Családi szenvedély a kertek szeretete – Spanyárné Halász Szilvia székesfehérvári főkertésszel beszélgettünk
Családi szenvedély a kertek szeretete – Spanyárné Halász Szilvia székesfehérvári főkertésszel beszélgettünk
Családi szenvedély a kertek szeretete – Spanyárné Halász Szilvia székesfehérvári főkertésszel beszélgettünkNagyon büszke arra, hogy a közterületek virágosítása, gondozása nem csak neki és munkatársainak, hanem a város lakóinak is szívügye: szeretettel gondozzák a panelházak körüli apró kerteket, locsolják a lakótelepi kővázákban lévő növényeket is. És arról is lelkesen beszél, mennyi olyan hagyományos környezetszépítő programot sikerült megteremteni Székesfehérváron, amelyek idővel más városoknak is mintául szolgáltak.
Amit a városi közgyűlés feladatul tűz ki, azt a Városgondnokság munkatársai közös erővel valósítják meg. Spanyárné Halász Szilvia, városi főkertész, városüzemeltetési igazgatóhelyettes azt mondja, ez az egyik, amit nagyon szeret a munkájában: hogy közösségben dolgozhat.
- Napi kapcsolatban lehetek azokkal a kertész kollégáimmal, akik a tervek konkrét megvalósítását végzik. Ez meggyorsítja és eredményessé teszi a folyamatokat, csiszolhatjuk egymás munkáját. Mindig is nagyon szerettem csapatban dolgozni.
Miért választottad éppen ezt a szakmát?
Az indíttatás lehet, hogy a családból is ered, mivel édesapám erdőmérnök volt. Rengeteget kirándultunk, szerettük és ismertük a természetet. Sok mindenre megtanított, és nagyon örült annak, hogy ezt a pályát választottam. Élete végéig nagyon büszkén követte a mindennapi munkámat is.
A férjemet is a szakmámnak köszönhetem: az egyetemen voltunk csoporttársak, azóta is sokat beszélgetünk a szakmai kérdésekről, nagyon érdekel a véleménye. A fiunk is kertészmérnök lett, és később megtudtam az egyik pályázatából, hogy a második diplomám a környezetvédelem is hatással volt rá, ez irányú tanulmányait ő már külföldön folytathatta. Úgy tűnik, hogy generációról generációra öröklődik a kertészeti szakma szeretete.
Szerencsés vagyok, mert a kertészeti szakma nagyon sok szép szakterületét gyakorolhattam az elmúlt évtizedek alatt, és úgy gondolom, hogy egy nőnek különösen hálás feladat virágokkal foglalkozni. Az egyetem után Siófokon éltünk, ott egy megyei cégnél dolgoztam kertészeti ágazatvezetőként. Akkor üvegházi kultúrák termesztésének az irányításával is foglalkoztam, de többek között majdnem egymillió egynyári virágot is előállítottunk. Emellett a Balaton-parti üdülők (például a kormányüdülő) magas szintű egész éves fenntartásával, egész éves virág kiültetéseivel és növény telepítéseivel is foglalkoztunk. Nehéz feladat volt, nagy kihívás egy fiatal szakember számára, de az ott szerzett tapasztalataimból nagyon sokat tanultam. Valamint tizenkét virágüzlet kereskedelmét, napi ellátásának a biztosítását is el kellett végeznem, amit szintén nagyon szerettem.
Hogy kerültél Székesfehérvárra?
A férjem fehérvári, ő szeretett volna itt lakni. Így lett a Városgondnokság életem második munkahelye 1992-ben. Ma már kevesen mondhatják el magukról, hogy egy munkahelyen több mint 25 évet eltöltöttek. A szakmai kihívások változatosak voltak, sok időt töltöttem el a közterületekkel kapcsolatos feladatok megoldásával.
Úgy ismered Székesfehérvár parkjait, zöldterületeit, ahogy mások nem. Van kedvenc helyed közülük?
