Bliccelés a fehérvári tömegközlekedésen - kinek éri meg?
Bliccelés a fehérvári tömegközlekedésen - kinek éri meg?
Bliccelés a fehérvári tömegközlekedésen - kinek éri meg?Székesfehérváron a buszjegy ára elővételben 280 forint, ha a buszon vesszük meg, akkor 310 forint. Utóbbi esetben időnként (gyakran?) előfordul, hogy akár még az elővételes árnál is olcsóbban utazhatunk, ez csupán azon múlik, hogy a kiszemelt járat sofőrje éppen tervez-e extra fizetés-kiegészítést vagy sem. A fehérvári buszos bliccelés ugyanis az esetek nagy részében nem az utason, hanem a sofőrön múlik.
Utas: – Jó reggelt! Egy jegyet kérek! (kinyújtott tenyérben a 310 forintnyi fémpénz)
Sofőr: – Jó reggelt! (a tenyérből kiválasztja a 200-ast, vagy a 2 db 100-ast) Köszönöm, jó utat!
Ez egy teljesen hétköznapi beszélgetés a fehérvári járatokon. A szokatlan pénzügyi tranzakció után az utas a busz hátsó részébe vonul, ha először vagy ritkán tapasztalt még ilyet, akkor végiggondolja, hogy mi történt, hiszen többnyire a meglepetés erejétől ha nem is gyökerezik földbe a lába, de mindenképpen elakad a szava, és reagálni sem tud. A bliccelés ugyanis általában az utas kísérlete egy olcsóbb vagy ingyenes utazásra, nem pedig a tömegközlekedési vállalat kijelölt képviselőjének - esetünkben a buszvezető - iránymutatásával történik.
Miután az utas a tenyerében maradt 110 forinttal, jegy nélkül helyet foglal, általában azért lepörgeti fejben, ami pár másodperccel korábban történt - és a lehetséges forgatókönyveket is. Miközben esze ágában sem volt lógni a buszon, mégis a körülmények áldozata lett és központilag csináltak belőle bliccelőt. Mivel a jegy vagy a bérlet a tömegközlekedésen a biztonság záloga, ezért olyan érzése van, mintha biztosítókötél nélkül kezdett volna ereszkedésbe egy meredek hegyoldalon: minden esélye megvan a sikerre, de mi van, ha valami váratlan történik? Baj.
Ebben az esetben a váratlan az ellenőr megjelenése lehet. Az utas már pontosan érti, hogy ebben a helyzetben csak ő járhat rosszul, hiszen az szinte biztosan nem fog megtörténni, hogy miután lebukott, a sofőr mindent félredobva hátrafut a vezetőfülkéből, kezében a kétszázassal és elmagyarázza az amúgy kollégának, hogy a kedves utas egyébként megvette volna a a teljes árú jegyet, de ő volt az, aki egy nem egész fagyigombócnyi pénzért kockára tette az utas 3000 forintja (ez a jegy nélküli utazás pótdíja Fehérváron) mellett feltehetően a saját állását, így pedig ha van, akkor a családja megélhetését is. Ennél sokkal rosszabb forgatókönyv, bár az utas szempontjából jóval kellemesebb végkifejlet, ha az ellenőrök TUDJÁK, hogy kitől nem kell jegyet kérni...
Amikor tehát az ellenőr a jegyet kéri, ott áll (ül) az utas a teljes megsemmisülés szélén. A többiek lopva pillantanak csak rá a szemük sarkából, rosszallóan csóválják a fejüket. Miután persze senkit nem érdekel a "kitalált mese a zsebbe vándorló kétszázasról", a helyszíni bírsággal rögtön a tízszeresére ugrik a tervezett utazási költség.
Miközben még mindig ott szorongatja az egyre jobban izzadó tenyerében azt a 110 forintot, ami a gondtalan utazás záloga lehetett volna.
Amikor az utas végül leszáll, a sofőr együttérzéssel néz rá a visszapillantóban, tekintetében pedig ez van: ő megpróbálta, hogy mindenkinek jó legyen, tényleg. Elnézést.
Majd legközelebb.
És az élet megy tovább.
