Liam Neeson, a hókotrók királya - Dermesztő hajsza kritika
Liam Neeson, a hókotrók királya - Dermesztő hajsza kritika
Liam Neeson, a hókotrók királya - Dermesztő hajsza kritikaKülcsín
Liam Neeson igazán későn érő típus. Már jó ideje ontotta magából a hollywoodi sikerprodukciókat, amikor még egyáltalán nem számított komolyabb színésznek. Pedig olyan filmek szerepeltek a neve mellett, mint a Schinder listája, Star Wars I. rész - Baljók árnyak, a Batman: Kezdődik!, a New York bandái, vagy a Mennyei királyság.
Aztán 2008-ban befutott a Luc Besson által gondozott csodamozi, az Elrabolva, amelynek köszönhetően egy életre megjegyezték Neeson nevét a népek. Onnantól kezdve aztán rendre hozta a bosszúszomjas figurát, aki nem ismert sem istent, sem embert, így végigpüfölve az adott várost, mindig megkapta, amit akart. Bár egy ideje rebesgetik, hogy nem készít több akcióhősös mozit, mindig akad még egy utolsó balhé, amire visszatér.
Valószínűleg golyóálló tulajdonságának köszönhetően vetette ki rá hálóját Hans Petter Moland rendező is, aki saját kultuszfilmjének, Az eltűnés sorrendjébennek újraadaptálásához keresett egy tökös arcot, akinek a kisujjában van a vérontás. Na, meg persze a havas környezet is jól áll neki. Az IMDb-t elnézve nem most látjuk utoljára hasonló szerepkörben.
Sztori
Nelson Coxman (Liam Neeson) hókotróként húzza az igát egy Colorado melletti síparadicsomban, Kehoe-ban. Éppenhogy megkapta az év polgára címet, amikor is megtudja, hogy szeretett fia, Kyle Coxman (Micheál Richardson) meghalt, ráadásul herointúladagolásban, ami a fagyos arcú írt norvégot nem hagyja nyugodni.
Nelson depresszióba esik, és az öngyilkosságban látja az egyetlen kiutat fájdalma feldolgozására. Ám mielőtt ez bekövetkezne, kiderül a turpisság: fia és melótársa keményen benne voltak a drogbizniszben, sőt, alkalomadtán le is húzták a helyi kartell vezérét.
Coxman az új infók tudatában gondolkodás nélkül szembeszáll a drogmaffiával, és levadássza fia gyilkosait. Ám bosszúja olyan indulatokat gerjeszt, amely két bandát is újra egymás ellen fordít, ezzel pedig nem várt (sokszor szürreális) események sora bontakozik ki.
Karakterek
Liam Neeson az Liam Neeson. Nincs kecmec, nincs mellébeszélés, ha ő akar valamit, akkor azt megkapja. Ha mégis úgy alakulna, hogy keresztülhúzod a számításait, akkor olyan ír lángossal kínál, amelytől visszacsöppensz egyenesen a gyerekkorodba. Ezen kívül semmi extra, csak hozza a szokásos világmegváltós figurát, akin már egy idő után senki nem lepődik meg, hogy el akar tenni pár embert láb alól.
A mellékszereplők még annyi funkciót sem töltenek be, mint Mr. Neeson, így pedig eléggé nehéz elveszni a történetben. De tényleg, egy olyan karakter sem jut eszembe, akit érdemes lenne kiemelni, ugyanis mindenkinek van maximum egy jól csengő mondata, és ennyi. Ott van például Laura Dern, aki bár a főszereplő feleségeként van jelen, semmilyen érzést nem vált ki a nézőből (még Neesonből sem), így akár egy tuját is simán benyomhattak volna helyette a buliba.
A népek hullanak, mint a legyek, így semmi kapaszkodó nincs. Legalább feltűnik Emmy Rossum is, aki a palijával való szívózás ellenére üde színfolt.
Összegzés
Bár rendszerint el szoktam csípni Liam Neeson filmjeit, azt elismerem, hogy a legtöbbjük sajnos egy kaptafára készül. Ezek rendszerint vagy túlélős, vagy pedig leszámolós sztorik, utóbbi képviseletében került a Dermesztő hajsza is a mozikba. Pedig a kezdő képsorok nyújtotta havas táj egyedi ízt is adhatott volna a történetnek, ám ez olyan messze volt például a Fehér pokoltól, mint (ha már aktualitás) Adam Driver az Oscartól (akit a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában jelöltek a Csuklyások - BlacKkKlansmanben nyújtott alakításáért). Nagyon.
Liam Neeson karizmája szokás szerint elviszi a show-t, és még úgy is simán kinéztem belőle, hogy bármikor lekeverne egy parasztlengőt, hogy főhősünk foglalkozása jelen moziban hókotró. Nem, eszem ágában sincs degradálni a szakmát, csak hát a korábbi melóihoz (vadász, rendőr, titkos ügynök, biztonsági őr) képest egy apróbb visszalépést érzékelek.
Na de sebaj, a Dermesztő hajsza - bár nem tartozik Mr. Neeson legélesebb kései közé - korrekt darab lett. Ízig-vérig thriller, amely nem árul zsákbamacskát: megölik főhősünk fiát, ő pedig bedarálja a rosszarcokat. Teszi mindezt egy hókotróval! Jó, abbahagyom.
Ezen kívül a film megpróbálkozik a poénkodással is, amelynek köszönhetően néha igencsak szürreális jeleneteket láthatunk, már-már Fargo-jegyeket véltem felfedezni benne, ám ezek az indokolatlan tréfák néha annyira erőltetettre sikeredtek, hogy egy idő után már senki nem nevetett fel a moziteremben. Inkább feszengős, mint sem vicces. Persze az ilyesfajta humor sem való mindenkinek.
Két-három évente simán belefér egy ilyen mozi is, ám hosszútávon azt tanácsolom a marcona írnek, hogy engedje el az akciósztár szerepet. Nyilván hallgatni fog rám.
