Szuperhősökből sosem elég - A hihetetlen család 2 kritika
Szuperhősökből sosem elég - A hihetetlen család 2 kritika
Szuperhősökből sosem elég - A hihetetlen család 2 kritikaKülcsín
Nagy valószínűséggel az első egészestés rajzfilm, amit láthattatok, a Disney égisze alatt készült. Tisztán emlékszem Az oroszlánkirályra, a 101 kiskutyára, a Mulánra vagy a Toy Story - Játékháborúra, amely már a Pixar jóvoltából került a mozikba. Ezt követően még jó darabig a rajzolt figuráké volt a főszerep, ám lassan, de biztosan beköszöntött a számítógépekkel meganimált filmek korszaka.
Persze még mielőtt az utolsó klasszikus technológiával készült rajzfilm, a 2009-es A hercegnő és a béka is lement volna, számos 3D-s animációs rajzfilmmel találkozhattunk, amelyeket a Pixar hozott tető alá: 1998-ben az Egy bogár élete, 1999-ben a Toy Story - Játékháború 2., 2001-ben a Szörny Rt., 2003-ban a Némó nyomában, 2004-ben pedig A hihetetlen család is megérkezett a mozikba. Ezt követte a 2006-os Verdák, a 2007-es L'ecsó majd a 2008-as WALL-E.
A hihetetlen család Brad Bird rendezésében és írásában került bemutatásra és olyan nagy sikerre tett szert, amely egészen két Oscar-díjig repítette az alkotást: legjobb hangvágás és legjobb animációs film kategóriákban.
Ennek fényében nem volt kérdés a folytatás, amelyre bár számítottunk hogy pár évet várni kell, azért a tizennégy esztendő bevállalása igencsak bátor dolog volt. A hihetetlen család 2 élére ezúttal is a sikerkovács Brad Bird állt, és bár első körben rendkívül felvillanyozott a hír, eléggé őrült ötletnek tartottam egy újabb szuperhősöket foglalkoztató film elkészültét, ugyanis már a könyökünkön is ez jön ki.
Sztori
A hihetetlen család 2 pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első etap véget ért. És ez nem az ilyenkor unalomig elcsépelt szófordulat, hanem konkrétan másodpercre pontosan ott folytatjuk a szuperhősködést, ahol tizennégy éve abbahagytuk.
A Parr család éppen egy iskolai rendezvényről tart haza, amikor is egy brutál nagy fúró élén megjelenik Aknakukac. Parrék természetesen egyből bedobják magukat, aminek köszönhetően hatalmas pusztítást hagynak maguk után, ja, és még Aknakukacnak is sikerül meglépnie. A rombolásbak köszönhetően Mr. Irdatlan és családja a kukában landol, a szuperhősködést pedig törvénytelennek nyilvánítják.
A megmentő személyében aztán Winston Deaver, a milliárdos befektető tetszeleg, aki azt javasolja, hogy a szuperhőshacukákba beépített kamerák segítségével rögzítsék a szupertetteket, így mindenki első kézből tapasztalhatja a hősök életét. Deaver tesztalanynak Helen Parrt, alias Nyúlánykát választja, így Mr. Irdatlan otthon marad a gyerekekkel, amíg felesége bizonyít. Ez azonban nem várt bonyodalmakhoz vezet...
Karakterek
A hihetetlen család 2-ben kicsit fura lenne színészi játékról beszélni, lévén animációs filmről van szó, így inkább a szereplők bemutatására és jellemfejlődésre koncentrálok.
A hihetetlen családban Mr. Irdatlan tette ki a játékidő nagyobb részét, ám a második részre ez kissé megfordul, és Nyúlánykára helyezik a súlypontot. Amíg Mr. Irdatlan a gyerekekkel foglalkozik, addig Nyúlányka a szuperhőstársadalom főszereplőjévé lép elő és ezt olyan jól teszi (egy darabig), hogy cselekedeteinek köszönhetően a média is elégedetten csettint és újra pozitív képet sugároznak a hősökről az emberek felé.
Mr. Irdatlan ezzel szemben felemás sikerrel veszi az apaság viszontagságait, amelyet sokszor olyan kendőzetlen őszinteséggel mutatnak be, hogy A hihetetlen család 2 simán elmenne egy felnőtt rajzfilmnek is. Bob Parrnak nem elég, hogy meg kell küzdenie fia, Will Parr hiperaktivitásával és matekleckéjével, de még lánya, Illana Parr fiúügyeit és a legkisebb "hihetetlen", Furi megjelenő szuperképességeit is kordában kell tartania. És pont ezek A hihetetlen család 2 legerősebb momentumai, amikor a hősködő anyát leszámítva, a hátramaradottak családként próbálnak funkcionálni.
Összegzés
A hihetetlen család 2 a folytatások örökös rákfenéjét meghazudtolva egészen hihetetlenre sikeredett. Minden megvan benne, ami a kicsiket leköti, és ami a felnőtteket is szórakoztatja. Valós társadalmi problémákat mutat be, mint a családban való szerepek felcserélődése és a média hatása, úgy, hogy mindezt egyáltalán nem szuszakolják le a nézők torkán.
Brad Bird kiváló munkát végzett és egy olyan szuperhősfilmet (mert akként is szuperál) tett le az asztalra, amely egy teljesen más megvilágításba helyezi a műfajt. A hihetetlen családon és Fridzsmanen kívül számos más szuperhőst is megismerhetünk, amely külön jót tesz annak, hogy elmerüljünk a világukban, mindehhez pedig Michael Giacchino kiválóan megkomponált muzsikája társul, amely sokkalta filmesebbre sikeredett, mint az első részben.
Egyedüli negatívumként a főgonosz gyengeségét (nem szupererőben) lehetne megemlíteni, ugyanis bár a motivációi érthetőek, tetteinek indoklását már jó pár hasonló produkcióban láthattuk. Bird annyira a "hihetetlenekre" tette a hangsúlyt, hogy megfeledkezett egy normális ellenlábas megírásáról. Pedig, pedig... tanulhattak volna a Bosszúállók 3-tól és Thanostól. Ettől független A hihetetlen család 2 az egyik legjobb családi film, amit valaha láttam, így bátran ajánlom mindenkinek, aki egy laza, ám kellőképpen intelligens élményre vágyik.
