Narcos: Mexikó (Mexico) 2. évad kritika: még mindig a csúcson a drogbárók életét feldolgozó sikerszéria
Narcos: Mexikó (Mexico) 2. évad kritika: még mindig a csúcson a drogbárók életét feldolgozó sikerszéria
Narcos: Mexikó (Mexico) 2. évad kritika: még mindig a csúcson a drogbárók életét feldolgozó sikerszériaKülcsín
Bár Pablo Escobar élete nem tartozik a követendő példák közé (és akkor még finoman fogalmaztam), azért azt el kell ismerni, hogy érdekes figura volt: a kolumbiai drogbáró hatalmának csúcsán az egész világon megtermelt kokain kereskedelmének a 80%-áért felelt, ezzel pedig nem kevesebb, mint közel 2 milliárd dolláros forgalmat bonyolított le évente - a Forbes magazin szerint ebben az időszakban a világ hetedik leggazdagabb embere volt.
Nos, ezeket a tényeket és számokat olvasva egyáltalán nem csoda, hogy Hollywood is felfigyelt Escobarra, akinek személyisége és híresen hírhedt tettei számos filmstúdiót ihlettek már meg.
Többek között olyan mozikat hoztak tető alá a narkóterroristára fókuszálva, mint a 2017-es Escobar, az Escobar: Az elveszett éden, a Beépülve: Az Escobar ügy, a Barry Seal: A beszállító és végül, de nem utolsó sorban a Narcos című sorozat.
A kritikusok és a közönség által is egyöntetűen jó húzásnak bizonyuló Narcos 2015-ben dobta le az első bombát, amely Pablo Escobar felemelkedését mutatta be a zseniális Wagner Moura főszereplésével. A második évad már a drogbáró bukására koncentrált, míg a harmadik már a Cali-kartell hatalomra kerülésének körülményeit járta körbe.
Véleményem szerint az utóbbi Narcos-évad lett a széria leggyengébb darabja, ám szerencsére nem csak én éreztem ezt, így kaszát kapott a narkósokról szóló népszerű sorozat.
Persze nem tartott sokáig mire kiagyalták a fejesek, hogyan lehetne folytatni a show-t, így egy huszárvágással Mexikóra terelték a hangsúlyt, ahol Escobarral és a Medellín-kartellel párhuzamosan történtek olyan események, amelyekről azt gondolták, érdemes lenne megmutatni a népeknek.
És hát ez a döntés telitalálatnak bizonyult, ugyanis a Narcos: Mexikó és egy másik haramia, Miguel Ángel Félix Gallardo történetének a képernyőre adaptálása az alapsorozat legszebb napjait idézte. Az már csak hab a tortára, hogy 2. évadot is kaptunk hozzá.
Sztori
A Narcos: Mexikó 2. évada ott veszi fel a fonalat, ahol az első felvonás véget ért: miután a kartell emberei elrabolták, megkínozták, majd eltették láb alól a Miguel Ángel Félix Gallardo (Diego Luna) nyomában loholó, addig érinthetetlennek hitt DEA-ügynököt, Kiki Camarenát (Michael Peña), új rend született: megalakult a Guadalajara-kartell, amely vezetői egyetlen embernek felelnek, Félix Gallardónak. Ám a területek vezetői nem arról híresek, hogy testvériesen osztozkodjanak...
Persze Camarena meggyilkolása sem merül a feledés homályába: az 1. évad végén beugró, addig a narrátor szerepét betöltő Walt Breslin (Scoot McNairy) is beszáll a buliba, akiről kiderül, hogy szintén DEA-ügynökként tevékenykedik, és egy olyan titkos akciócsoportot vezet, amelynek feltett szándéka megbosszulni honfitársuk halálát.
Innentől aztán nagyjából ki találhatjátok, hogy mi lesz a narkósók jövője, ám nem feltétlenül úgy, ahogy azt elsőre gondolnátok...
Karakterek
Amikor meghallottam, hogy készül a Narcos: Mexikó, az volt az első gondolatom: ki fog majd a Wagner Moura által félelmetes műgonddal életre keltett Pablo Escobar és a rajta csüngő rendőrök nyomába érni? A választ gyorsabban megkaptam, mint gondoltam volna: senki!
