Bloodshot kritika: Vin Diesel, az agysejtek pusztítója, avagy hogyan ne építs szuperhősös univerzumot
Bloodshot kritika: Vin Diesel, az agysejtek pusztítója, avagy hogyan ne építs szuperhősös univerzumot
Bloodshot kritika: Vin Diesel, az agysejtek pusztítója, avagy hogyan ne építs szuperhősös univerzumotKülcsín
Vin Diesel neve már-már egybeforrt azokkal a Halálos iramban-mozikkal, amelyek eleinte (kábé az első három rész) igencsak nagyot szóltak, majd az évek során - változó minőségben - már sokkal inkább a pénzlehúzás irányába mentek el.
Szó se róla, mind a mai napig ugyanazzal a lelkesedéssel vetem bele magam az újabb autós kalandokba, ám az egy kaptafára készülő mozik egy idő után nálam is kiverték a biztosítékot.
Szerencsére a jó öreg Vin azért számos más filmben is megcsillogtatta tehetségét, így például olyan alkotások stáblistájánál is fellelhető a neve, mint a Steven Spielberg által levezényelt Ryan közlegény megmentése, a Sidney Lumet által megálmodott Védd magad!, vagy az egyik személyes kedvencem, a Túl mindenen.
Persze ezek nem szóltak akkorát, mint a Halálos iramban-filmek, ezért Diesel (miután rájött, hogy mitől döglik a légy - nem) további franchise-ok kiépítésébe kezdett, amelyekkel az évek során szintén könnyen beazonosítható lett a neve: tető alá hozta a Riddick féle csendesebb sci-fiket és a xXx zúzós akcióorgiáit. És ennyi.
Jó, mondjuk Vin közben megszólaltatta még A galaxis őrzőiből és a Bosszúállók-mozikból ismert népszerű szuperhőst, Grootot is, de ezen (és a korábban említett blockbustereken) kívül kevés értékelhető mozival örvendeztette meg a rajongóit. A Valiant Comics azonos nevű karakterén alapuló Bloodshot ezen kívánt változtatni, ám az ígéretes tűnő alkotásnak sajnos gyorsan sírás lett a vége.
Sztori
Miután a tengerészgyalogosként tevékenykedő Dominic Toretto Ray Garrison (Vin Diesel) visszatér legutóbbi bevetésének helyszínéről, Mombasáról, feleségével, Ginával (Talulah Riley) Olaszországba utaznak, hogy kieresszék az elmúlt időszak alatt felgyülemlett fáradt gőzt.
Igen ám, de ahogy ilyenkor lenni szokott, a rosszfiúk simán ráéreznek, mikor hagy ki teljesen főhősünk figyelme, és egy óvatlan pillanatban elrabolják Mr. és Mrs. Garrisont, hogy információkat gyűjtsenek be az afrikai bevetésről.
Persze a sziklaszilárd erkölccsel rendelkező Rayt nem olyan fából faragták, aki egykönnyen csiripelni kezd, ezért miután a Martin Axe (Toby Kebbell) által vezetett zsoldosok belefáradnak a vallatásba, rövid távon végeznek vele és feleségével.
Ray aztán minden emlékét elfeledve egy nanotechnológiai központ laborjában ébred, amelynek tudósa, Dr. Emil Harting (Guy Pearce) úgynevezett nanitokkal pumpálja tele a kis túlélő nagy testét, aki ennek köszönhetően közel elpusztíthatatlan lesz. Csak azok a fránya rémálmok ne lennének...
Karakterek
Nem szeretném túl korán lelőni a poént, de a Bloodshot egyik értékelhetőbb szegmense a színészi teljesítményekben rejlik, amelyek legyenek bármennyire is sablonosak, azért így is képesek voltak néha kibillenteni abból a döbbent állapotból, mely a film nézése közben úrrá lett rajtam.
Vin Diesel kőkemény, mint mindig, bárki, aki az útjába kerül annak a másodperc tört része alatt képes leépíteni az arcát - mondjuk manapság már nem is tudok másmilyen szerepet elképzelni neki még akkor sem, ha amúgy tudom, hogy ennél ő is sokkal többre lenne képes. De hát a jó öreg Vin már egy ideje a külsőségekben utazik, és ezalól sajnos vagy nem sajnos a Bloodshot sem lett kivétel.
A mozi legjobb játékával pedig az a Guy Pearce rukkolt elő, akinek egyenesen megörültem, amikor megláttam, és bár érezhetően takaréklángon égett, azért így is csont nélkül hozta az idegesítően sablonos nemezist.
Amúgy az megvan, hogy egyik régi nagy kedvencem, Toby Kebbell is felbukkan a filmben? Egy kicsit jelentéktelenre sikerült neki ez a figura is. Komolyan mondom, fogalmam sincs, hogy mi történt vele...
Összegzés
Nem fogok köntörfalazni, hatalmasat csalódtam Vin Diesel újabb mozijában, a Bloodshotban. És én még azt hittem, hogy végre olyan szuperhősös mozit kapok, amely némiképp eltér az eddigi alkotásoktól és friss vért pumpálva a képregények világába csont nélkül berántja a nézőket egy véresebb univerzumba.
Erre mi történt? Egy ígéretesnek tűnő alapanyagból kiszanáltak minden olyan elemet, amely egyedivé tette volna az alkotást és olyan középszerű filmet küldtek a moziba (khm, online videótékába), amelynél kevesebb vállalhatatlanabb mozival találkoztam az elmúlt időszakban.
Nyilván nem arról van szó, hogy teljesen nézhetetlen Vin Diesel agy nélküli kaszabolása, de folyamatosan az járt a fejemben, hogy a Bloodshotban bőven több volt, mint amennyit a készítők elénk tártak. Kérdem én: hogy lesz univerzumépítés? És ha ezt a filmet szánták egy teljesen új képregényes vonal, a Valiant Comics alapkövének, akkor miért ilyen félkész munkával szúrták ki a szemünket?
Például az akciójelenetek olyannyira agyeldobósra sikeredtek, hogy amikor beindul a buli, konkrétan azt sem tudja a néző, milyen rendezvényen van. Vagy ha éppen sikerülne felfogni, milyen koreográfiát lehet látni, akkor olyan ocsmány CGI rondít bele az amúgy sem túl színvonalas haddelhaddba.
Hogy ne csak azt ecseteljem, miért lett óriási kapufa a Bloodshot, azt meg kell említenem, hogy a színészi alakításokkal - ha nem is maradéktalanul, de - meg vagyok elégedve. Persze mind Vin Dieseltől és Guy Pearce-től is láttunk már pofásabb játékot, de a film többi aspektusához képest igazi fődíjnak tűnik kisujjból kirázott teljesítményük.
Ezzel együtt azt kell mondjam, hogy a Bloodshot simán megér egy próbát, ha másért nem, azért, hogy szemtanúi legyetek egy ígéretesnek tűnő képregényes univerzum elpocsékolásának. Mert ezek után nehogy azt higgye a Sony, hogy bárki is kíváncsi lesz egy esetleges folytatásra...
