Az óriáskeréken neki is van tériszonya – interjú Józsa Dávid műrepülő világbajnokkal
Az óriáskeréken neki is van tériszonya – interjú Józsa Dávid műrepülő világbajnokkal
Az óriáskeréken neki is van tériszonya – interjú Józsa Dávid műrepülő világbajnokkalMit csinál egy világbajnok vitorlázórepülő, amikor nem repül?
Dolgozom, nekem ez egy munka melletti hobbi, illetve annál azért több. Huszonhat éve repülök, vitorlázó gépen kezdtem Dunaújvárosban. 2005 környékén jöttünk át négy társammal Fehérvárra, azóta itt repülünk. Motoros gépen, ejtőernyős szakosztály tagjait ugratjuk ejtőernyős ugrató géppel, a vitorlázó szakosztály tagjait vontatjuk motoros géppel, és mellette természetesen oktatjuk a növendékeket.
Sok gyerek álmodik arról, hogy egyszer pilóta lesz, de Te már gyerekként is valóban közel álltál ehhez a világhoz.
Apukám itt Börgöndön repült egészen 1991-ig, és nagypapám az ötvenes években is vitorlázórepült Farkashegyen. Neki nem jött össze, hogy hivatásos pilóta legyen, apukámnak igen. Volt idő, amikor én is gondolkodtam rajta, hogy hivatásszerűen űzzem a repülést, de végül másként döntöttem.
Már édesapáddal is repültél?
Igen, az első repülésem vele volt majdnem harminc évvel ezelőtt egy katonai helikopterrel.
Semmi félelem, drukk nem volt benned?
Nem, nagyon tetszett!
Lehet egy pilótának tériszonya?
Igen. Az óriáskeréken vagy egy magasabb épületen én is érzek hasonlót, de nem lehet a kettőt összehasonlítani. Ha ejtőernyőst ugratunk háromezerötszáz méteren, simán kinézek a nyitott ajtón mielőtt becsukom. Mégis az óriáskerék tetején én is elbizonytalanodom. A repülőgépen mégis én tartom kézben a dolgokat.
Tinédzserként milyen pályáról álmodtál?
Egyértelműen az építészet tetszett, ezért a Jákyban végeztem magasépítőként. Utána pedig jött egy kis váltás, Kandó, logisztika, termelésirányítás. Tíz évig dolgoztam egy építőipari cégnél logisztikai osztályon, most pedig egy logisztikai cégnél dolgozom.
Mennyi időd jut a repülésre?
Az elmúlt két évben nem indultam versenyen, volt egy hosszabb szünet Magyarországon a vitorlázó, műrepülő utánpótlásban. Nyolc-tíz évig nem volt megfelelő kétüléses gép, és most egy elég komoly lemaradást próbálunk behozni. Három-négy társammal járunk Szegedre oktatni, tizenkét-tizenhárom növendékünk van. Remélhetőleg hamarosan sikerül majd egy újabb csapatot összehozni. Mellette pedig, ha jövőre nem is, de két év múlva szeretnék újra versenyezni én is, a felkészülésre azért kell bőven idő. Ezen kívül Börgöndön az Albatrosz Repülő Egyesületnél oktatok a vitorlázó alapképzésben, szerencsére vannak itt is szép számmal résztvevők, hamarosan indítjuk a következő elméleti tanfolyamot. És persze ott vannak a saját vitorlázórepülések, valamint Kiss Benjámin pilótatársammal elkezdtünk motoros navigációs repüléssel is foglalkozni három éve.
Akkoriban, amikor Te kezdted, mennyire volt népszerű ez a sportág, és kinek volt lehetősége közel kerülni a repüléshez?
Én az MHSZ megszűnése utáni években kezdtem, a korlátlan lehetőség akkor nem volt elérhető. De a vitorlázó repülés viszonylag sok fiatal számára volt elérhető volt. Versenyeket szerveztünk, rendezvényeket, amit utána le lehetett repülni. Próbáljuk ma is megteremteni ezeket a lehetőségeket. Úgy érzem, látszik is Börgönd repülőterén, hogy gondozzuk, és szerencsére sikerül ma is behozni olyan fiatalokat, akik ezt értékelik, és nagyon szép eredményeket értünk el idén is a kiképzésben.
Hogy fogadták annak idején a barátaid, osztálytársaid, hogy Te mivel foglalkozol?
Különlegességnek számított. Volt két osztálytársam is, aki elkezdett velem repülni, de több nem lett belőle.
Hogyan találsz ki egy koreográfiát?
Adott a világ legkorszerűbb és legnagyobb teherbírású műrepülő repülőgépe, ami ésszerű határok között mindenre képes. Azt kell összerakni, hogy melyek azok a figurák, amik a versenyprogram szerint az adott év szabályainak is megfelelnek. Nem minden figura engedélyezett versenyre. Ennek egyik oka a biztonság, hogy nem tudja minden pilóta megfelelő biztonsággal lerepülni, meghatározza az is, hogy nem mindenki egyforma géppel repül. Ezeket a figurákat le kell tudni repülni minden típussal annak, aki nevezhető abban a kategóriában. A bemutató repülésen, mint például a Börgöndi Repülőnapon, ezekből a figurákból egy olyan kombinációt lehet látni, ami inkább a látványra megy rá, nem olyan lényegesek a megfelelő szögek és a szimmetrikus forgások. Sokkal inkább a füst és a zenével való összhang, ezt minden évben próbálom csiszolni.
Honnan hallod a zenét ilyenkor?
Rádión nálam is szól ugyanúgy, talán fél másodperces csúszással.
Mi mindent kell tudni ahhoz, hogy valaki irányítani tudjon egy vitorlázó repülőt?
Picit más, mint más sportban. Ha az úszást, labdarúgást vesszük példának, ott a gyerkőcök viszonylag gyorsan elkezdhetnek foglalkozni a sporttal és akár olimpiáig is eljutnak. Repülni alapvetően tizenöt éves kortól lehet elkezdeni. Miután megtanulja valaki az alapokat, jó esetben vitorlázó repülőgépen, és már egyedül repül, folyamatosan lép előre a vitorlázó teljesítményrepülő ranglistán. Ha már elért egy bizonyos magabiztosságot és gyakorlatot, akkor lehet elkezdeni a műrepülést. Nem is az életkor számít, minimálisan százötven, de inkább három-négyszáz óra kell vitorlázó repülőn, hogy továbblépjenek. Utána jön az, hogy már nem csak talpon, hanem háton vagy függőlegesen, vagy lefele negyvenöt fokban is szállhatnak. Sokan nehezen is hitték el nekem eleinte, de az embernek olyan izmai kezdenek el mozogni, amikről nem is tudta, hogy vannak. És fordított testhelyzetben, amikor mindent fordítva lát, akkor is tudnia kell gondolkodni.
Mik a közeljövőben a terveid?
Szeretnék még versenyezni. A gyermekem most lesz ötéves, részben miatta is volt az elmúlt két-három év versenyzés szempontjából lazább. De úgy látom, most már szívesen kijönnek majd egy-egy versenyemre a feleségemmel együtt. Emellett sok projektben benne vagyunk az Albatrosz Repülő Egyesülettel, az egyik legkomolyabb ugye a Nemere, ami nagyon remélem, hogy ha jövőre nem is, de két év múlva lehet vele repülni.
Szerkesztő: Kovács V. Orsolya
