A szürke ember (The Gray Man) kritika: egy közepesnek tűnő alkotás, amelyben sokkal több van, mint amennyi elsőre látszik
Fehérvár Médiacentrum fotója
Mafab/Netflix
A szürke ember (The Gray Man) kritika: egy közepesnek tűnő alkotás, amelyben sokkal több van, mint amennyi elsőre látszik

Megérkezett a Netflix kínálatába a Ryan Gosling és Chris Evans fémjelezte A szürke ember, amely a negatívabb visszhangok ellenére szerintem egy egész pofás akciófilm lett. Nézzük, hogyan teljesített nálunk A szürke ember! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Ryan Goslingot mindig is a nagy kedvenceim között tartottam számon, azaz úgy vagyok vele, hogy amelyik filmben felbukkan, arra érdemes figyelni, ám sosem soroltam a kiemelkedő színészek közé, annak ellenére, hogy számos produkcióban megcsillogtatta már a tehetségét.

Egy korrekt iparosnak tartom, aki szökőévente letesz egy-egy komolyabb filmet is az asztalra, ám a legtöbb produkcióban sajnos vagy nem sajnos, ugyanazt a figurát hozzá.

Nyilván a legnagyobb rajongóinak már az is tökéletes, ha láthatják, de amekkora potenciál volt/van benne, én azért kicsit többet vártam mostanra tőle. 

Szerintem még várat magára a nagy áttörés, még úgy is, hogy olyan mozikban bukkant fel és nyújtott maradandót, mint a Drive - Gázt!, Szerelmünk lapjai, a Törés, A hatalom árnyékában, a Gengszterosztag vagy a Kaliforniai álom.

A Netflixen debütáló A szürke embernek - a negatív kritikai fogadtatás ellenére - is csak miatta adtam egy esélyt, és nem kellett csalódnom, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy Ryan Gosling ezúttal is hozta a kötelezőt, semmi többet. Hogy ez most jó vagy inkább kiábrándító, azt mindenki döntse el saját maga...

Sztori

Hatos (Ryan Gosling) egy profi bérgyilkos, aki a CIA-nak dolgozik és főként olyan melókkal bízzák meg, amelyekhez nem adja a nevét és az arcát az Amerikai Egyesült Államok kormánya. Azaz egyfajta intézőként funkcionál, aki az elvarratlan szálakért felelős.

Nos, a történet elején emberünknek éppen egy olyasvalakit kell kiiktatnia, aki keresztbe tett a Központi Hírszerző Ügynökségnek, ám Hatos ellenszegül újdonsült főnökének, Carmichaelnek (Regé-Jean Page), így a saját, kevésbé könyörtelen módszereivel próbálja likvidálni a célszemélyt.

Persze a rosszarcról gyorsan kiderül, hogy ő is a CIA-nek dolgozik, mi több, ugyanabban a programban képezték ki, mint Hatost, ráadásul egy olyan chipet is átad főhősünkben, amely tönkreteheti az egész korrupt bagázst.

Így nem túl nagy meglepetésre, a Gosling által megformált figura hátára kerül a célkereszt, ekkor bukkan fel Lloyd Hansen (Chris Evans), akit talán a világ legveszélyesebb zsoldosaként tartanak számon. 

Karakterek

Nos, ahogy már a bevezetőben is pedzegettem, A szürke ember főszereplője, Ryan Gosling az égegyadta világon semmit nem tesz hozzá a filmhez, tökéletesen hozza a tőle jól megszokott szimpatikus, ám ha kell, akkor keménykedős figurát, és ennyi.

De, és ez egy nagyon határozott de, ezúttal ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt, az lett volna furcsa, ha ennél többet próbált volna kihozni az amúgy tökéletesen rászabott karakterből. Egy az egyben, mintha csak a Drive - Gázt! fenegyerekét láttam volna annyi különbséggel, hogy A szürke emberben látott verzió, azért próbálkozott jópofáskodással is.

Mindenesetre maximálisan meg vagyok elégedve Gosling jelenlétével, pont azt hozta, amit egy ilyen jellegű könnyed akciófilm megkívánt tőle. Ugyanezt tette anno Chris Hemsworth is a Tyler Rake: A kimenekítésben is, szóval a Netflix nagyon érzi ezt a formulát.

Ryan Goslingon kívül Chris Evansről is muszáj ejtenem néhány szót, ugyanis olyan idegesítő volt (mármint a karakter, akit amúgy zseniálisan keltett életre, nem maga a színész), hogy többször is le kellett állítanom a műsort, nehogy agyérgörcsöt kapjak attól a mérhetetlen modorosságtól, amit az arcomba tolt. Nincs mese, Evans üde színfolt volt, legalábbis a többiekhez képest mindenképpen.

Mert a szintén nagy névnek számító Ana de Armas és Billy Bob Thornton teljesen feleslegesnek érződtek. Szó se róla, örültem, hogy felbukkantak meg minden, de minek... 

Ja, és Wagner Moura egy zseni, mondtam már? Szerintem a Narcos: Mexikó-kritikámban mintha említettem volna... a lényeg, egyszerűen nem hittem el, amit A szürke emberben láttam tőle - mondjuk nehezen is ismertem fel. A jövőben figyeljetek rá, mert nagy dolgokra hivatott.

Összegzés

Tehát a nemzetközi és részben hazai ostorozás ellenére nekem nagyon bejött A szürke ember. Bár egyetlen olyan elemet sem tudok kiemelni belőle, ami elismerő bólogatást érdemelne, de tokkal-vonóval egyben van az alkotás.

Chris Evans ripacskodásait leszámítva tényleg egyhuzamban daráltam le, ráadásul úgy, hogy még szerintem hosszú órákig el is nézegettem volna. Ez pedig nálam a tuti darabok ismérve, szóval nem tudom konkrétan megmagyarázni, hogy miért, de tetszett.

Mert a sztori bár tartogat meglepetéseket, nem jöttem lázba tőle, minden elemét láttam már valahol. A szereplők is eléggé sablonosra sikeredtek, és a nagy finálé is kiszámítható, de ettől még nagyon is jól volt összegyúrva a nagy egész. 

Amikor kellett, drámáztak, amikor arra volt szükség, bedobtak egy ütősebb poént, és az akciójeleneteknél is kitettek magukért a készítők. Na, ezeket a sorokat olvasva a legtöbben simán elkönyvelik egy langyos középszernek a filmet, de nem az!

Amúgy szerintem sokan vannak még így vele, orrba-szájba szidják a népek, mégis letarolta a Netflixet, na, ezt magyarázzátok meg! Érezhetően vele van az erő, de mégsem kapja meg azt az elismerést, amit érdemelne - talán rossz csillag alatt született.

Nem hiába terveznek már hozzá folytatásokat (!!!) és még egy spin-off is ott figyel a kanyarban, szóval ne foglalkozzatok senkivel, adjatok A szürke embernek egy esélyt, és garantálom, hogy nem fogtok csalódni.

10/7 - A szürke ember és Ryan Gosling nem váltja meg a világot, de egyszer mindenképpen látnotok kell!

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek