4 hónapnál régebbi cikk

Búcsú a Kori Ligettől, avagy így léptem ki a komfortzónámból a gyerekem kedvéért
·Sportvasárnapi szubjektív·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotója
Kovács V. Orsolya
Búcsú a Kori Ligettől, avagy így léptem ki a komfortzónámból a gyerekem kedvéért
·Sportvasárnapi szubjektív·Utolsó frissítés: undefined

Harminc év után újra korcsolyát húztam, és nem bántam meg!

Nagyjából harminc éve nem volt korcsolya a lábamon. Sajnálatos módon, bár a Palotavárosi tavak mellett élek, (ugyanúgy, ahogy gyerekkoromban), a lányomnak már csak elmesélni tudom, megmutatni nem, milyen is volt telente a tó befagyott jegén korcsolyázni sötétedésig. 

Sosem voltam ügyes benne, nem róttam lendületesen a köröket, de attól még ugyanúgy élmény volt, hamisítatlan téli kikapcsolódás. Számomra valahogy olyan Váratlan Utazásos hangulatban. 

Aztán az egész valahogy elfelejtődött, és évtizedekkel később sem az volt az első, hogy rohanjunk a gyerekkel a koripályára, kipróbálni ezt a sportot. 

Úgy veszem észre, amíg kicsik a gyerekek, addig az életvitelük értelemszerűen a szüleik kedvteléseihez, érdeklődési köréhez igazodik. Ha túrázni szeretnek, megy a gyerek is az erdőbe. Ha horgászni, akkor a tó partján játszik a kavicsokkal és botokkal. Ha néptáncolt valaha, akkor jó eséllyel a gyerektáncházakban köt ki. 

Aztán az évek múlásával szép lassan körvonalazódik, hogy mi is az, ami a gyereket érdekli, ami a saját hobbija lesz. És bizony előfordul, hogy olyasmikben lesz ügyes, olyan tevékenységeket sajátít el játszi könnyedséggel, amik a szülőknek nem mentek túlságosan jól, vagy maguktól soha nem is vágnának bele újra. 

Nálunk egyszer csak ilyen lett a korcsolyázás. Egyetlen alkalommal már rámentünk a jégre néhány éve, de akkor még megállnia sem sikerült a lábán. Viszont a Kori Liget mindig is elvarázsolt a látványával, talán a zenepavilon miatt is, amit gyerekkorom óta imádok. 

Tavaly ki sem nyitott a Kori Liget a járvány miatt, így az élmény még váratott magára. Megtanult viszont cserébe görkorcsolyázni a lányom, és innentől nem is volt kérdés, hogy ezt a tudást a jégen is szeretné kipróbálni. 

És ezúttal végre sikerült, ez a lassan elmúlóban lévő idei tél megadta a lehetőséget. Szinte minden hétvégén kimentünk. Általában a vasárnap, nyitásra, és nem egyszer egy jó fél óráig kizárólag miénk volt a jégpálya. Hihetetlen élmény volt! 

A lányom és a férjem lendületesen keringtek a pavilon körül, míg én a kerítés mellett óvatoskodva, de nagy élvezettel róttam a köröket, három évtized után újra korcsolyában, hogy aztán otthon kipihenve a jóleső fáradalmakat gofrit süssek és pillecukros forró csokit készítsek. 

Az elmúlt három hónapban a hétvégi "koriligetezések" valamiféle szimbolikus tartalmat is hordoztak számomra: egy mozgalmasabb, szabadabb tél élményét, a reményét, hogy ezúttal, két "karanténos" tavasz után egy igazibb kikelet jön el. 

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek