Már márciusban összehozták az idei év legnagyobb parasztvakítását - Elrabolt világ kritika
Már márciusban összehozták az idei év legnagyobb parasztvakítását - Elrabolt világ kritika
Már márciusban összehozták az idei év legnagyobb parasztvakítását - Elrabolt világ kritikaKülcsín
Manapság nem nagyon vagyunk eleresztve minőségi sci-fikkel. Persze hébe-hóba befutott egy-egy figyelemfelkeltőbb alkotás, de a Csillagok között óta nem tudtam őszintén csettinteni.
Pedig közben olyan mozikat is láthatott a nagyérdemű, mint a Feledés, A holnap határa, az Érkezés, A függetlenség napja - Feltámadás, vagy Az első ember (amelyről írt kritikánkat itt olvashatjátok). Bár a megmondók és a nézők is imádták ezeket az alkotásokat, tegyétek a szívetekre a kezeteket, és úgy mondjátok, hogy valamelyik is az egyik nagy kedvencetekké lépett elő. Ugye, hogy ugye.
2019-ben, a Bosszúállók: Végjáték és a Star Wars IX. rész debütálásnak évében aztán Rupert Wyatt (neki köszönhetjük a Majmok Bolygója újragondolásának első etapját) megpróbálkozott a lehetetlennel, és bemutatta az Elrabolt világot, amely egy igencsak ígéretes alapkoncepcióval kíván kitűnni a tömeggyártásban készülő blockbusterek tengeréből.
Sztori
Tíz évvel egy földönkívüli faj inváziója után járunk, miszerint az emberiség megadva magát az idegeneknek, rabszolgasorban tengeti mindennapjait. A világ vezetői tökéletesen egyetértenek abban, hogy ez a fajta megadás még mindig jobb, mintha véglegesen eltörölték volna az embereket a Föld színéről.
Miközben a népnek szinte megnyikkanni sincsen lehetősége, a földönkívüliek tökéletesen kiszipolyozzák a nyersanyagokat, akinek pedig ez nem tetszik, azt olyan gyorsan kilövik az űrbe, hogy felfogni sincs ideje, mi is történt vele.
Történetünk főszereplője, Gabriel Drummond (Ashton Sanders) egy ilyen világban próbál érvényesülni, majd útközben kiderül, hogy bátyja, Rafe (Jonathan Majors) egy idegenek elleni akcióban vesztette életét. Hogy Gabriel ne kerüljön testvére sorsára, arról William Mulligan (John Goodman) nyomozó gondoskodik, ám a közelgő jubileumi ünnepség olyan lehetőséggel kecsegtet, amelyet egyetlen lokálpatrióta sem hagyhat ki: az ufók góréja szerény kis bolygónkra látogat.
Karakterek
Megmondom őszintén, hogy amikor megpróbáltam visszaemlékezni, hogy egyáltalán melyik volt a legszimpatikusabb karakter az Elrabolt világ szereplőgárdájából, senki sem ugrott be. Csak a rapper Machine Gun Kelly, de ő is csak a haja miatt. Így hát beletelt egy kis időbe mire kibogoztam a szálakat, mert annyira sablonos és érdektelen figurákat sikerült összehozni, hogy érdemben nem nagyon tudtam különbséget tenni köztük.
Ott van például az atyáskodó John Goodman, akinek motivációiról az égegyadta világon semmi nem derül ki. Végig egyfajta simlisséget éreztem rajta, ám ez a tévhit nem az igencsak visszafogott játékának, sokkal inkább az elvárásaimnak volt köszönhető. Meg kell említenem Ashton Sanderst is, aki az egyik főbb szereplőt alakítja, ám a Holdfényben és A védelmező 2.-ben felszedett rutinja őt sem menti meg. Vera Farmigát pedig mindig jó látni, ám érezhető volt, hogy csak a neve miatt szerződtették a produkcióba.
Összegzés
Az első gondolatom az Elrabolt világ megnézése után az volt: vajon mi vitt rá arra, hogy meglessem ezt a teljesen érdektelen és semmitmondó alkotást? Ja igen, a trailerek, ugyanis az előzetesekben látott jelenetek voltak annyira erősek, hogy felkeltsék érdeklődésem. De mit is vártam? Azt, hogy végre olyan sci-fit kapok, amelynek alapkoncepciója elüt az átlagtól, és története nem abban merül ki, hogy jönnek az ufók, megtámadnak minket, majd jól elűzzük őket. Mert az ilyenekkel Dunát lehetne rekeszteni.
Erre mit kaptam? Egy olyan sokkot, amely szerintem egy életre elvette a kedvem a trailerektől, és attól, hogy bármilyen elvárasaim is legyenek az első képkockáktól. Mert vagy egy nagy kamu az egész, vagy az előzetesek lelőnek minden fontosabb poént. Tudom én, hogy arról szól az egész, legyen bármilyen pocsék is a film, valahogy eladják azt, de ekkora parasztvakításban rég volt részem.
Röviden? A készítők egy viszonylag jó alapötlettel álltak elő, amit úgy ahogy van az első képsorok után kivágtak a kukába. Utána sem normálisan megírt történetet, sem pedig elfogadhatónak vélt látványt nem kaptunk (az idegenek megjelenése külön kabaré), szimplán fejest ugrottunk a világ legzavarosabb klisétengerébe, amely aztán a mozi végéig egyetlen másodpercre sem eresztett. Látszólag még a színészek sem mindig tudták, hogy hol vannak. Akkor kinek ajánlom az Elrabolt világot? Azoknak, akik megőrülnek a földönkívüli-inváziós filmekért, de garantálom, hogy ők is gyorsan rá fognak unni.
