Lupin kritika: meglepően szórakoztató sorozat egy mestertolvajról, akinél nagyobb gavallért keresve sem találhattok
Lupin kritika: meglepően szórakoztató sorozat egy mestertolvajról, akinél nagyobb gavallért keresve sem találhattok
Lupin kritika: meglepően szórakoztató sorozat egy mestertolvajról, akinél nagyobb gavallért keresve sem találhattokKülcsín
De ki is az az Arsène Lupin (franciásan Arszen Lüpá, és szigorúan fordított è-vel)? Tehetnék fel a kérdést a francia popkultúrában kevésbé jártas emberek.
És milyen igazuk van, ugyanis megmondom őszintén, eddigi életem során én sem sűrűn találkoztam a Lupin kifejezéssel. Először akkor hallottam ezt a rejtélyes nevet, amikor a Harry Potter-sorozat egyik szereplője Remus Lupinként mutatkozott be - tudjátok, mindenki kedvenc sötét varázslatok kivédése tanára.
Majd miután jól az agyamba égett a szócska, az azkabani fogollyal párhuzamosan egy másik film kapcsán is kiszúrtam a misztikus nevet, amellyel meg is érkeztünk Maurice Leblanc híresen hírhedt mestertolvajához, Arsène Lupinhoz, akiről 1908 óta megszámlálhatatlan mennyiségű mozi illetve sorozat is készült.
Lupin egyfajta francia Sherlock Holmesként funkcionál, aki éles eszével segít a bajbajutottakon - annyi különbséggel, hogy gyakran az enyves kezét is bedobja a buliba.
Szóval Arsène Lupinról legutóbb 2004-ben készül egész estét alkotás, amely nem ütött akkorát, mint ahogy várták volna, így parkolópályára tették a karaktert.
Nos, egy rövid, 2011-es japán kaland után 2021 januárjában bukkant fel ismét a tolvajként tevékenykedő úriember legendája, hogy ezúttal egy, a Netflixen debütáló sorozat formájában hódítsa meg a nézők szívét.
Sztori
Babakar Diop (Fargass Assandé) és fia, Assane Diop (előbb Mamadou Haidara, majd Omar Sy) Szenegálból Franciaországba tették át székhelyük, hogy jobb életfeltételeket teremtsenek maguknak, mint amilyenek szülőhazájukban voltak.
Babakar egy igencsak tehetős és befolyásos családnál állt munkába, ahol is Hubert Pellegrini (Hervé Pierre) sofőrjeként kereste meg a kenyérrevalót.
Egy nap aztán Babakart egy rendkívül ritka és értékes gyémántnyaklánc ellopásával gyanúsítják, aminek következtében felakasztja magát a börtönben.
Huszonöt évvel később az árván maradt Assane-ból Arsène Lupin könyveinek köszönhetően igazi mestertolvaj válik, legújabb prédája pedig éppen az a nyakék, amelyet elméletileg édesapja tulajdonított el. De hol volt az elmúlt esztendőkben? És hogyan került elő?
Assane Diop minden követ megmozgat, hogy fény derüljön az igazságra, és tisztázza a szeretett Babakar nevét.
Karakterek
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem Omar Sy mindig is az Életrevalók mókamikije marad, aki teátrális játékával, akkor is képes mosolyt csalni az arcomra, amikor éppen nem csinál semmit. Csak van, és szórakoztat. Mintha mindig valami turpisságon törné a fejét, és sosem fogy ki a poénokból. Összefoglalva egy igazi energiabomba, aki puszta jelenlétével képes felrázni a nézőket.
Éppen ezért, amikor megtették a széria főszereplőjének, szinte biztos voltam benne, hogy a Lupin nagyot fog szólni, ugyanis két ekkora ikon összeengedéséből egyszerűen nem sülhet ki más, mint minimum jó produkció.
Nos, a Lupint imádták a népek, és ez - a történet és Arsène Lupin legendája mellett - nagyban köszönhető Omar Synak is, aki láthatóan sokat fejlődött a számára világhírnevet hozó 2011-es mozi óta.
Mi több, csak úgy lubickolt a szerepben, ugyanis nem kellett mindig jópofáskodással elütnie az időt, így drámai oldalát is megcsillogtathatta, ha úgy tetszik, igazi jutalomjátékban lehetett része.
Nem mellesleg, ha jól néztem, a Lupin volt az első igazi tripla A-s alkotás, amelyben Omar Sy került a középpontba. Hát ezután sanszos, hogy még nagyobb szerepekkel fogják ostromolni, ugyanis tényleg patent produkciót tett le az asztalra.
Összegzés
Hol is kezdjem? Bár sejtettem, hogy a Lupint viszik, mint a cukrot, azért valahol az is bennem volt, mi van, ha mégsem? Lehet, hogy tudat alatt ezért halogattam a sorozat ledarálását, mert valahol nem akartam csalódni.
Szerencsére az időközben szállingózó kritikák megnyugtatták a lelkem, így már csak a tökéletes alkalomra vártam, hogy belevessem magam az Arsène Lupin ihlette történetbe, amely első körben öt résszel operál, és a lezárását valamikor nyáron láthatja majd a nagyérdemű.
De milyen öt epizód volt? Te jó ég! Pörgős, vicces, fifikás, sallangoktól mentes, néha kicsit bugyuta, de összességében minden a helyén van. És ezt már az első etap nyitójelenetében egyértelművé tette számomra a széria. Konkrétan olyan gyorsan berántott, hogy legközelebb akkor tértem magamhoz, amikor kétségbeesetten kapkodtam a sztorit lezáró részek után. Ügyes, nagyon ügyes!
A Netflix legújabb üdvöskéje, a Lupin, nem a valaha készült legjobb krimisorozata, de minden megvan benne ahhoz, hogy maximálisan kiszolgálja a közönségét.
Humor, akció és egy francia mestertolvaj, akinek az egész világ a lábai előtt hever. Ja igen, még véletlenül se angol szinkronnal nézzétek, mert valami borzalmas. Jó lesz a francia is, hajrá!
