Egy fehérvári anya élete a napsütötte Toszkánában
Egy fehérvári anya élete a napsütötte Toszkánában
Egy fehérvári anya élete a napsütötte ToszkánábanToszkána napja alatt sétálva sajtot és bort kóstolgatni, eldugott kis olívaolajpréselő műhelybe bekíváncsiskodni… El tudnám képzelni így az ideális nyaralást. Irigylésre méltónak hangzik, ha valakinek ezzel telhetnek a hétköznapjai, Olaszország festői tájait járva élheti az életét. De dolgozni, családot eltartani, megélhetést biztosítani természetesen ott is ugyanolyan kemény munka. Akár a lankás toszkán dombokon, akár a magyar tájakon járnak éppen, Réka mindig azt tartja szem előtt, hogy kisfiával minél több értéket megismertessen, újdonságokat fedezzenek fel. A fehérvári családtagok, barátok mindig tárt karokkal várják őket, itthon igazi családi programokkal kényeztethetik magukat. Olaszországban bizony sűrűek a mindennapok:
– Olaszországban, legalábbis nálunk, szombaton is van tanítás az iskolában, ami egy órakor fejeződik be. Így legfeljebb másfél szabadnapunk jut a tizenhárom éves kisfiammal, de ebbe is beleesik többnyire vagy egy focimeccs, vagy teniszbajnokság… végül a hétvége fél napokra korlátozódik. Őszi szünetet ott nem tartanak. A téli szünet ugyan kicsivel hosszabb, de azt mi mindig itthon töltjük. A nyár is tovább tart, szeptember 15-ig üresen konganak az iskolapadok. A forró hónapok azonban számomra a kemény munkáról szólnak. Ébredés után már az e-mailekre válaszolgatok, viszem magammal a tabletet ebédhez, kirándulásra is, hiszen a munkám az internetes szállásközvetítés, múzeumjegy foglalások mellett abból áll, hogy folyamatosan tanácsokkal látom el a Toszkánába vágyó embereket, bármilyen kérdésük legyen is az ideutazással kapcsolatosan. Nyári délutánokon pedig kirándulásokat szervezek. Ezek nem idegenvezetések, egyszerűen elindulunk sétálni, felkeresünk egy környékbeli gazdaságot, ahol kiváló pecorino sajtot lehet kapni, ellátogatunk egy olívaolajprésbe, ahol olívaolajat kóstolunk, aztán betérünk egy jó kis borospincébe. Igyekszem helyi termelőkhöz elvinni a látogatókat, amik nincsenek kiírva, kitáblázva, meghirdetve, nem turistalátványosságok.
Firenzében, a Szent János-keresztelőkápolnánál
(Fotó: Nyitrai Réka Viktória facebook oldala)
A vendégek a honlapodon keresztül találnak rád?
Igen, mindenki a honlapomon talál rám, de nem mindenki nálam foglal szállást. A bevételem nagy része természetesen a szállásfoglalásból van, de nagyon fontosnak tartom a kapcsolattartás minden apró részletét, nincs olyan kérdés, amire ne válaszolnék. A kirándulók nagy része évek óta ismer engem, sokan akkor is hozzám fordulnának segítségét, ha Olaszország más tájaira készülnek. Úgy veszem észre, igény lenne máshol is ilyen szolgáltatásra. Igénylik azt is, hogy hús-vér emberként is találkozzunk egymással, talán mert a személyes élményeimről is blogolok az oldalon, ezzel még közelebb hozom hozzájuk az ottani életet, a toszkán vidéket. Videókat is készítek. Nem turisztikai filmeket kell elképzelni, hanem technikai videókat, például: hogyan kell a a benzinkúton tankolni, ha nincsen ott senki, és éjszaka be van zárva? Hogyan működik egy fizetős strand, vagy hogyan kell a parkolójegyet kifizetni? Első hallásra ezek furának tűnhetnek, de nagyon sokszor az ilyen típusú videók megmentenek embereket attól, hogy súlyos büntetéseket kapjanak. Például így:
Nagyon sokrétű az általad végzett tevékenység. Teljesen egyedül alakítottál ki mindent?
