4 évnél régebbi cikk

A vadon hívó szava (The Call of the Wild) kritika: Harrison Ford és a CGI felejthető barátsága
Fehérvár Médiacentrum fotója
20th Century Studios
A vadon hívó szava (The Call of the Wild) kritika: Harrison Ford és a CGI felejthető barátsága

Harrison Ford mindig is a kedvenc színészeim közé tartozott. Eleinte a Star Warsban és az Indiana Jonesban eljátszott legendás karakterei miatt figyeltem fel rá, ám később feltűnt, hogy Ford komolyabb szerepekben is simán megállja a helyét. Bár pályája során sosem tudott elszakadni klasszikus figuráitól, hébe-hóba becsusszant neki egy-egy érdekesebb alkotás. A vadon hívó szava is ebbe a kategóriába sorolható, ugyanis Harrisont nem nagyon láthattuk még olyan családi filmben, amelyben kutyust pátyolgatva szeli át a zord vidéket. Nézzük, hogyan teljesített nálunk A vadon hívó szava! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Harrison Ford - bár közkedvelt színész hírében áll - sosem tudott akkora karriert befutni, mint amilyet a kezdetekben jósoltak neki. A Star Warsban eljátszott karakterének, Han Solónak és mindenki kedvenc régészprofesszorának, Indiana Jonesnak köszönhetően akkora hírnévre tett szert, hogy konkrétan még ma is abból él.

A hollywoodi térképen való elhelyezkedése után szép számmal termelte az érdekesebbnél-érdekesebb mozikat, de valahogy sosem tudott kilépni legsikeresebb figuráinak árnyékából. Pedig Ford olyan alkotásokat tett le az asztalra, mint a Szárnyas fejvadász, A kis szemtanú, az Atomcsapda, vagy a 42, de egyik sem szólt akkorát, mint a korábban említett nagy klasszikusokban eljátszott karakterei.

Harrison Ford az elmúlt években kicsit visszavett a lendületből, ami egyáltalán nem csoda, ugyanis idén lesz hetvennyolc éves, ám még így is becsusszant egy Szárnyas fejvadász 2049, két Szar Wars-mozi (Skywalker koráról írt kritikánkat itt találjátok) és jövőre forgatja az új Indiana Jonesot. Szóval ahogy korábban is megállapítottam, nem tud elszakadni az ismertséget hozó szerepeitől.

Persze azért még közel a nyolcvanhoz sem hagyta el a kísérletezgetést, most például Jack London regényén (A vadon szava) alapuló moziban, A vadon hívó szavában vállalt főbb szerepet, amelyben egy blökit kell átkalauzolnia a havasabbnál-havasabb tájakon.

 

Sztori

Buck, a vastag bundájú, dögönyözni való blöki egy kaliforniai kisváros bírója kötelékében tengeti mindennapjait. Ennek megfelelően igazi úri állatként jár-kel az emberek és a négylábúak között, ami természetesen senkinek sem tetszik, ám mivel egy nagy hatalmú ember házi kedvence, érinthetetlen a köznép számára.

Nagyképűségével és elkényeztetettségével sokaknál kihúzta már a gyufát, ám egyszer sem lőtt akkora bakot, mint amikor saját gazdája orra alá tört borsot. Buck gyorsan a házon kívül találja magát, balszerencséjére pedig másnapra olyan gyorsan ellopják, majd eladják, hogy rövid távon az aranyláztól tomboló alaszkai Yukon területén találja magát, ahol szükség van belevaló szánhúzó kutyákra.

Buck lassan, de biztosan belerázódik a kemény melóba, olyannyira, hogy még új gazdája (Omar Sy) is elismerően szól róla. A megerősödött blöki aztán eszeveszett kalandok sorozataiba keveredik, amely során többször találkozik egy magányos öregemberrel, John Thorntonnal (Harrison Ford), aki végül a gazdája lesz, így együtt vágnak neki a veszélyekkel teli, kietlen és zord vadonnak.

