fehér képbe. Nem tudom, hogy miért, de a mai napig teljesen elvarázsol, készüljön ismert vagy ismeretlen emberekről egy-egy portré. Ha egy egész múzeumot töltenének meg ilyen képekkel, biztos hogy végigjárnám. Manapság nem fotózom sokat, akkor is inkább másokat, nem vagyok az a nagy szelfi bajnok.
A zenélésen és a műsorvezetésen kívül van esetleg más szenvedélyed?
Gábor: Nagyon fontos szerepet tölt be az életemben a tudatos életmód. Több mint 30 éve vegetáriánus vagyok, sportolok, foglalkozom a mozgással.Van egy mondás mely szerint : Amit eszel , olyan leszel.Amilyen zenét hallgatsz,amit nézel a TV-ben , amit eszel, amit olvasol, akikkel beszélgetsz, mind-mind meghatározza az életedet.
Imádod a filmeket, és ha jól tudom Woody Allen az egyik kedvenc rendeződ akire sokszor utalsz. Miért pont ő?
Gábor: Azt gondolom a mozgókép az a műfaj amiben minden benne van: zene, színpad, költészet, líra, szerelem, tánc. Szerintem a zenés film a legkomplexebb műfaj, abba lehet a legtöbb érzelmet vagy nevetést belesűríteni, és ha már a nevetésnél tartunk, az egyik kedvenc rendezőm Woody Allen. Mindig az emberi kapcsolatokat próbálja bemutatni, lehetőség szerint humorosan, vannak mostanában, egyre mélyebb és tartalmasabb filmjei de alapvetően mindig nagyon könnyed volt a stílusa. Amiért nagyon közel érzem magamhoz, hogy nem az a kifejezett sztár alkat, ha jól tudom ő nagyon gyakran el sem megy film gálákra mert nem ez érdekli, a művészetének él.
Visszatérve a zenekarhoz, ejtsünk néhány szót a terveidről, egy saját lemezetek már van, de ha jól tudom készül a második.
Gábor: Az első nagylemezünk címe Péntek Éjszaka, 2014-ben adtuk ki, saját dalok és feldolgozások is, hallhatóak rajta. A dalokat Nagy Laci(Gitano) és Temesi Berci írta.A most készülő második lemezünk pedig már szinte teljesen Berci zenei rendezése, ezen az albumon is rengeteg vendégzenésszel játszunk együtt :Veres Mónika (NIKA),Kollányi Zsuzsi,Dér Heni, Oláh Gergő, Burai Krisztián.