A város különböző pontjain mindig mások a kertészeti kihívások. Nagyon szép feladat volt például a kollégáimmal a Petőfi park megtervezése és kivitelezése, arra a mai napig örömmel tekintek. Persze nem minden városrészben lehet nagy parkokban gondolkozni, de az apró kis gyöngyszemek is ugyanolyan örömöt jelentenek, mint a Lehel úti kereszt környékének átalakítása egy murvás parkolóból.
Mennyire van szabad kezetek abban, hogy egy adott területen mit lehet megvalósítani?
Egy közterület esetében nyilván nem olyan, mintha az otthoni kertünket a saját elképzeléseink szerint alakítanánk. Kapunk egy felkérést a városvezetéstől, egyeztetünk a képviselőkkel, az ott élő lakókkal az elképzeléseinkről. Mindig egy szakemberekből álló kis közösségben gondolkodunk a munkák során.
Egy park kialakításánál a fa- és virágtelepítés, az utak kiépítése során figyelembe kell venni a terület adottságait. Egyeztetni kell a közmű tulajdonosokkal, hiszen nem mindegy, hova kerül egy csobogó vagy egy lámpa. Sok esetben a környéken élők nem is sejtik, hogy egy-egy parkba miért nem lehet annyi fát ültetni, amennyit ők szeretnének. Egy rossz tervezéssel kialakított járda azt eredményezheti, hogy kitapossák a növényeket az arra járók. Szerencsés dolog, hogy amit közösen megtervezünk, azt mi is tartjuk fenn. Ha jó terv született és a napi fenntartás is jól működik, akkor a létrehozott park hosszabb távon is megmaradhat. A közös célunk, hogy az ott élők is szeressék az új parkot, jól érezzék magukat, hiszen sok évre szóló maradandó értéket hozunk létre.
Tudsz úgy sétálni a városban, hogy ne szakmai szemmel nézz körül?
Nem! De ezzel a legtöbb kollégám így van szerintem, hiszen valahol elkötelezettek is vagyunk. Figyelünk, és információkat gyűjtünk. Sokszor fényképeket is készítek, ha észreveszek valamit, amin változtatni kellene a következő tervezésnél. Szeretek nyitott szemmel járni, kritikus vagyok magammal szemben is, megjegyzem a hibákat, feljegyzem, amit szeretnék megváltoztatni a következő éves tervezéskor, ezeket a szakmai elképzeléseket sokszor át is adom a képviselőknek.
Része a munkádnak az is, hogy az óvodásoktól, iskolásoktól az egyetemistákig különféle programokat szerveztek a fiataloknak.
Valóban sok programunk van, ami átvehető más városok számára is. Az egyik legnagyobb siker: ha másoknak is átadhatjuk, mert elkérik, és hasznosíthatják a mi tapasztalatainkat. Egyik ilyen a lassan tíz éve kezdődött „..Mert közös a világunk” programunk, melynek bázisa minden évben a Piac téri Esélyek kertje, ahol iskolás csoportok, mássággal élő tanulók dolgoznak együtt három napon keresztül a kollégáimmal. De az év többi részében is szívesen bevonjuk az iskolásokat a kertészeti munkákba, mindenki megtalálja a helyét, aki segíteni akar. Ez a program olyan elismerést ért már el az országban, hogy a Virágos Magyarország versenyben Fehérvár adhat díjat azoknak a településeknek, vagy intézményeknek, akik hasonló elképzeléseket valósítanak meg. Ezt a munkát most Fülöp Anitával végezzük közösen. Bartyik Mihálynéval kezdtük, sajnos ő már nincs közöttünk, de folytatjuk tovább az ő gondolataival, elképzeléseivel.