 

Karakterek

A vadon hívó szava főszereplője a CGI-jal életre keltett Buck, a cuki játékkutya, aki emberi tulajdonságokat és manírokkal próbálja közelebb hozni a nézőket az alkotáshoz. Bár itt-ott igencsak bugyutára sikerült a megvalósítás, azért összességében nem vallott szégyent, és olyan blöki futott ki a vászonra, amelytől elolvadnak a gyerekek.

Majdnem odaírtam, hogy a gyereklelkű felnőttek is (igen, ez lennék én), de nekem olyannyira nem jött be ez fura kutyus, hogy bánatomban még Az oroszlánkirály (kritika itt) elvetemült állatkáit is visszasírtam. Sok helyen írták, hogy milyen jó a CGI, de szerintem egyenesen botrányos. Amúgy Buck igazi karakterfejlődésen megy át: a nyámnyila házi ebből tökös és harcias kuty lesz a mozi végére, aki megmenti a mundér becsületét.

A hús-vér karakterek közül ki kell emelnem Buck második gazdáját, Omar Syt, aki Galambos Péter szinkronszínésszel kiegészülve mindig mosolyt csal az arcomra. Itt sem volt ez másképp, a száguldozásnak élő figura üde színfoltja a mozinak - kár, hogy igencsak keveset szerepel benne.

Aztán itt van nekünk az előzetesen és plakátokon feszülő Harrison Ford, aki egy kedves, idősödő embert alakít, és amellett, hogy rendkívül szerethető, depresszióval és alkoholizmussal küzd, így életének egyik legmeghatározóbb fordulópontja lesz a Buckkal való találkozás. Innen már kitalálhatjátok: kölcsönösen rángatják ki egymást a bajból.

 

Összegzés

Még amikor tavaly ránéztem a 2020-as mozis felhozatala, akkor simán elhittem, hogy A vadon hívó szava akkora siker lesz, hogy nem győzöm majd áradozni róla. Ugyanis mit láttam első blikkre? Harrison Ford végre a Star Warson és az Indiana Joneson kívül más könnyedebb hangvételű moziban is vállalt szerepet, segítőtársa pedig egy cuki kutyus lesz, akivel keresztül-kasul bejárják a hófödte természetet. Most mondjátok, hogy nem hangzik ígéretesnek a sztori?

Aztán kijött az első előzetes, és hát azon is elgondolkoztam, hogy egyáltalán meglessem-e a mozit. Végül - mivel nem nagyon volt más érdekesebbnek mondható film - beültem rá, és bár megpróbáltam mindent kizárva jól szórakozni rajta, egyszerűen nem ment. Annyira mesterkéltnek hatott az egész, hogy legszívesebben felálltam volna, és a popcornos standot (hogy legalább valami felvillanyozzon) érintve kisétáltam volna a moziból. Amúgy halkan jegyzem meg, hogy volt, aki ezt tette.

Sokat győzködtem magam, hogy ne kövessem a példáját, majd a film végével arra a megállapításra jutottam: milyen jól tettem! Nem, A vadon hívó szava a második etapban sem lett jobb alkotás, viszont miután megszoktam az utoljára a Skywalker korában látott eszeveszett tempót (konkrétan nincs idő, hogy néha megsirasd a blökit), giccsparádéba nyúló képeket, és a CGI-kutyus félig emberi mivoltát (frankón grimaszol meg minden, de pont ettől olyan, mint egy rajzfilmállatka), onnantól már bármire fel voltam készülve.

A gyerekek és a kutyás családok minden kétséget kizáróan imádni fogják, de a legtöbben azon fognak kattogni, hogyan adhatnak le egy ilyen filmet a moziban. Kedves, aranyos meg minden, de semmi olyat nem tud nyújtani, amit még ne láttam volna máshol, pöpecebb köntösben tálalva. Kicsit csalódott vagyok, na!

Aki kíváncsi Buck történetére, az inkább olvassa el Jack London regényét. Sokkal, de sokkal jobban jár. Fordnak meg jöhet a következő Indiana Jones...

10/5 - Néha bármennyire is magával tud ragadni, másnap már új kalandok után nézel

(A kritikát a Cinema City Alba támogatta.)

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek