Tyler Rake: A kimenekítés (Extraction) kritika: váratlanul csapott le az elmúlt évek legjobb akciófilmjeTyler Rake: A kimenekítés (Extraction) kritika: váratlanul csapott le az elmúlt évek legjobb akciófilmje
Külcsín
Ha az elmúlt pár évből kellene olyan akciófilmeket felsorolnom, amely egyöntetűen elnyerte a kritikusok és a nézők tetszését is, akkor nagy bajban lennék, ugyanis első blikkre egyedül csak a John Wick: 3. felvonás - Parabellum jut eszembe, és ez többet elárul Hollywood és az akciófilmek viszonyáról, mintha odabiggyesztettem volna tíz teljesen ismeretlen, gyengébb minőségű alkotást.
Higgyétek el, nem az én memóriámmal vagy ítélőképességemmel van baj, hanem egészen egyszerűen arról van szó: a filmgyár olyannyira elhanyagolta a klasszikus akciófilmek műfaját, hogy ha már előkerülnek a fegyverek, akkor mindent beáldoznak a pofásan összerakott hentelős jelenetek oltárán, a többi rész meg mehet a kukába. Így nem marad más, mint egy akcióorgia, amely az egyszeri megnézésen túl nem sokra lesz elég.
Mondjuk így levezetve világos, hogy a filmstúdiók is tudják, a népeket egyre kevésbé érdeklik az agy nélküli lövöldék, ezért óvatosan kell bánni a büdzsével, na, meg a vérrel, ám ez a fajta óvatosság többet árt a zsánernek, mint amennyi pénzt ki tudnak préselni a “gyerekbarát” verziókkal.
Mint egy örök paradoxon, nem? Ha egy akciófilm plusz tizennyolcas karikát kap, akkor kevesebb emberhez fog eljutni, cserébe viszont nagy valószínűséggel (ugyanis így nem lesznek korlátok) a néző és kritika is csettinteni fog rá, ha pedig minél szélesebb körben próbálják eladni a stúdiók - ami valljuk be, rengeteg kompromisszummal jár -, akkor ha úgy tetszik: mehet az egész a levesbe.
És akkor itt van nekünk a Tyler Rake: A kimenekítés, amelyről első ránézésre meg nem mondanátok, hogy mi emeli ki a tucatdarálók közül, ám ahogy elindítjátok a bulit, szinte kiszúrja a szemeteket a Netflix-logója, ekkor pedig azonnal leesik a tantusz: itt bizony egy jó akciófilmmel lesz dolgotok.
Egészen egyszerű a képlet: a streaming-szolgáltatatók filmjeinél sokkal lazábbra engedik a gyeplőt a producerek, mint a szélesvászonra kerülő alkotásoknál, így ha igazán ütős, lövöldözős pillanatokat akartok átélni, akkor ne a moziban keresgéljetek. Bár ahogy elnézem a jelenlegi, a koronavírus miatt kialakult helyzetet, a jövőben más filmek esetében is ezt az irányt fogják preferálni a stúdiók.
Szóval itt a Tyler Rake: A kimenekítés, amely főszereplője a Thorként ismert Chris Hemsworth, és ha már Marvel, azok a Russo-fivérek (Anthony és Joe) feleltek a forgatókönyvért, akiknek talán legnagyobb és legjobb szuperhősös alkotásokat köszönhetjük.
Sztori
Miután elrabolják India legnagyobb drogbárójának, Ovi Mahajan (Pankaj Tripathi) fiát, az ifjabb Ovi Mahajant (Rudhraksh Jaiswal), Nik Khan (Golshifteh Farahani) felbéreli az ausztrál különleges erőktől megpattanó, ma már zsoldosként boldoguló régi cimboráját, Tyler Rake-et (Chris Hemsworth), hogy szivárogjon az ellenséges Banglades szintén legnagyobb kokókirályának Amir Asif (Priyanshu Painyuli) birodalmába és csempéssze ki apuci szeretett trónörökösét.
Persze ahogy ilyenkor szokott, semmi nem úgy alakul, ahogy azt előre eltervezték: miután Tyler Rake és csapata első körben sikeresen eljutnak a fogolyhoz, egy árulás következtében Rake magára marad a buliban, onnantól pedig semmi más nem lebeg a szeme előtt, mint hogy ő jutassa haza a fiút édesapjához - lehetőleg élve, ám Dakka városát elnézve ez egyáltalán nem lesz egy fáklyás menet.
Karakterek
Mivel a Tyler Rake: A kimenekítés tele van ismeretlen és/vagy teljesen érdektelenül játszó színészekkel, ezért megkímélnélek titeket attól, hogy végigzongorázom mély nyomot hagyó játékukon. Bocs David Harbour, ez most nem jött össze!
Az egyetlen értékelhető produkciót természetesen a címszereplő, Tyler Rake tette le az asztalra, akit az a Chris Hemsworth keltett életre, akit sokan csak a villámlás és mennydörgés isteneként ismernek.
Hemsworth fizikumából adódóan csodálkoznék is, ha valamilyen könnyed vígjátékban dobná be magát, bár a Thor: Ragnarök óta tudjuk, hogy egy buddy filmben is simán megállná a helyét.
Szóval itt van Chris a Hemsworth famíliából (az megvan, hogy két tesója van - Liam és Luke - és mindkettő színész?), aki egyáltalán nem hazudtolta meg önmagát: ha kell, akkor tör-zúz, ha pedig olyan helyzetbe kerül, amit már az ő gyomra sem tud szó nélkül befogadni, akkor az érzelmesebb oldalát is meg tudja csillogtatni: Rudhraksh Jaiswallal való párosa egészen jól működik.
Igazi akciósztár, na! Azért remélem, hogy nem ragad meg ezen a szinten, mert ahogy eddig láttam, simán van benne több is! De ha neki elég a lő-feszít-tölt mágikus kombináció, akkor lelke rajta.
Összegzés
Hogy miért is tartom jó akciófilmnek a Tyler Rake: A kimenekítést? Hát azért, mert ahogy néztem a mozit, az az érzésem támadt, mintha minden a helyén lenne: nincsenek felesleges sallangok, nincsenek kimondatlan szavak, a zúzós jelenetek, a színész (szigorúan egyes számban) és a helyszínek olyan különleges egyveleget alkotnak, amilyet nem mostanában lehetett látni a műfajon belül.
Persze ettől függetlenül ne várjatok világmegváltást, az a halovány történet - ami néha körvonalazódni látszik - is elég erősen súrolja a sablonosság határát, ám mivel folyamatos a darálás, maradjunk annyiban, hogy senkit nem fog érdekelni. De azért próbálkoznak, és ez nálam már piros pontért kiált.
Tény, hogy a Tyler Rake: A kimenekítés meglepetésként ért, így akár ki is jelenthetem: az elmúlt évek legjobb akcióját láttam. Nem mellesleg van benne egy tizenkét perces egy snittes üldözési jelenet is, amely minden kétséget kizáróan a mozi legjobb része. Már csak ezért is érdemes meglesni!
Chris Hemsworth újabb mozija igazán telitalálatnak bizonyult a lövöldözős alkotások zavaros tengerében, így bátran ajánlom a zsáner kedvelőinek, ám ha csak ki szeretnétek kapcsolni az agyatokat egy laza két órára, akkor a Tyler Rake: A kimenekítés szintén a ti mozitok lesz - ha minden akciófilmnél ez lenne a minimum szint, akkor egy rossz szavam nem lenne. Bizakodva várom a következő épkézláb darálást.