A film, amelyre mindannyiunknak szüksége van - Toy Story 4. kritika
A film, amelyre mindannyiunknak szüksége van - Toy Story 4. kritika
A film, amelyre mindannyiunknak szüksége van - Toy Story 4. kritikaKülcsín
Valamikor gyerekkoromban történt az eset, amikor is a nagy csatározások közepette olyan videokazettát kaptam ajándékba, amelyről már a borítója alapján eldöntöttem, hogy a kedvencem lesz. Csodálkoztok? Tele volt játékfigurákkal. Aztán meglestem a kazetta tartalmát, és mondanom sem kell, egy csapásra megváltozott az életem. Egy mozi, amely magáról a játékokról és az önfeledt szórakozásról szól. Kell ennél több gyerkőcnek?
A Toy Story - Játékháború 1995-ben robbant be a mozikba, és akkora sikert aratott, amelyre még a Pixar sem volt felkészülve. Ezzel együtt a film jegyzi a mozi történetének első, teljes egészében számítógéppel alkotott egész estés produkcióját, az úttörő momentum eléréséért John Lasseter, a Toy Story első etapjának rendező különdíjban részesült az 1996-os Oscar-gálán.
Tehát a Toy Story - Játékháború jött, látott és győzött. Egyetlen pillanatig sem volt kérdés a folytatás, így 1999-ben érkezett is Woody és Buzz újabb kalandja, a Toy Story - Játékháború 2., amely már nem a jól ismert házban és környékén, hanem a nagy és veszélyes világban játszódik. A harmadik részig nem kevesebb, mint tizenegy évet kellett várni, amikor bemutatták a Toy Story 3.-at, amely végén olyan sírógörcsöt kaptam, hogy még jóval a film vége után is könnyes szemmel bámultam a végtelenbe... és tovább.
Akkor azt hittem, hogy örökre el kell búcsúznom kedvenc játékaimtól, ám a pár éve megszellőztetett hír, hogy újabb Toy Story készül, teljesen felcsigázott. A hírt kedvcsináló, majd trailer követte, én pedig jobban vártam a nyarat, mint valaha, hogy újra találkozhassak gyerekkorom mesehőseivel.
Sztori
Rövid nosztalgiázós és sírós rész után ismételten a jelenben találjuk magunkat, ahol is kedvenc szereplőink, Woody, Buzz és az elmúlt epizódokban összemelegedett brigád a szekrényben meglapulva vészelik át a nagytakarítás nyújtotta veszélyeket. Majd miután mindenki szeretett gazdájuk, Bonnie szorító karjaiban végzi, és ismételten a játék veszi át a főszerepet, kiderül, hogy a lányka életének következő állomása az iskolai előkészítő lesz. Woody természetesen nem hagyja annyiban a dolgot, és Bonnie-val tart, hogy szükség esetén vigaszt nyújtson neki.
A foglalkozáson aztán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kedvenc seriffünk eltervezte, így olyan figura összeeszkábálásában segédkezik, amely átsegíti a megszeppent lurkót a nehéz időszakon. A villából és mindenféle szemétből összerakott Villi aztán hazáig kíséri a lányt, ahol aztán egyszerűen nem tudja feldolgozni, hogy ő már nem szemét többé.
A nyár végi kirándulás során, amikor Villi sokadjára próbál meglógni Bonnie szeretetétől, óvatlan pillanatban sikerrel jár, Woody pedig azon nyomban utánaveti magát, hogy megmentse új barátját, ugyanis véleménye szerint az maradt az egyetlen feladata, hogy örömet szerezzen gazdájának.
Karakterek
Ó, a karakterek. Mindig szívet melengető érzés viszontlátni régen látott kedvenceinket, főleg, ha azok egy hangyányit sem változtak. Woody, Buzz és brancs ott folytatják kalandjaikat, ahol az előző részben abbahagyták, azzal a különbséggel, hogy ezúttal már nem Woody a főnök. Ezzel együtt elvesztette kedvenc státuszát, így pedig időről-időre a szekrény mélyén kuksol. Az új helyzetnek köszönhetően kedvenc seriffünk szépen lassan lecsúszik, amelynek köszönhetően már-már betegesen ragaszkodik valakihez (Villi), akiről azt állítja, Bonnie-nak van szüksége rá, közben pedig mentőakcióival próbálja bebizonyítani, hogy igenis számít még.
Ez a szomorú felismerés mindig ott motoszkál Woodyban, ám minden megváltozik, amikor találkozik rég elfeledett barátjával, Bo Peeppel, aki teljesen új élményt és életet mutat be neki. A pásztorlány a szabadban töltött éveinek köszönhetően rengeteget változott, ami imponál Woodynak, így szépen lassan körvonalazódik, hova fog kifutni a film. De psszt.
Hogy az előző etapok másik főszereplőjét is megemlítsem, Buzz Lightyear is megkapja a maga hősies perceit, aki ahelyett, hogy az eddig pazarul funkcionáló csillagharcos-ösztöneire fókuszálna, a belső hangtól várja a megváltást. Az újak közül meg kell említenem Duke DeBummot, aki első blikkre menő kaszkadőr-játéknak tűnik, ám tele van komplexusokkal, ugyanis korábbi gazdája azért ignorálta, mert nem tudott elég magasra ugrani. Zseniális.
A többieknek is megvannak a maguk egysorosai, így nagy örömömre mindenki megmutathatta magát legalább pár snitt erejéig.
Összegzés
Sajnos a cikk címe nem adja vissza, hogy mennyire is telitalálatnak bizonyult a Toy Story 4., pedig a Pixarnál ismételten olyan produkciót tettek le az asztalra, amelyre szerintem az egész világon mindenki egyöntetűen csettintett. Senki nem számított rá, hogy érkezik az újabb etap, viszont sokan nem tudták, mennyire is szükségük volt rá, amíg meg nem lesték az alkotást.
A karakterek és a történet is ismerősnek hatottak (klasszikus mentőakció: szabadítsátok ki Villit!), ám olyan könnyedséggel és bájjal tálalták, hogy amint felcsendült gyerekkorunk kedvenc nótája (Ha vár egy hű barát...) már egyáltalán nem érdekelt, hogy mit és miért kapok, csak Woody, Buzz és a többiek benne legyenek. Apropó karakterek: az új szereplők kellően érdekesek, a régiek pedig tovább fejlődnek, amelynek során teljesen más dilemmákkal találják szembe magukat, mint a korábbi epizódokban.
Annyi mindent tudnék még írni a Toy Story 4.-ről, ugyanis a film úgy ahogy van tökéletes. Ritkán mondok ilyet, talán utoljára a Bosszúállók: Végjátéknál gondolkodtam így, de nem viccelek, tényleg az idei év egyik legkerekebb történetének lehettem a szemtanúja, amely ráadásul úgy megríkatott, hogy én sem ismertem magamra. Úgy érzem, óriási igény volt a Toy Story 4.-re, ha másért nem, hogy visszarepítsen minket egyenesen a gyerekkorunkba, ahol még egyszer utoljára játszhatunk egy nagyot, mielőtt visszatérnénk a felnőttek zord és ijesztő világába. Jöhet a Toy Story 5.?
