„A kutatás igenis menő” - Laufer Tamás Jónással beszélgettünk
„A kutatás igenis menő” - Laufer Tamás Jónással beszélgettünk
„A kutatás igenis menő” - Laufer Tamás Jónással beszélgettünkAugusztus 14. és 20. között rendezték meg Kínában a 33. Kínai Ifjúsági Tudományos és Technológiai Innovációs Versenyt. Laufer Tamás Jónás, a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium diákja a bronzérmet nyerte el a nemzetközi projektek közül az Egyensúly befolyásolásának kutatása 2.0, avagy balesetek megelőzése okostelefonnal című pályamunkájával, ami az alkohol egyensúlyra kifejtett hatását mérő baleset megelőző alkalmazás. Hogy milyenek egy sikeres, fiatal kutató diák mindennapjai és hogyan is működik az általa létrehozott projekt pontosan, erről beszélgettünk Tamással Székesfehérvár belvárosában.
Miért fontos egy ilyen fiatal embernek, hogy kutatási tevékenységgel foglalkozzon?
Mert az alkotás öröme társul hozzá, ugyanúgy, mint amikor rajzolsz valamit. Nagyon fontos szerintem, hogy már fiatalkorban elkezdjenek foglalkozni ezzel az emberek. Hasznos, hiszen az egyetemen már elvárják a kutatáshoz szükséges készségeket, akár szakdolgozat írásról, akár előadások tartásáról legen szó. A kutatás ráadásul fejleszti a problémamegoldó képességet, és inkább gimnazistaként szembesüljünk bizonyos akadályokkal, hogy a későbbiekre már megtanuljuk legyőzni őket. Ha tanulunk a hibáinkból, az egyetemen is versenyképesebbek leszünk. Kínában láttam, hogy mennyire átálltak az iskolákban a projektszerű oktatásra. Nem véletlen, hogy 89 nemzetközi és 300 kínai projekt vett részt ezen a versenyen… A lényeg, hogy valami új legyen benne, amit Te tudtál hozzáadni az egészhez. A Telekiben a Tudományos Diákkörben is ezen dolgozunk, hogy minél többek kedvét meghozzuk a kutatási tevékenységhez. Molnár Janka Sárától vettem át a diákelnökséget, Lévayné Egyházi Piroska tanárnővel hetente szervezünk előadásokat, kísérleteket is mutatunk be.
Jut emellett időd kikapcsolódni?
Sokan hiszik, hogy választani kell a tudományos élet és a magánélet között. Szerintem ez ugyanolyan hobbi, mint a fotózás vagy a rajzolás. Emellett én vívok az SZVSE-nél itt Fehérváron, sokat vagyok a barátaimmal, részt veszek a diákéletben a Telekiben. Szeretek olvasni is, filmeket nézni, és úgy igyekszem, hogy mindegyikre maradjon időm.
Említetted nekem, hogy Molnár Áronnal is jó barátságban vagytok. Őt hogy ismerted meg?
Hetedikes korom óta vagyok a Tudományos Diákkör tagja a Telekiben. Áron is pont abban az évben járt oda, ott ismertem meg. Akkor még Molnár Janka Sára volt a vezető, és ő biztatott Áront és engem is arra, hogy kutassunk. Egyre többször összeért az utunk, először azon az innovációs versenyen, ahol ő első, én pedig harmadik lettem. Majd pedig a Kutató Diákok Szövetségének táborába is bejutottunk mindketten, amit a különböző versenyek győzteseinek szerveznek meg. Azóta nagyon jó barátok vagyunk, ha tehetjük, találkozunk. Most nyáron legutóbb hárman ültünk össze Molnár Janka Sárával. De persze ezeket a találkozásokat nem úgy kell elképzelni, hogy tudományról beszélgetünk, inkább szórakozunk.
Az iskolában egyébként népszerűnek számítasz?
Úgy érzem igen, de ezt persze nem nekem kell megítélnem. Az amerikai filmek alapján a kutató diákokat sokan úgy képzelik el, hogy szemüveges gyerekek, akik alig mernek szóba állni a többiekkel, kis közösségekben élnek, Star Trek vagy Star Wars rajongók, és egész napjukat a sötétben ülve töltik a számítógép mögött. A versenyeken járva elég sok kutató diákot megismertem ahhoz, hogy ezt egyértelműen cáfoljam! Általában akik a kutatásaikkal kiemelkednek ezeken a versenyeken, azok ugyanennyire jeleskednek a diákéletben is. Bátran mondhatom, hogy a kutatók igenis bulis arcok, és nekik sem csak a tudomány az életük. A kutatás igenis menő!
