Sorozatkritika: öt évad után véget ért a Batman felvezetéseként funkcionáló Gotham
Sorozatkritika: öt évad után véget ért a Batman felvezetéseként funkcionáló Gotham
Sorozatkritika: öt évad után véget ért a Batman felvezetéseként funkcionáló GothamAmikor a Warner Bros. bejelentette Batman előzménysorozatát, a Gothamet, akkor - előzetesek ide vagy oda - fogalma sem volt arról a rajongóknak, hogy mivel állnak majd szemben. Bennem is megfogalmazódott pár kérdés, amelyek zöme nem is a Denevéremberre, hanem sokkal inkább a valaha megalkotott legbrutálisabb főgonoszra, Jokerre irányultak. Ki fogja alakítani? Benne lesz egyáltalán? Ha igen, akkor állandó szereplő lesz? Szerencsére a showrunner, Bruno Heller és brigádja is ráéreztek a tökéletes formulára, és évadonként csak két-három rész erejéig szerepeltették, de erről majd később...
Szóval szépen lassan kiderült, mit is kapunk az arcunkba, illetve, hogy melyik fontosabb karakter fiatalabb változatát követhetjük nyomon. A sorozat főszereplője a fiatal James Gordon (Ben McKenzie), aki újonc nyomozóként rögtön a Gothamet sokkoló Wayne-rablógyilkosságot kapja osztályrészül.
A még bajusz nélküli pandúr ekkor találkozik először a fiatal Bruce Wayne-nel (David Mazouz), majd ígéretet tesz arra, hogy megtalálja a fiú szüleinek gyilkosát. James Gordon társa - ahogy a képregényekben már megszokhattuk - Harvey Bullock (Donal Logue) lesz, aki szarkasztikus humorával és léhűtő hozzáállásával egyáltalán nem meríti ki a mintatárs fogalmát. És akkor még finoman fogalmaztam.
Rajtuk kívül fontosabb szerepet kapott még Fish Mooney (Jada Pinkett Smith), aki az alvilágot futtató Don Falcone (John Doman) jobbkeze, illetve a nő szolgálatában álló ifjú Oswald Cobblepotnak, alias Pingvinnek (Robin Lord Taylor) is akadnak emlékezetes pillanatai.
Persze vannak még karakterek, akiket érdemes megemlíteni, ugyanis a Gotham legnagyobb erőssége, a karakterfejlődés náluk érhető leginkább tetten: megkapjuk Gordon barátnőjét, Barbara Keant (Erin Richards), Alfred Pennyworth-öt (Sean Pertwee), Edward Nygmát (Cory Michael Smith) és a siheder Macskanőt, Seline Kyle-t (Camrem Bicondova) is. Király, mi? Most, hogy együtt a brigád, jöhet is az évadokra bontott kritika.
Első évad
Az első etap igencsak érdekesre sikeredett, ugyanis azon túl, hogy mindenre rácsodálkoztam, igazi noir hangulatú sorozatnak lehettem szem- és fültanúja. A kezdeti lelkesedés aztán gyorsan elszállt, ugyanis amellett, hogy részről-részre remek történeteket mutattak be a készítők, eléggé szembetűnő volt, ahogy a Gotham még keresi identitását.
Egyszerűen nem tudták eldönteni, hogy epizódonkénti sztorikat varázsoljanak a tv-re, vagy egész évadon átívelő történetet. Emellett a műfajok is keveredtek: volt amikor horrorelemek is feltűntek a showban, és a humorbombák durrogtatásával sem spóroltak sokat. Így egy nagy katyvasz lett az egész, amelyet nagyon nehezen tudtam komolyan venni. Aztán úgy az első évad felénél történt valami, és szépen lassan elkezdték kibontani a karaktereket.
Na, ekkor úgy megragadott a Gotham, hogy öt hosszú etapon keresztül nem is eresztett. Mert a sorozat hosszú. A részenkénti negyvenkét perc nem tűnik soknak, ám az évadonkénti huszonkettő epizód már annál inkább, így Bruno Hellerék a továbbiakban kettészedték a szezonokat, ráadásul a fontosabb részek között pár hetes szüneteket is beiktattak. Mintha nyújtanánk a rétestésztát.
Második évad
A második felvonás talán a sorozat legsikeresebb darabja lett, itt már a kettéválasztott évados formációt láthatjuk, és végre nemcsak a jófiúkra koncentrálnak, hanem kőkeményen bemutatkoznak a rosszarcok is. Láthatjuk Theo (James Frain) és Tabitha Galavan (Jessica Lucas) felemelkedését, illetve az a Jerome Valeska (Cameron Monaghan) is előlép, aki az első etap legnézettebb epizódját hozta tető alá (a karakterről bővebben itt értekeztem). Rajtuk kívül megismerhetjük Bridgit Pyke, alias Fireflye (Michelle Veintimilla) és Viktor Fries, alias Mr. Fagy (Nathan Darrow) drámáját, és a híresen hírhedt Dr. Hugo Strange (BD Wong) is munkába áll az elmegyógyintézetben.
Tehát bemutatkoztak a szupergonoszok, én pedig tátott szájjal néztem az újabbnál-újabb utalásokat arra, hogy kik tűnhetnek fel a jövőben Gotham Cityben. Minden percét imádtam.