A másik programunk, amit szintén átvett már nagyon sok önkormányzat, a Virágosabb, zöldebb Székesfehérvár, amikor is bevonjuk az itt élőket, elismerve azt, hogy nem minden kertészeti feladatot tud megoldani a Városgondnokság, szükségünk van a lakók segítségére ahhoz, hogy szebb legyen a környezetünk. Nem csak a családi házakban, hanem a lakótelepen élők is tudnak Fehérváron jellegzetes, egyedi kiskerteket kialakítani, az épület előtt néhány négyzetméteren. Ezt a programot minden évben a polgármester úr indítja el, hívjuk a lakótelepen élőket, hogy csatlakozzanak. Növényeket is kapnak, mi azt kérjük, hogy ők gondozzák. A lakótelepi kővázákat is sokszor gondozzák, locsolják a lakók – ezekre nem mindig jutna kapacitás a Városgondnokság részéről, az emberek pedig így magukénak érzik, jobban is vigyáznak rá.
Önkormányzati intézmények is jelentkezhetnek erre a pályázatra, sok óvoda és iskola, bölcsőde szépíti így az udvarát, bevonva a gyerekeket, akár még a szülőket is.
A kicsiket célozza meg a Mesés kiskertek program is, melyben tavaly már önálló szervezésben részt vett Székesfehérvár is, 23 óvodai közösség, pedagógusok, szülők, gyerekek tervezték hónapokon keresztül a kiskertjeiket, melyeket május végétől pár hétig a Zichy ligetben lehetett látni, aztán újra beültethették a növényeket a saját óvodájukba.
Mi a legfontosabb a környezeti nevelés során szerinted, amit át kell adni a gyerekeknek?
Az ilyen lehetőség lehet például, amikor kézbe vehetik a növényeket, elültethetik, elgondolkodhatnak, hogy miből épül fel egy kert, részt vesznek a kiskert megtervezésében. A kert berendezéseit is sok saját munkával, kézzel készítették el. Sok esetben még mesefigurákat is elhelyeztek a kertekben, és talán így került még közelebb az elkészült kiskert a kis óvodások lelkivilágához.
Otthon szeretsz saját kezűleg is kertészkedni?
A mostani kertünk már nagyon nagy, azt egyedül már nem tudnám gondozni. Siófokon sok egynyári palántát termesztettem maszekban is, akkor rengeteget foglalkoztam saját kezűleg is a növények nevelésével, minden évben előállítottam ötvenezer egynyári palántát. Abban az időben sokféle egynyári növény is volt a kisebb méretű kertünkben. A mostani kertünk nagyobb, inkább változatos cserjék, évelők, fák vannak benne. A füves terület fenntartásához már a fűnyíróra is szükség van, de a mindennapi kézi munka most már kevesebb.
Manapság szívesebben segítek inkább másoknak a tervezésben, az ötleteim megosztásával, a tapasztalataim átadásával. Tizenkét éve az Európai Virágos Városok és Falvak versenyén nemzetközi zsűritag is vagyok, sok külföldi tapasztalatot gyűjtöttem, amit szívesen át is adok az érdeklődőknek.
Van kedvenc virágod?
Nincs ilyen, inkább az a fontos számomra, hogy ha lehet, magyar nemesítő növényeit használjam. Az egykori világhírű tudós, Dr. Kováts Zoltán fajtáival sok kiültetést tervezek már több mint húsz éve: Ő olyan egynyári fajtákat nemesített, éveken keresztül szelektálva, hogy bírják a hazai fényviszonyokat, az éghajlatot, a sokszor száraz meleg nyarakat. A Petőfi parkban például nagy mennyiségben vannak ezekből a virágokból, de más területeken is a városban.
Aki a virágot szereti…, az derűs személyiség is?
Remélem, hogy az vagyok, persze ezt inkább a körülöttem élők tudják megmondani. Nagyon szép a szakmám, minden év valami újat hoz, folyamatosan képezhetem magam, van lehetőség a megújulásra. Érdekes dolog figyelni azt, hogy más szakemberek mit próbáltak ki, mi az újdonság, mit érdemes a következő évben nekem is betervezni. Viszont nagyon nagy fegyelmezettséget is igényel, mert közterületről van szó, ahol májustól a fagyokig folyamatosan szépnek kell lenni az egynyári virágágyaknak.
