Irány a mozi, hiszen ott vár rád ezeregy éj! - Aladdin kritika
Irány a mozi, hiszen ott vár rád ezeregy éj! - Aladdin kritika
Irány a mozi, hiszen ott vár rád ezeregy éj! - Aladdin kritikaKülcsín
Nem történt semmi meglepő: bemutatták a Disney újabb élőszereplős moziját, amely ismételten a klasszikus rajzfilmekből merített ihletet. Most az Aladdint láthatja a nagyérdemű, de még idén debütál a mickeyegeres cég talán legnagyobb durranása, Az oroszlánkirály is. Amikor meghallottam, hogy készül az Aladdin, akkor nem voltam valami jó véleménnyel róla, ugyanis a Barátom, Róbert Gidán (kritikánkat itt olvashatjátok) kívül sajnos egyik Disney-adaptáció sem nyerte el egyöntetűen a közönség tetszését.
Hogy ennek mi lehet az oka, arról napestig lehetne értekezni, de én megpróbálom pár rövidebb gondolattal összefoglalni. Szerintem a kezdeti kudarc egyik legnagyobb oka az lehet, hogy a készítők azt hitték, bármilyen Disney-rajzfilmet dolgoznak fel, azt garantáltan zabálni fogja a nép. Persze, az első próbálkozásokra senki nem mondott semmi rosszat, maximum annyival zárták a vetítést: szép és jó, de remélem a többi mesét nem modernizálják. És mit csinál a Disney? Ész nélkül halmozza az üresebbnél-üresebb produkciókat.
Mondom, a Barátom, Róbert Gida üde színfolt volt, de a Tarzan legendája, A dzsungel könyve és sajnos A szépség és a szörnyeteg is kapufa lett. Sőt, 2015-ben a Hamupipőke is kijött, bár szinte senki nem foglalkozott vele.
Aztán bejelentették az Aladdint, amelyre - bár nem örültem neki - azért jobban felkaptam a fejem. A szereplőgárda összetákolásánál nem feltétlenül a nagy nevekre utaztak (ellentétben a rendezővel, ugyanis a brit fenegyereket, Guy Ritchie-t nyerték meg a projekt élére), hanem hogy az adott színész igen is hasonlítson a rajzfilmben látott figurákhoz. Ez többé kevésbe sikerült is, viszont amikor megláttam Will Smith Dzsinijét, a szívbaj kerülgetett. Nem para, csak meg kell szokni. Aztán jött a kékített változat...
Sztori
A Disney klasszikus meséjének története az elmúlt évekhez képest szinte semmit sem változott: Aladdin (Mena Massoud) utcagyerekként tengeti mindennapjait legjobb barátjával Abuval, a csínytevésben élen járó majommal. Egy szép nap a mindenki által ismerős Jafar (Marwan Kenzari) és idegesítő madara, Jago (Alan Tudyk hangján) megunják az elnyomott szerepet, és azt tűzik ki célul, hogy elfoglalják a szultán palotáját, majd azzal a lendülettel ők uralkodjanak a titokzatos és meseszép Agrabah fölött.
Hogy Jafar ördögi terve sikerüljön, szüksége lesz csodalámpára, amelyet megdörzsölve minden kívánsága teljesül. Persze ezt a lámpát nem lehet minden sarkon beszerezni, így hosszú kutatómunka után kiderül, hogy a varázstárgy a Csodák Barlangjában csücsül, ahonnan csak az arra érdemes személy tudja elorozni.
Jafar rövid úton rájön, hogy a kiválasztott nem más, mint Aladdin, így azzal a veszélyes küldetéssel bízza meg, hogy kaparintsa meg a lámpát. A fiú a szegénységből való kitörés reményében belevág a buliba, ahol többek között összeakaszkodik varázsszőnyeggel, majd miután megszerezte a céltárgyat, fogságba esnek, ahol egyetlen kiutat a lámpa megsimogatásában látja: ekkor felbukkan Dzsini is, akinek a segítségével háromszázhatvan fokos fordulatot vesz Aladdin élete.
Karakterek
Na, hát az van, hogy az Aladdint megformáló Mena Massoudot éltemben nem láttam még játszani. Az IMDb szerinte Tom Cruise Jack Ryanjében is feltűnt (hangját pedig a Watch Dogs 2-ben is hallhatni), de semmi emlékem róla. Ennek megfelelően semmilyen elvárasaim nem voltak vele szemben. Azt el kell ismerni, hogy Massoud kiköpött mása a rajzfilmekben látható Aladdinnak, ami nem mondható el a karakter szemelyiségéről, ugyanis ott vannak eltérések. Nem részletezem, majd figyeljétek meg. Maradjunk annyiban a kézzel rajzolt fenegyerek sokkalta tökösebb.
Naomi Scott viszont ezeregyszer (haha) jobb Jázmin hercegnő, mint az eredeti, és nem azért mert az előbbi hús-vér szereplő. A készítők a hercegnőt szinte csont nélkül modernizálták, és olyan karaktert kaptunk, amely nem csak sikoltozásairól lesz emlékezetes, hanem igen is Aladdin egyenrangú partnereként szeli majd a levegőt, na, meg Agrabah utcáit. Tetszett.
Jafar, és az őt alakító Marwan Kenzari alól igencsak kilóg a lóláb, ugyanis semmi jafaros nincs benne - talán a maskarájában, de az sem nyerte el igazán a tetszésem.
A végére tartogattam mindenki kedvenc Dzsinijét (Will Smith hathatós közreműködésében), akiről csak két nappal a film meglesése után tudtam eldönteni, hogy milyen munkát is végzett. Smith nem próbált nagy elődje, Robin Williams nyomdokaiba lépni, hanem saját képére próbálta formálni a nagy kék szellemet. Ez pedig akkor állt különösen jól neki, amikor Will Smith a Kaliforniába jöttemből ismerős figurát erőltette. Ha így nézzük, akkor pazar teljesítményt tett le az asztalra, de a Williams-féle Dzsini marad az örök kedvenc.
Összegzés
Az Aladdinra sokáig emlékezni fogok, ugyanis ez az első olyan élőszereplős Disney-produkció (természetesen a sokat említett micimackós mozi után), amely tokkal-vonóval tetszett. Nem mondom, hogy tökéletes lett, mert attól még messze van (na, majd Az oroszlánkirály), de érezhetően erősebbre sikeredett, mint a korábbi művek feldolgozásai.
Az Aladdint nem pakolták tele jól csengő hollywoodi nevekkel, helyette főként közel-keleti színészeket alkalmaztak, ami igencsak frissnek hatott. A legnagyobb húzónév természetesen Will Smith, akinek - ha nem próbál túl dzsinis lenni - úgy ahogy bejövős az alakítása, ám a Robin Williams-Mikó István párost senki nem fogja tudni felülmúlni.
A látvány több, mint pazar (ennél színesebben megalkotott világot keveset látni), az énekek és muzsikák még mindig hidegrázósak, és a karakterek is mind-mind a helyükön vannak. Az egyetlen szembetűnő probléma, talán Guy Ritchie rendezésében figyelhető meg, aki a rá jellemző lassításokból nem sokat mutatott, így az az ember érzése, hogy bárki le tudta volna hasonló minőségben vezényelni a filmet. De hát neki is meg kell élnie valamiből.
Az Aladdint mindenkinek ajánlom, akár többször is, ugyanis olyan mesebeli világba kalauzol el, amilyet nem sokat látni manapság a mozivásznon. Vár ezeregy éj...
