Sötét vizeken (Dark Waters) kritika: hosszú éveken át mérgeztek minket, és még csak nem is tudunk róla
Sötét vizeken (Dark Waters) kritika: hosszú éveken át mérgeztek minket, és még csak nem is tudunk róla
Sötét vizeken (Dark Waters) kritika: hosszú éveken át mérgeztek minket, és még csak nem is tudunk rólaKülcsín
2016-ban robbant a bomba, miszerint Nathaniel Rich, a The New York Times Magazine újságírója olyan tényfeltáró cikket (The Lawyer Who Became DuPont’s Worst Nightmare) tett közzé, amely egy korábban főként vegyipari nagyvállalatokkal dolgozó környezetvédelmi ügyvéd, Robert Bilott (lényegében abból állt a munkája, hogy lehetővé tegye a cégek károsanyag-kibocsátását anélkül, hogy megszegnék a törvényeket) reménytelennek tűnő, mind a mai napig tartó küzdelmét mutatja be a Nyugat-Virginiában működő DuPont nagyvállalattal szemben.
És mivel manapság már szinte mindent megfilmesítenek (bár a környezetvédelmi témák nem számítanak a legkelendőbb portékának), szinte adta magát, hogy szélesvászonra vigyék Robert Bilott történetét, aki szinte mindenét feláldozva vágtatott csatába a feneketlen pénzeszsákkal rendelkező DuPont ellen.
A sztorit aztán az a Todd Haynes karolta fel, aki bár főként olyan alkotásakkal vált híressé, amelyek azon túl, hogy igencsak karakterközpontúak, erős nőket állítanak a középpontba (Távol a mennyországtól, Carol), azért korábban is kacérkodott környezetvédelmi témákkal (Safe, Night Moves), így azt is mondhatni, hogy nála ideálisabb rendezőt nem is találhattak volna a projekt élére. Mark Ruffalo már csak hab a tortára, a Spotlight - Egy nyomozás részleteiben bebizonyította, hogy ilyen kaliberű filmeket is simán rá lehet bízni.
Sztori
A Sötét vizeken középpontjában az a Robert Bilott (Mark Ruffalo) áll, akinek neves ügyvédekből álló brigádja vegyipari cégek védelmére szakosodott. A film elején éppen egy újabb sikeresen levezényel ügy miatt veregetik hátha Robertet, amikor váratlan vendég állít be hozzájuk: egy gazda, Wilbur Tennant (Bill Camp) számos videófelvétellel örvendezteti meg Robertet, amellyel azt kívánja bizonyítani, hogy a DuPont mérgezi a környék vizeit, így az állatait is.
Mivel kiderült, hogy Wilbur régi családi barát, az eleinte kissé szkeptikus Bilott nyomozásba kezd, amely során szörnyű titkokra derül fény: ahogy egyre mélyebbre ás a sok-sok éve porosodó akták között, rájön, hogy az óriásvállalat olyan anyagot használ termékeinek előállítása során, amely nemcsak a környék állatvilágára, de akár minden amerikai emberre is kihatással lehet.
Persze ezt a DuPont fejesei sem nézik jó szemmel, így mindent megtesznek azért, hogy Robert Bilott szélmalomharcát még csírájában elfojtsák. Igen ám, de a lakosság nagy örömére Robertet keményebb fából faragták...
Karakterek
Persze mit sem ér egy fontos téma, ha a film színészei nem maximum fordulatszámon pörögnek, ám szerencsére a rendező úr, Todd Haynes mindenkiből kihozta a legjobbat, így a képek mellett igazán erős alakításokat is láthatunk a mozivásznon.
A Sötét vizeken központi karaktere egyértelműen a Mark Ruffalo által életre keltett Robert Bilott, aki mindent feláldozva a legvégsőkig is képes elmenni, hogy kiderüljön az igazság.
Az erős akaratú jogász véleményem szerint nem lett volna ennyire meggyőző, ha nem az a Ruffalo személyesíti meg, aki már az Oscar-díjas Spotlight - Egy nyomozás részleteiben is tökéletesen hozta a szimpatikusan visszafogott, ám mindenre elszánt (már-már megszállott) figurát, aki kézzel-lábbal ragaszkodik elképzeléseihez és a hatalmas nyomás ellenére sem tántorodik el céljától, hogy lerántsa a leplet az emberek ármánykodásairól.
Mark Ruffalo munkáját olyan kiváló színészek könnyítették meg, mint a feleségét játszó Anne Hathaway, akit régen láttam ilyen jól és szenvedélyesen játszani, a főnökeként mindig a helyes irányt mutató Tim Robbins, vagy a karakteres és szórakoztató Bill Pullman.
És ne feledkezzünk meg az egész ügyet beindító farmerről, Wilbur Tannentről sem, akit a zseniális Bill Camp olyan élettel töltött meg, amelyre biztos vagyok, hogy még sokáig emlékezni fogok. Tökéletesen hozta a kétségbeesett, megviselt és az igazságtalanságot egy percig sem tűrő átlagembert.
Összegzés
Sokszor azt veszem észre magamon, hogy szemrebbenés nélkül belesétálok a saját magam által állított csapdákba. Ugyanez történt a Sötét vizeken nézése közben is, ugyanis előre lefixáltam magamban, hogy bár a műfaj, a sztori és a főszereplő személye is rendkívül hasonlít a Spotlight - Egy nyomozás részleteiben látottakhoz, nem vehetem egy kalap alá a két alkotást.
Erre mit csináltam? Természetesen a Sötét vizekent végig a Spotlight - Egy nyomozás részleteihez hasonlítottam.
Szerencsére ebben az esetben ez nem volt akkora probléma, ugyanis hasonló érzésekkel hagytam el a mozitermet, mint a korábbi, díjnyertes tényfeltáró alkotás esetében: azaz minden egyes képkockájával elégedett voltam.
A Sötét vizeken egy igazán rendkívüli és fontos film lett, amelyben Todd Haynes szinte tökéletesen építi fel a cselekményt, olyannyira, hogy miután beindult a szekér (az eleje egy picit döcög), egy pillanatra sem ereszt, a látottak pedig még a mozi után is hosszú órákra képesek lekötni az embert: hogyan lehetett képes egy óriáscég ekkora gaztettere?
A film sikeréhez a hangulat is igencsak hozzátette a magáét, amely különösen nyomasztóra sikeredett: a szürkés színekkel operáló képek (köszönhetően többek között a környezettel és a fényekkel való kreatív játéknak) valami eszméletlenül jól néznek ki, ezeket látva pedig a mozi még jobban beszippantja a nézőket.
Robert Bilott és a DuPont véget nem érő harcának szélesvászonra való megálmodásával egy olyan alkotás született, amit mindenkinek látnia kell, ugyanis olyan témát dolgoz fel, amely mindannyiunk életére óriási hatással lehet.
10/9 - Rendkívül fontos film született a vegyipari cégek felelőtlenségéről
(A kritikát a Cinema City Alba támogatta.)