Utazási irodákkal nem tartom a kapcsolatot, mindent egyedül csináltam. Anno megpróbáltam magyar utazási irodákkal is lepaktálni, hogy valamilyen szempontból használják ki, hogy én ott vagyok és értek ehhez, de senkit nem érdekelt igazán a dolog. Így végül belevágtam egyedül. Akkor még nem tudtam, hogy ebből egy egész napot kitöltő munka lesz. Hobbi szinten kezdődött, ám hamarosan bebizonyosodott, hogy ebben van fantázia. Egyre többen írtak nekem, hogy kérdéseket tegyenek fel, hiszen én jobban tudom, ha már ott vagyok. Érdeklődtek, melyik a legjobb strand, melyik éttermet érdemes felkeresni, milyen szállást válasszanak. Így vált apránként egyre komplexebbé a tevékenységem. A kirándulásokat csak pár éve szervezgetem, a szállások, a múzeumjegy foglalás, idegenvezető szervezése már régóta a tevékenységem részét képezik. A weboldalt akkor kezdtem, amikor terhes voltam, tehát most már tizennégy éve. Az utolsó öt-hat évben mondhatom el azt, hogy napi nyolc órámat biztos, hogy lefoglalja.
Hogyan kezdődött a történeted Olaszországban? Mit terveztél, mikor kimentél?
Nem tudtam olaszul, úgyhogy azzal kellett kezdenem, hogy beiratkoztam egy intenzív tanfolyamra, ami két hónap volt. Rögtön az idegenforgalomban kerestem állást, mert én mindig abban dolgoztam, a végzettségem idegenforgalmi közgazdász. Ebben a szektorban vagyok igazán tapasztalt. Akkor még Olaszországban sokkal jobb volt a helyzet, munkát is könnyebb volt találni. Jól beszéltem három-négy nyelvet, amit nem sok olasz mondhat el magáról. Először egy utazási irodában dolgoztam, ami beutaztatással foglalkozott. Ezt követően egy firenzei luxusszállodában kaptam állást, ott több éven át szerezhettem tapasztalatokat, és az olasz nyelvtudásom is biztosabb lett. A gond akkor következett, amikor kiköltöztünk vidékre, és nyolcvan kilométerről kellett bejárnom minden nap. Közben terhes is lettem, úgyhogy egyértelmű volt, hogy valami mást kell keresnem. De mindig az idegenforgalomban néztem körül. Szülés után két apartmanházat vezettem hét éven keresztül, közben lassan elkezdtem a honlapot. Ekkor még nem tudtam napi szinten sokat foglalkozni vele, mert két házban volt húsz apartman lakás és két medence is...
Székesfehérvár milyen helyet foglal el most a szívedben?
Nekem Székesfehérvár mindig is a hazám. Előtte is voltam már többször más országokban, de bárhol élek is, Fehérvárra évente többször is visszajövök. Próbálom képben tartani magamat az eseményekkel kapcsolatban, a nyári hazalátogatást például mindig igyekszünk a Királyi Napok idejére időzíteni. Sok barátom van, akik itt élnek és dolgoznak, rajtuk keresztül teljesen mindennapi szinten foglalkozom Székesfehérvár életével.
Kisfiával néhány éve a Balatonnál
(Fotó: Nyitrai Réka Viktória facebook oldala)
Mi az a hely, amit biztos, hogy felkeresel, amikor itthon vagy?
Az utóbbi időben, mióta a kisfiam nagyobb, törekszem arra, hogy legalább egy napot Pesten töltsünk. Nagyon érdekli a történelem, jártunk már a Parlamenttől elkezdve az Operáig sokfelé, tavaly például a Terror Házában. Állatkertbe is mindig megyünk, hol Veszprémbe, hol a fővárosba. A Balatont is télen-nyáron megnézzük.
Hogy érez a fiad Fehérvár iránt?
Nagyon szereti Magyarországot, azért is, mert itt tud igazi családi életet élni. Anyanyelvi szinten beszél magyarul is. Olasz apukájának van két testvére, ők ötszáz kilométerre laknak Nápolyban. Ők mondhatni elérhetetlen távolságban vannak a mindennapokban. Az ottani nagyszülők közül csak a nagypapa él, aki viszont sokkal - vagy 15 évvel - öregebb, mint az én szüleim. Amikor hazajövünk, neki ez egyben a családi nyaralást is jelenti. Van egy öcsém, akinek van két kisfia, őket ilyenkor együtt visszük gyerekes programokra. Az utóbbi években főleg nagyon kötődik Magyarországhoz. Többször mondja, hogy miért kell visszamennünk, de hát itt csak a vakációt tapasztalja meg. Jövünk-megyünk, Balatonban fürdünk, csak a pozitív dolgokat látja, a mindennapi nehézségeket nem. Itthon mindig igyekszem sok kirándulást beiktatni, idén az Alföldet jártuk végig Szegedtől Miskolcig, hogy amennyire lehet, az országnak azt a részét is megismerje. Voltunk már kenutúrán, hajókázni a Dunán, korcsolyázni télen a Balatonon, ezeket nagyon szereti.
Hiányoznak a magyar ételek?
Nem, de ez azért is van, mert anyuék gyakran kijönnek. Én hazajövök általában kétszer-háromszor, így két havonta feltöltődünk magyar ételekkel. Anyukám hozza magával a túrót, tejfölt, amit kint nem lehet kapni. Ami fel sem tűnik egy utazónak, de nincsen, és hiányzik, azok például a füstölt dolgok, kolbász, füstölt sajt, vagy az igazi magyar ropi. De ezek sem hiányoznak szélsőségesen. Olaszországban nem főzök magyaros kajákat magunknak. Inkább zöldséges ételeket készítek, különösen, mert nagyon meleg van, és nem egy hónapig, hanem négy hónapig. 35 fokban nem fog az ember nekiállni sült húsokat csinálni, hacsak nem este a grillen, mert annak viszont megvan a hangulata. Salátát, mozzarellát, tésztaételeket szoktunk enni. Van, aki nagyon ki van éhezve a magyar ételekre ott a környezetünkben is, de ők sokszor évekig nem jönnek haza.
Azért ma már egyszerűbb külföldön élni, mint régen.
Persze, nem távolodunk úgy el. Minden nap beszélek anyuval Skype-on. Ha egy nap kimarad, mert mondjuk többet kirándulunk, már hiányol. Régen heti-kétheti rendszerességgel beszéltünk, de amikor kiköltöztem, még mások voltak a lehetőségek.
Baráti kapcsolataid születtek kint is?
Inkább az itthoni, gyerekkori barátságaim erősek. Persze nem mindennapi a kapcsolat, de köztük vannak azok, akikkel egy perc alatt ott tudjuk folytatni, ahol tavaly vagy tavalyelőtt abbahagytuk. Amikor hazajövök, mindig megpróbálok minél több baráttal találkozni, főleg karácsonykor. De most már a Facebooknak köszönhetően ez is egyszerűbb.Természetesen Olaszországban is sokakkal jóban vagyok, de ők általában felületesebben kezelik a barátságokat. Könnyebben elegyednek veled szóba. Ha bemész egy kávézóba, két perc után már haver vagy, másnap már tudják, hogy mit ittál tegnap. Elmondják milyen szép az idő, merre menjél kirándulni, de a közvetlenségük megáll ezen a szinten. A privát szférájukba már nem engednek be. Így hát már nem is erőltetem. Van egy-két magyar barátnőm ott is, akikkel rendszeresen találkozgatunk, munkakapcsolatban is vagyunk.
Munkavégzés szempontjából hogy állnak az olaszok a külföldiekhez?
A munkát ők főleg a szimpátia alapján értékelik. Ha szimpatikus vagy, akkor felvesznek egy olyan munkára is, amihez esetleg nincsenek meg az adottságaid vagy a végzettséged. És ha beválsz, akkor megtartanak. Örülnek neki, ha talpraesett vagy, tök mindegy, hogy nincsen nyelvvizsgád meg diplomád. Viszont ez esetben is érvényes az, hogy barátságosak ugyan, de nem engednek túlságosan közel magukhoz.
Olaszországban tovább tart a jó idő
(Fotó: Nyitrai Réka Viktória facebook oldala)
A folyamatos külföldi élet mellett is vágysz még más országokba elutazni?
Hogyne, és el is jutottam pár országba, de inkább közelebbiekbe. Európában és maximum Afrikának az északi részén voltam. Olaszországnak is akad még bőven több olyan régiója, amit nem jártam be, most erre próbálok koncentrálni. Annyi szépség van még abban az országban is! Sokszor egy térképet nézve kiszúrok egy kör alakú tavat, ami mondjuk egy kihűlt vulkánnak a kráterében van és a nevét nem ismeri szinte senki… ilyen furcsa és ismeretlen helyeket is vágyom felkeresni, nem csak a legnépszerűbb célpontokat.
A messzi tájak közül melyek vonzanak?
Egyik legjobb barátnőm Ausztráliában lakik, oda is szeretnék elmenni, illetve Amerikába is, ott élnek rokonaim és egy barátnőm is. Ezeket viszont több hetes túrákként képzelem el, amit egyelőre nehezen tudnék megoldani. Nem vagyok az a típus, aki három napra elugrik mondjuk Spanyolországba. Két-három hétre szeretek menni, várom az alkalmat, hogy mikor lesz rá elegendő szabadidőm.
