Előre (Onward) kritika: a Pixar nem tud hibázni és újabb minőségi filmet tett le az asztalra
Előre (Onward) kritika: a Pixar nem tud hibázni és újabb minőségi filmet tett le az asztalra
Előre (Onward) kritika: a Pixar nem tud hibázni és újabb minőségi filmet tett le az asztalraKülcsín
A Pixar nevét ma már úgy ismerjük, mint a rossz pénzt. Persze nem a közismert szólásról első blikkre beugró negatív élmények miatt, hanem pont ellenkezőleg: az animációs stúdió fennállása óta olyan produkciókkal örvendeztette meg a világot, amelyekre mind a kritikusok, mind pedig a közönség egyöntetűen csettintettek.
Első egész estés – elsőként teljes mértékben számítógéppel készült - animációs mozijuk, az 1995-ben debütált Toy Story - Játékháború volt, amely a bemutató után gyerekek millióinak lopta be magát azonnal a szívébe, így a hatalmas a siker végérvényesen felhelyezte őket a hollywoodi térképre.
Persze a Pixarnak nem szállt a fejébe a dicsőség és minden egyes elkövetkezendő mozit olyan műgonddal alkottak meg, mintha azzal kéne megváltaniuk a világot, és ez a fajta mentalitás igencsak kifizetődött: az elmúlt esztendőkben olyan filmekkel örvendeztették meg a rajongókat, mint a Szörny Rt., a L’ecsó, a WALL-E, a Fel!, az Agymanók vagy a Coco, nem beszélve a megannyi folytatásról, amelyek szintén boldog perceket okoztak a kis és nagy nézőknek egyaránt.
Hogy az animációs vállalat (Disney ide vagy oda) megmutassa: még nem fogyott ki belőlük a szufla, idén - 2015 és 2017 után - ismételten két új címmel támadja meg a mozikat. Igen, az egyik az Előre, a másik pedig a nyáron érkező Lelki ismeretek, amelyekről már előzetesen is sejteni lehetett, hogy nagyot szólnak majd, és miután az utóbbit pár napja lestem meg, csak annyit tudok hozzáfűzni: mikor lesz már nyár?
Sztori
Az Előre története nem váltja meg a világot, a Pixarhoz képest túlontúl egyszerűre sikeredett, ám a látvány - mint mindig - ezúttal is kárpótol.
Egy valaha (ugyanis lakói feladták a mágiát, hogy teljesen átadják magukat a modern kor vívmányainak) varázslatokkal és csodákkal teli világban élő fiatal elf, Ian tizenhatodik születésnapjára különleges meglepetést kap: régen elhunyt édesapja olyan varázsbotot hagy rá, amelynek köszönhetően egy teljes napig vissza tudják hozni őt az élők sorába, így bepótolhatnak valamit az elvesztegetett időből.
Ian és testvére, Barley nagyon megörülnek az ajándéknak és azon nyomban elmormolják a bothoz tartozó varázsigét, ám első próbálkozásuk katasztrófába fullad, ugyanis bár apjuk megjelent, de csak deréktól lefele.
Hogy ne vesszen kárba a nagy lehetőség, a két testvér azonnal útnak indul, ugyanis egyetlen esélyük az apjukkal való találkozásra, ha beszerzik a bot üzembiztos működésének egyik alappillérét, a varázskövet. És hát az nem terem minden bokorban...
Karakterek
Az Előrében számos egyedi és különleges figurával találkozhatunk, ám a hangsúly végig a két testvéren, Ianen és Barleyn lesz, az ő kapcsolatuk, illetve karakterfejlődésük lesz az, ami minden esetben előremozdítja a cselekményt, és mivel a filmben nincs klasszikus főgonosz, minden azon múlik, hogy a végére mennyire sikerül megszerettetni a nézővel a tesókat.
És ahogy a közönséget elnéztem, mindenki elmorzsolt legalább egy könnycseppet, úgyhogy Pixar ismételten piros pontot érdemel, ugyanis olyan jelenséget tálalt könnyen emészthető formában a nagyközönség elé, mint az apa nélkül felnövő gyerekek mindennapi megpróbáltatásait.
És ez tökéletesen visszaköszön a főszereplők személyiségében is: Barley vagányságával próbálja leplezni azt, hogy tragikus hirtelenséggel vesztette el édesapját, Ian pedig sokkalta nagyobb önbizalomhiánnyal küzd, mint ami ebben a korban jellemző: ez nem másnak köszönhető, mint hogy apa nélkül nőtt fel.
A srácok persze egymást segítve próbálnak túllendülni ezen és azon munkálkodnak, hogy feldolgozzák ezt az egész életükre kihatással bíró traumát.
Összegzés
A Pixar alkotógárdája ismételten megmutatta, hogy miért ők az animációs filmek koronázatlan királyai és olyan alkotással örvendeztettek meg bennünket, amely méltó korábbi mozijaikhoz, ám miután kijöttem a teremből, mégsem voltam maradéktalanul elégedett.
Pedig egyáltalán nem úgy ültem be az Előrére, hogy ezt most majd jól szételemzem, hanem mivel imádom a meséket, csak simán át akartam magam adni az élménynek, amely a filmben szereplő varázslatosan egyedi világ bemutatásával sikerült is, ám a film közepén elkezdtem agyalni, és ez azt jelenti, hogy nem szippantott be teljesen a két elf buddy movie-ra hajazó története. Valami hiányzott...
Szerencsére az Előre végén látottaknak köszönhetően ismételten ki tudtam zárni a külvilágot, de azaz apró üresjárat éppen elég volt arra, hogy rávilágítson valamire: pixaros kreatívkodás ide vagy oda, sajnos már nem tudnak újat mutatni, és sokkal inkább az én hülyeségem, mint az ő hibájuk.
Szó se róla, az Előre nagyon is pöpec kis mozi lett: az alkotók ismételten egy fantáziadús világot teremtettek meg gyönyörű és színes képekkel, érdekes karakterekkel és megsüvegelendő mondanivalóval a testvéri szeretetről (akinek van tesója, annak garantált a könnyes végefőcím), viszont nem érzem annyira egyedinek és átgondoltnak a koncepciót. Nem beszélve arról, hogy bár szeretem a régi és jó dolgokat, de kicsit mintha sok lenne a filmben a nosztalgia. Egy mesében kicsit indokolatlan, nemde?
De mondom, ez csak szőrszálhasogatás, ugyanis akit az Előre teljesen beszippant, azt egy pillanatra sem ereszt, így bátran ajánlom az egész családnak, ugyanis bőven megéri a pénzét! Csak reménykedni tudok, hogy a Lelki ismeretek is hasonlóan magas fokon fog égni.
10/8 - Hozza a megszokott Pixar-minőséget, ám maradt némi hiányérzetem
(A kritikát a Cinema City Alba támogatta.)
