Miért nézel rám lesajnálóan? Miattad vettem fel a maszkotMiért nézel rám lesajnálóan? Miattad vettem fel a maszkot
Történt, hogy benyaltam valamilyen felső légúti, alacsonyan szálló vírust. Jött vele a torokfájás, tüsszögés-prüszkölés és a megszokott tünetek, ami ilyentájt, ráadásul két iskoláskorú gyermekkel egy háztartásban, nem különösebben meglepő történet.
Amennyire lehetett, minimalizáltam a házon kívüli mozgásokat, hogy feleslegesen ne ajándékozzam tovább a bennem tomboló szeretetcsomagot, ám minden tevékenységet nem lehet kiiktatni a mindennapokból. Így például az alapbevásárlást sem.
De hogy a lelkiismeretemet megnyugtassam, választottam egy kevésbé forgalmas idősávot a tej-kenyér-felvágott és társai beszerzéséhez, valamint magamhoz vettem egy maszkot. Amióta nem kötelező hordani, az otthoni készletek is kimosva a szekrényben csücsültek, mivel - sokakkal együtt - én sem rajongtam értük, így mostanság eszembe sem jutott magamra tenni őket.
De úgy éreztem, ha már ki kell mozdulnom, és a vírusokat sem tudom otthon hagyni, legalább minimalizáljam az esélyét, hogy bárkit megfertőzzek. Hiszen azt - a hullámok hátán és alant is - szakemberek garmadája próbálta a szájunkba rágni: a maszkok többsége arra jó, hogy a másikat védjük meg attól, hogy elkapja tőlünk, vírusgazdáktól a betegséget.
Szóval maszkkal az arcomon elindultam az egyik bevásárlóegység felé, de már a bevásárlókocsi vételezéskor volt, aki megnézett, úgy, mintha egy különös fejformájú földönkívüli életet tanulmányozna.
Nem foglalkoztam vele, tegye, ha jólesik. Ám az, hogy volt olyan - hölgy -, aki kimondottan lesajnáló nézéssel mért végig, egészen megdöbbentett.
Egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy felvilágosítom: nem magam miatt, hanem éppen miatta pakoltam magamra a maszkot, ami egyébként rém kellemetlen viselet, és folyamatosan irritálja az orrfújástól piros és érzékeny bőrömet.
Végül nem álltam neki magyarázgatni, de azért újra és újra meg tud döbbenteni, hogy 2021 októberében, több mint 30 000 elveszített élet, családi, emberi tragédiák után még mindig ott járunk, hogy hülyének nézünk valakit, aki felveszi a maszkot.