A telekommunikáció evolúciója
A telekommunikáció evolúciója
A telekommunikáció evolúciójaKollégákkal pont a múlt héten elmélkedtünk a történelem ezen szekciójáról, aminek az előzménye az volt, hogy javításra hoztak az Excomba egy faxot. Igen, jól olvassák, egy igazi kőkori, tekercspapírral működő, fél íróasztalt elfoglaló telefax készüléket hoztak javításra. A történet egyszerre volt vicces, megdöbbentő és elgondolkodtató.
Vicces, mert a fiatalabb kollégák (a bevezetőben jegyzett évszám után születtek) még nem is láttak telefax készüléket, talán csak a retró tévéfilmekből ismerik. Megdöbbentő, mert a kedves ügyfél még használta volna a készüléket, már ha sikerült volna megjavítani. Nem is értem, hova tudna még faxolni vele napjainkban? És elgondolkodtató, hogy a világunk a technika mai állása szerint milyen szinten vetette mélybe a korábban szinte emberöltőkön keresztül használt kommunikációs csatornákat.
Ennek kapcsán aztán elkezdtük sorra venni azokat a telekommunikációs ős-kütyüket, melyekkel már nem kommunikálunk, vagyis azokat a dolgokat, amiket már teljesen máshogy csinálunk.
Telefax
Kezdjük rögtön a bevezetőben már említett telefax géppel. A 20. században ha egy szerződést vagy egy dokumentumot szerettünk volna gyorsan eljuttatni egy üzleti partnerünk számára, akkor azt vagy feladtuk postára, vagy a modern cégeknél a kisasszony “befűzte” a faxba és elfaxolták. Persze ennek a túloldalon megérkező másolatnak aztán a minőségét már ne firtassuk. Arra éppen elég volt, hogy kisilabizáljuk a betűket, és ha a faxgép mechanikája is úgy akarta, akkor még olvasható is volt. Talán.
A telefaxot és annak elődjét, a telexet, melyet csak a nagy cégek használtak egymás közti kommunikációra, az email elterjedése szorította ki a piacról. A telefax napjainkban már egy-két raktárszökevény készüléktől eltekintve nem is nagyon beszerezhető.
Üzenetjelző, csipogó
A csipogó talán már a mobil kommunikáció első fecskéje lehetett. Nagyon menő dolog volt. Én először Brinkmann professzor köpenyzsebén láttam ilyet, aztán jó pár évvel később itthon a menő businessmanek kiváltsága volt. Működése abból állt, hogy ha valakit szerettem volna telefonon elérni, de nem sikerült, akkor megcsörgethettem a csipogóját.
A delikvens pedig látta, hogy ki és milyen számról keresi, így amint egy hagyományos telefonhoz jutott, visszahívhatta. Napjainkban azért elég vicces volna, ha ez így működne. Főleg, hogy a mobiltelefont használók többsége - hála felgyorsult világunknak - rettentően türelmetlen, és mondandójával nem tud várni.
A Brinkmann család és a köpenyükön az elmaradhatatlan csipogó, melyen bárki azonnal elérhette őket. Itthon talán Gábor Gábor, a Szomszédok kétes hírű üzletembere volt az első, akinek volt ilyen.
Interurbán hívás
A 21. században a telefonálás sem olyan már, mint régen. Az én emlékeimben még az él, hogy gyerekkoromban a Postánál beadtuk a telefonigényt, aztán jó pár év elteltével sem lett telefonunk otthon. Bezzeg manapság. Kinek kell már a vonalas telefon? Van még ilyen egyáltalán? De szerintem a fiatal korosztály azt a szót sem ismeri, hogy interurbán hívás.
Pedig ha valakinek volt rokona külföldön, és a verbális kommunikációt választotta a levelezés helyett, akkor maradt az interurbán hívás, ahol a központos kisasszony kapcsolta a külföldi hívófelet. Ez már kész történelem. A méregdrága külföldi hívások helyett napjainkban már a telekommunikációs szolgáltatók is az internet adta lehetőségeket használják. Hála a technológiának, a tengerentúli hívások időnként olcsóbbak, mintha a konkurens mobilszolgáltató számát felhívnánk a szomszédban.
Telefonközpontok, képeslap, postai levelezőlap
Szörnyű, hogy a modern dolgok milyen tempóban szorítják ki életünkből azokat a dolgokat, melyek régen menők voltak - napjainkban pedig retrók lennének, ha még lennének. Ilyen például a klasszikus telefonközpont is, ahol még élő emberrel beszélhetted meg, hogy a hivatal melyik mellékével is szeretnél beszélni. Azonban a legretróbb a képeslap és a levelezőlap lenne.
Régen minden nyáron képeslapot küldtünk a családnak meg az ismerősöknek. A Balatonról, a táborból, a kirándulásról, meg a tengerről, ha eljutottunk odáig. Képeslapot bár még lehet kapni, de sokkal macerásabb, mint előkapni az okostelefont, kattintani egy menő fotót vagy szelfit, és már küldeni is a Facebookra vagy az Instára. De a levelezőlap már a múlté. Pedig régen nem volt olyan rejtvény vagy tévés játék, ahova ne nyílt postai levelezőlapon kellett volna a megfejtést beküldeni.
A világ változik. Rosszabb nem biztos, hogy lesz, mint korábban, de hogy jobb sem, az is biztos. Azonban a kommunikáció evolúciója egy sor olyan dolgot húz ki az életünkből, melyek nélkül korábban nem tudtunk volna élni. Telex, telefax, vonalas telefon, csipogó, SMS, klasszikus levelezés, képeslap és a sor lehet még nem is véges. Lassan nem lesz szükség a postásra és a postaládára sem, és a közüzemi számlák is már javarészt elektronikusan érkeznek. Éljen a telekommunikációs evolúció!