Harmadik évad
A harmadik nekifutás első fele igyekezett a második évad rosszfiús hangulatát továbbvinni. Bemutatkozott az Őrült Kalapos (Benedict Samuel) és felfedi magát a Baglyok Bírósága is. Még több ikonikus gonosz, még több könny a szememben. Már a meghatottságtól, nem a rossz minőségtől. Ja igen, itt láthatjuk először a Batman mentoraként ismert Ra's al Ghult (Alexander Siddig) is. Már csak a Batman-univerzum szereplőit felsorolva is ráz a hideg.
Eközben Edward Nygmából a rejtvényeiről ismert Rébusz lett, aki olyan szövevényes sztoriba keveredett, amelyet ha újranézném az évadot, akkor is nehéz lenne kibogozni. Míg a harmadik évad első fele az addig kitaposott ösvényt járta, addig a második rész már sokkal inkább az első felvonás útkeresésére emlékeztetett, ahol minden összefügg mindennel, és epizódonként változnak a felállások. Ha tízrészes lenne egy etap, akkor simán működhetne, de így eléggé kapufának éreztem a befejezést. Ezt a készítők is érezhették, ugyanis hogy fenntartsák az érdeklődést, visszahozták Jerome Valeskát is a sakktáblára.
Negyedik évad
Jerome Valeskának köszönhetően a negyedik etap ismételten csúcsra járatta a szériát, és az előző évados fáradtságnak már hűlt helyét sem láttam. Végre megkaptam a Heath Ledger utáni legbetegebb Jokert (persze a sorozatban nem így hívják), akinek bármely apróbb mozzanata szórakoztatóbb volt, mint az első három évad összesen. Na jó, kicsit túlzás, de Cameron Monaghan mesteri játéka teljesen lenyűgözött, és ezzel együtt a földbe döngölt.
Persze egyszer minden jó véget ér, így ismételten eltüntették a képernyőről Jerome-ot (ezúttal végleg), viszont újszülött ikertestvére Jeremiah tovább viszi örökségét. Hogy az évad ne csak pár karakterről szóljon, megkapjuk a végleges Madárijesztőt (Charlie Tahan) és Poison Ivyt (Peyton List) is, akiket azt hiszem, szintén nem kell bemutatni a Batman-rajongóknak. Az évad végére Gotham elesik, ez pedig olyan jövőképet vetített előre, amelynek köszönhetően tűkön ülve vártam a befejező évadot.
Ötödik évad
Utolsó nekifutásra igazán maradandót kellett alkotnia a Warnernek, ugyanis amellett, hogy maradtak elvarratlan szálak, még a Denevérembert sem igazán láttuk fickándozni. Ennek fényében gyorsan előkapták a talonból Bane-t (Shane West), aki Gotham megmentése miatt érkezett, ám gyors pálfordulásának és Ra's al Ghul lányának, Nyssának (Jaime Murray) köszönhetően ismételten egy legendás szupergonosz felemelkedésének lehettünk szemtanúi. Persze Jeremiah sem maradhatott ki a buliból, aki bevégezte sorsát, és beleesett a képregényből ismerős Ace Chemicals egyik löttyébe, aminek köszönhetően megpillanthattuk a végleges J-t.
A végén Gotham természetesen ismételten megmenekült, majd a tíz év múlva játszódó utolsó részben minden fontosabb szereplő felöltötte a filmekből és a füzetekből ismert formáját. Igen, Batman is.
Összegzés
Amint megtudtam, hogy mikor sugározzák a Gotham utolsó két epizódját (amely ismételten pár hét csúszással érkezett), azon nyomban tudtam, hogy le kell írnom a véleményem az öt évados huzavonáról. Jó, jó, de mi is az? Merthogy vagy egy hetet agyaltam rajta, hogy mit is írjak le. Nem, egyáltalán nem lett rossz sorozat a Gotham, viszont mint szuperhősös széria, hagy némi kivetnivalót.
Hogy miért? Hát egészen egyszerűen ez a széria mindenkiről szól csak Bruce Wayne-ről nem. Persze ott kalimpál minden epizódban, de az utolsó évadot leszámítva nagyon nem éreztem az ő sztorijának a kerek egészet. Azt aláírom, hogy ha így lett volna, akkor kb. két etap után kaszát kap a széria, ám én személy szerint előbb csináltam volna belőle Batmant. Érdekelt volna, hogyan küzdött a kezdeti években. Na mindegy. Ettől eltekintve elégedetten csettintettem az utolsó vége főcím után.
A Gotham egyedi sorozat, amelyet mindenkinek érdemes meglesnie, aki kicsit is képben van a Denevéremberrel, ugyanis a krimi-vonal és végeláthatatlan csatározások mellett igen komoly karakterfejlődéseket csíphetünk el, amelyek néha idegesítőek, néha komikusak, de valahol a sajátunknak érezzük őket. Rávilágítanak arra, hogy nem minden fekete-fehér, minden ember hibázhat, ennek köszönhetően pedig simán kilóg a mai sorozatos felhozatalból. Ha csak egy szuperhősös szériát néznétek meg a DC Comics háza tájáról, akkor a Gotham legyen a nyerő. Tuti tipp.