Ráadásul a munkátok eredményét be is kell mutatni az embereknek, a szereplés, a kommunikáció ugyanúgy része a feladatnak, igaz?
Így van, plusz minden egyes versenyen rengeteg új ismeretségre teszünk szert. Kína óta is sok új emberrel tartom a kapcsolatot, és a korábbi versenyekről is. Nagyon értékes szálak ezek és jól jönnek majd a jövőben.
Hogy teltek a napok Kínában, milyen teendőid voltak?
Elképesztően be voltunk táblázva! Már a reptéren ott várt minket Joyce, a hivatalos kísérőnk, és egészen a hazautazásig velünk volt. Itthonról édesapám kísért el, aki egyben a mentorom is, mi voltunk a magyar csapat, az egyetlenek az országból. A verseny helyszínén felállítottunk egy apró standot, a kiállításon három napon keresztül jelen kellett lennünk, a nyilvánosságnak és a zsűrinek is mesélni kellett a projektünkről egy plakát és szemléltető eszközök segítségével. És persze a többiek projektjeivel is megismerkedhettem. Volt lehetőségünk várost nézni is, megnéztük Csungking egyik city centrumát (több is van, mert hatalmas város), elmentünk egy Ciqikou nevű skanzenfaluba, illetve egy robotparkba is, ami nagyon izgalmas volt.
Mi tetszett a legjobban?
Nagyon előre járnak a technikai fejlettséget illetően, de nagyon felkavaró volt például az, hogy nincsenek kertes házak, mindenki száz méter magas toronyházakban él, amiket az államtól hatvan évre vehetnek meg…
Apukád az Alba Innovár vezetője. Az ottani tevékenység is fontos számodra?
Az elején, amikor alakult, részt vettem táborokban is segítőként, de most, hogy már saját projektjeim vannak, erre kevesebb időm van. De így is jó látni, milyen szuper dolgok folynak ott.
Mesélnél egy kicsit magáról az applikációról, amivel most a versenyen részt vettél?
Bárki le tudja tölteni Playstore-ból, a neve Spirisense. A kutatás lényege az volt, hogy milyen hatással van az alkohol az emberi egyensúlyra. A kutatásom alanyai úgy használták, hogy egyik lábukat a másik elé tették, a telefont pedig a mellkasukra, és így ellenőrizték az egyensúlyérzéküket. Az első alapmérés után alkoholt fogyasztottak az ismerőseim, majd újabb mérést végeztek, az adatok pedig beáramoltak az én számítógépembe egy valós idejű adatbázisba. Jelenleg azon dolgozom, hogy ezt az applikációt fel lehessen használni különböző neurológiai betegségek detektálására, neurológiai rohamok megelőzésére. Tehát segíthet észrevenni különböző egészségügyi problémákat magunkon.
Egészségügyi területek is vonzanak?
Nagyon érdekel az anatómia és az orvostudomány is. Az anatómiának szerintem a legérdekesebb része az agytudomány, a neurológia. Népszerű téma most az orvostudományba a telemedicina, hogy miként lehet mondjuk egy applikáció segítségével összekötni egy orvost és egy pácienst a világ két távoli pontján.
Milyen konkrét célkitűzéseid vannak?
Most kezdem a 11. osztályt a Telekiben. A célom az, hogy minél több fiatal Fehérváron és a Telekiben kezdjen el kutatni. Jelenleg egy szervezetnél, a KutDIáknál, (ez a Kutató Diákok Országos Szövetsége) vagyok a műszaki- és reáltudományi tagozat vezető helyettese. Az a célom, hogy a versenyeiken minél több fiatal induljon a kutatásaival, előadásaikkal, esszéikkel. Szeretném, hogy minél többen érezzék át a kutatás örömét.
Kaptál több külföldi meghívást is. Mikor kelsz útra legközelebb?
Nagy valószínűséggel márciusban megyek Luxemburgba. A sanghaji és a tiencsini egyetemre is meghívtak, hogy beszélgessenek velem erről a projektről, illetve Pekingbe is van meghívásom, remélem, ezekre a helyekre is eljutok.
