Okostelefonnal az iskolába? - Ezekről érdemes a gyermekkel beszélni
Okostelefonnal az iskolába? - Ezekről érdemes a gyermekkel beszélni
Okostelefonnal az iskolába? - Ezekről érdemes a gyermekkel beszélniA hétvégén egy baráti beszélgetés kapcsán került szóba, hogy az ötödik osztályos diákoknál már alapértelmezett, hogy telefonnal járnak iskolába. No, persze nem sima telefonnal: jellemzően kellő mennyiségű mobil internettel felvértezett, igen gyakran méregdrága okostelefonnal. És még jó, ha csak az ötödikesek, mert életkor tekintetében egyre inkább megyünk lefelé!
Nyilván nem tisztem eldönteni, hogy ki mikor ad (kis)gyermeke kezébe okostelefont. Erről sok helyen okfejtettek már jó magam is itt a Kocka blogban. Azonban arról ritkán olvasni, hogy mi a helyzet az iskolába bevitt telefonokkal.
Pedig a kérdés igen égető! Annál is inkább, mert a kiskamasz gyerkőcök ebben a korban igen sebezhetők még - már ami a nem megfelelő internet-használat általi sebezhetőséget jelenti. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy mit tud kezdeni az iskola azzal a helyzettel, ha a diák az órán venné fel a csörgő telefont vagy éppen csetel magyar óra alatt.
Tanár ismerősökkel beszélgetve az a tanulság vonható le, hogy kellő szabályozás és persze a tapasztalatok hiányában nagyon eltérő az iskolák hozzáállása a diák és az iskolába bevitt okostelefonok tekintetében. Központi szabályozás a témában nincs, nem is feltétlen szükséges.
Az iskoláknak van saját házirendje, ahol lehetne ezeket a kérdéseket szabályozni - már ha az iskola belemegy ebbe és persze a szülők hagyják. Vannak intézmények, ahol próbálják szabályozni és vannak, ahol csak a tanár próbál úrrá lenni az időnként kaotikus órai mobilozáson.
Sajnos, mi szülők sem feltétlen vagyunk megfelelő partnerek ebben a témában. Tanári beszámolókból hallani, igen gyakori, hogy a szülők tanítási óra alatt csörgetik meg a lurkót vagy írnak rá, hogy megbeszéljék vele a halasztást nem tűrő (?) dolgokat. Tényleg nem érne rá mondjuk ebédidőben telefonozni? De az is igen sokszor fordul elő, hogy egy-egy órai mobilozás után a tanár által büntetésből elvett telefon miatt a szülő a tanárt vonja felelősségre: ugyan hogy merte elvenni a gyermek tulajdonát képező százezer forintos kütyüt?
Az iskolák központi ajánlás vagy szabályozás hiányában eltérő megoldásokkal próbálnak meg az újfajta kihívásokra válaszolni. A probléma közel sem csak hazánkban van napirenden. A képen látható megoldás egy a sok közül. Azonban azt fontos kiemelni, hogy a diákok hozzáállását a témához nem elég az iskolára bízni, nagy jelentőséggel bír a családon belüli felelős példamutatás és magatartás. A témáról érdemes több alkalommal is akár baráti légkörben beszélgetni a gyermekkel.
A kérdés nyilván összetett és a válasz sem egyszerű. Mai világunk már jócskán nem olyan, mint 40 évvel ezelőtt, amikor mindenkin sötétkék nylon köpeny volt és mindenki egyenlő volt. Persze, tudom, az sem volt jó, én sem sírom azt vissza. De akkor hogyan tovább? Vannak intézmények, ahol tanítási órák előtt a diákoknak ki kell tenniük a mobilt kikapcsoltan egy kosárba a tanári asztal mellé. Vannak olyan iskolák, ahol ezt nem kell megtenni, de tilos az órai mobilozás, és egyéb szankciók léteznek ennek betartatására.
De hallottam olyan németországi tapasztalatról is, ahol az iskola portáján volt kialakítva az összes iskolába járó diák számára egy-egy mobiltartó rekesz. Az iskolába belépéskor le kellett adni a készüléket, távozáskor pedig minden gyerek visszakapta azt. Persze nyilván ennek meg kell teremteni a technikai, logisztikai és biztonsági feltételeit. Azonban, amíg erre kialakulnak a szabályok vagy szokásjogok, addig nekünk szülőknek kell az iskola, de leginkább a gyerkőc segítségére lennünk.
Főleg azért, mert a gyermek későbbi életére lehet kihatással, ha nem értetjük meg vele, hogy vannak szabályok! Egyrészt. Másrészt viszont azt is figyelembe kell vennünk, hogy nekünk szülőknek sem feltétlen megengedett (vagy eltűrt), hogy munkaidőben telefont babráljunk, akkor a gyermeknek az iskolában már miért lenne az? Az ő feladatuk az, hogy a tanár hathatós segítségével felelősségteljes, tanult felnőtté váljanak. Nyilván ehhez elengedhetetlen a szülői nevelés és az a családi modell, melyet otthonról hoz.
Ha ezeket a témákat képesek vagyunk megbeszélni a családban, ahhoz hasonlóan, hogy az internet használatnak mik a szabályai és akár a veszélyei, akkor talán eljuthatunk odáig, hogy a gyermek nem zárkózik magányában az online világ mesterkélt képe mögé. És akkor talán az is elérhető lesz, hogy a gyermek egy kialakuló krízis esetén ne az interneten keressen menedéket, hanem a megbízható, segítő kezet nyújtó családtól kérjen és kapjon segítséget.
