Hölgyeim és Uraim: a valaha készült legjobb szuperhősös filmet láttam - Bosszúállók: Végjáték kritikaHölgyeim és Uraim: a valaha készült legjobb szuperhősös filmet láttam - Bosszúállók: Végjáték kritika
Külcsín
2008-ban mutatták be a Marvel égisze alatt készült A Vasembert, amely olyan őrült utazáson indított el minket, amelyre szerintem senki sem számított. Tony Stark (Robert Downey Jr.) kalandjait A hihetetlen Hulk követte, majd a Vasember második felvonása, illetve Thor (Chris Hemsworth) és Amerika Kapitány (Chris Evans) bemutatkozó darabja után tető alá hoztak egy mindennél látványosabb és nagyon volumenű alkotást, az első össznépi szuperhősös összeborulást, a Bosszúállókat.
A Vasember, Thor, Amerika Kapitány, Hulk (Mark Ruffalo), Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) és Sólyomszem (Jeremy Renner) alkotta brigád igazán komoly produkciót tett le az asztalra, így várható volt, hogy a Marvel filmes univerzumának második fázisát is hasonló őrület zárja majd le. Közben úgy alakult, hogy a Hangyáé (Paul Rudd) lett a végszó, ám előtte ismételten odacsaptak a Bosszúállók az Ultron korában.
A harmadik fázisban újabb szuperhősök mutatkoztak be (Pókember - Tom Holland főszereplésével - is végre hazatért), amely egy még brutálisabb Bosszúállók-mozit vetített előre. 2018-ban aztán megérkezett a Végtelen háború (kritikánkat itt olvashatjátok), amely szinte minden addigi elvárásainkat felülírta, és a legjobb szuperhősös filmként vonult be a történelembe.
Aztán jött a Végtelen háború, és mindent borított. Csak és kizárólag jó értelemben. A mozit az Amerika Kapitány: A tél katonáját, az Amerika Kapitány: Polgárháborút és a Végtelen háborút is jegyző Anthony és Joe Russo felügyelték, a végeredmény pedig olyan erősre sikeredett, hogy a legtöbb emberre (köztük rám is) sokkolóan hatott.
Sztori
A Bosszúállók: Végjáték pontosan ott folytatódik, ahol a Végtelen háború véget ért. Thanos (Josh Brolin) az elmúlt évek (és filmekben látott csatlósainak) sikertelensége után úgy döntött, hogy maga indul a Végtelen Kövek nyomába, amelyeket begyűjtve olyan erőre tett szert, hogy akár egyetlen csettintéssel elpusztíthatja az univerzum élővilágának felét.
Kedvenc Bosszúállóink tudták ezt, így mindent elkövettek, hogy a Titanon megállítsák az eddigi legveszélyesebb szupergonoszt. Egy hajszál választotta el a hősöket a győzelemtől, amikor is Thanos minden feltett egy lapra, és Vasember életéért cserébe magának követelte az Idő Kövét (fanoknak: Agamotto szemét), amelyet aztán Doctor Strange (Benedict Cumberbatch) oda is adott neki.
Thanos ezután a Földre, azon belül is Wakandába teleportál, ahol már javában dúlt a háború. Az utolsó Végtelen Kő Vízió (Paul Bettany) fejében virított, így félresöpörve a Bosszúállók helyi erőit megszerezte mind a hat követ. Majd Thor a semmiből előbukkanva Thanosba állította vadonatúj szekercéjét (Vihartörőt), ám az őrült titánnak még maradt ideje egy utolsó csettintésre: ezzel együtt pedig elporladt az univerzum lakosságának a fele.
Na, és itt veszi fel a fonalat a Végjáték, miszerint a megmaradt szuperhősök teljesen összezavarodtak az események hatására, és mindenki magát okolja a történtekért. A megoldást keresve egy új kolléga is felbukkan, aki felrázza az összezuhant hősöket. Innentől kezdve viszont szinte minden további infó spoileres lenne, úgyhogy csak annyit tudok mondani, hogy irány a mozi!
Karakterek
A Végjátékra nem panaszkodhatok a karakterek tekintetében sem, ugyanis a friss moziban minden egyes olyan szereplő feltűnik, akinek bármilyen köze is volt a Bosszúállók negyedik felvonásának eseményeire. Mindenki. Nincs kivétel, a készítők számos kikacsintással és csemegével készültek a rajongóknak, így a látványorgia mellett a figurák viszonyaival és interakcióival is rendesen kiszolgálják a nézőket.
Bár ugyanúgy, mint a sztorinál, egyes karakterek útjának részletezésével igencsak lelőném a fehér nyulat, így megpróbálom a felszínt kapargatva jellemezni őket.
Aki a legkevesebbet változott a Végtelen háború óta az egyértelműen Amerika Kapitány. A szimpátiám iránta filmről-filmre változott - most éppen bírom -, de azon kívül, hogy folyamat azt hangoztatja: "Egész nap bírnám!", nem sok mindent láthattunk tőle. Ott van, bitang erős, egybetartja a brigádot és ennyi. Na jó, a film után még jobban csipázzátok majd, de pszt!
Fekete Özvegy egy szinttel feljebb lépett, és időnként átvéve Kapi szerepét, sokszor ő az, aki tartja a lelket a megmaradt Bosszúállókban. Mordály (Bradley Cooper) továbbra is jópofa plüssnyuszi, Nebula (Karen Gillan) merev, Hadigép (Don Cheadle) pedig egyre nagyobb csúzlikkal szereli fel a páncélját. A többiekről nem mesélek, ugyanis tudjátok: brutálisan spoileres lenne.
Ami a cikk írása közben végig a fejemben ment:
Összegzés
Ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahova szerintem mindenki azonnal lepörget, amint megnyitja a cikket. Mit is mondhatnék? Nagyon nehéz volt megírnom ezt a kritikát, mert ami a szívünkhöz közel áll, arról nehezebben tudunk nyilatkozni.
Én is hasonló cipőben jártam (komolyan úgy voltam vele, hogy elengedem, és firkantok valami másról), ám végül összeszedtem a gondolataimat és arra jutottam, hogy a Bosszúállók: Végjátékot valahova A Gyűrűk Ura-trilógia és a Trónok harca közelébe helyezném. Ezzel pedig el is mondtam mindent az alkotásról.
Brutális, erőteljes, vicces, drámai, okos és nem utolsó sorban piszok látványos. Ez az a mozi, amelyet mindenkinek látnia kell a korábbi Marvel-filmektől függetlenül is. A Végjáték a nagybetűs szuperhősfilm, amely igencsak feladta a leckét a jövőbeli alkotásoknak. Hova tovább? Ennél lehet valami jobb? Nem hiszem. Nyilván vannak benne apróbb hibák, páran logikai buktatókra és a gyenge muzsikára panaszkodnak, de megmondom őszintén, nem érdekel.
A Bosszúállók: Végjáték úgy lett tökéletes, ahogy van. És biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan hasonló véleményem vannak. Három óra után sem untam meg, úgyhogy gyanítom, hogy még jó párszor le fogom pörgetni.