Viszont a mexikói drogháborúból is számos olyan figura vette ki a részét, akik ha nem is érhetnek fel Escobarral, azért hasonló gaztetteket vittek végbe, így érdemes lehet őket is bemutatni.
Ott van például El Chapo, Amado Carrillo Fuentes és Miguel Ángel Félix Gallardo is, aki azon kívül, hogy a Guadalajara-kartell összekovácsolásáért felelős, ő került a Narcos: Mexikó középpontjába is.
Életre keltésére azt - a Zsivány Egyesből is ismert - Diego Lunát szerződtették, aki bár végig hoz egy erős átlag feletti teljesítményt, azért nem vagyok maradéktalanul elégedett vele.
Az egyik legnagyobb problémám, hogy bár ő lenne a Guadalajara-kartell feje, ez csak nagyon kevésszer jön át a képernyőn keresztül. Mármint ott ugrálnak körülötte a népek meg minden, de sokszor azt éreztem, mintha percenként kéne emlékeztetnie az embereit, ki a főnök. Egyedül a 2. évad utolsó részében éreztem ennek az ellenkezőjét, de akkor már kábé annyit ért, mint halottnak a csók.
Ami tetszett Luna játékával kapcsolatban, azok a magányos pillanatok ábrázolásai voltak. Tökéletesen átjön, ahogy szépen lassan tönkreteszi Félix lelkét az a drogbizniszekkel átitatott élet, amelyet ő választott saját magának.
A másik sarokban ezúttal a Scoot McNairy által alakított Walt Breslin tűnik fel, aki erőszakosságával sokkal rámenősebb, mint az 1. évadban megismert kollégája, ám a kartellek elleni örökösnek tűnő háborúba az ő bicskája is beletörik. Bármennyi csatát is nyer meg Amerika, a drog elleni csatát, valószínűleg már régen elvesztették.
Összegzés
A Narcos: Mexikó ott folytatta a minőségi szórakoztatást (mind a cselekmény, a képek és a karakterek tekintetében), ahol az 1. évadban abbahagyta. Egy nüansznyit sem éreztem jobbnak vagy rosszabbnak az első szakasznál.
Csak annyi változott, hogy a 2. évadban látottak már fényévekkel emeltek az amúgy sem elenyésző téten, ugyanis míg a felvonás elején egymás nyakába borulva mulatoznak a Guadalajara-kartell tagjai, addig az etap végére ez olyan gyökeresen meg fog változni, hogy konkrétan a váratlan szövetségek, árulások és gyilkosságok katalizátorként szolgálnak majd a mexikói drogháborúhoz, amelynek vad hullámai mind a mai napig nem csitulnak.
A színészi teljesítmények előtt ismételten le a kalappal, minden egyes figurát olyan aprólékosan dolgoztak ki, hogy más sorozatokban konkrétan a főszereplők játékában nem figyelhető meg annyi élet, mint egyszerű utcán lődörgő civil mozzanataiban.
És hát persze ezúttal sem lesztek híján a cameóknak - annyit elárulhatok, hogy ebben az évadban sajnos nem teszi tiszteletét Pablo Escobar. Na, de majd a harmadikban...
A mexikói tájak és helyszínek gyönyörűek, az akciójelenetek pedig sokszor annyira kegyetlenek, realisták és húsba hatolóak, hogy egyes epizódok végén azon kaptam magam: megkönnyebbülve konstatáltan a bevetés sikerességét, nem beszélve arról az érzésről, mintha én is részese lettem voltam a darálásnak, így egyszerűen örültem, hogy túléltem.
Kicsit fura, tudom, de ennyire képes magába szippantani a Narcos: Mexikó, amelyet főként azoknak ajánlom, akik ledarálták már a korábbi felvonásokat, ha pedig esetleg kedvet kaptatok volna hozzá, akkor javaslom, hogy a Pablo Escobar által vezényelt Narcosszal kezdjetek a sort, utána jöhet Miguel Ángel Félix Gallardo, meg a többi narkós...
