Öt ok, amiért jó kis lakásban élni
Öt ok, amiért jó kis lakásban élni
Öt ok, amiért jó kis lakásban élniKevesebb szobát kell takarítani
A legegyértelműbb indok: kevesebb felület, kevesebb házimunka! Kevesebb ablakot kell megpucolni – ez mondjuk a ritkább tennivaló, de azért nagyon nem mindegy – de kevesebb a padlófelület is, ahol porszívózni, felmosni kell, és kevesebb bútorról kell rendszeresen letörölgetnünk a port. Tiszta haszon.
Szóval akármilyen kicsi is lakás, biztosan vagy egy kedvenc fotelünk vagy kanapénk, ahova lekucorodhatunk egy jó könyvvel vagy a tévé elé, kiélvezve az így nyert pihenőidőt.
Meghitt
Amikor egy negyvenkét négyzetméteres, másfél szobás lakásban – amiben a félszoba inkább csak egy kis hálófülkéből játékraktárrá gyerekszobává avanzsált kuckó – a nappali egyszerre hálószoba, dolgozószoba, könyvtár és étkező, akkor a kétségtelenül kis élettérben a családtagok nem sok lehetősége van az elvonulásra.
Jó esetben ez azt eredményezi, hogy több időt töltenek együtt, többet beszélgetnek, jobban ismerik egymást. Egyszóval összehozza a családot. (Legfeljebb ha mégis kell egy kis privát szféra, hirtelen felértékelődik a konyha és a fürdőszoba jelentősége.)
Fejleszti a kreativitást
Kezeket fel, ki tornázott már három négyzetméteres előszobában? Ha éppen mindegyik szobában alszik valaki, és nincs máshol hely, bizony egy kis lakásban még erre is sor kerülhet. Vagy éppen bunkerépítésre a gyerekeknek a hat négyzetméteres konyha közepén. Egy biztos: a kis helyen élő családok találékonyságban verhetetlenek.
Alkalmazkodásra késztet
Ahány családtag, annyiféle napirend. Munkakezdés, iskolakezdés, alvás, otthoni teendők a legkülönfélébb időpontokban. Mindenki máskor alszik, máskor kel, és egy kis lakásban még mosogatni vagy zuhanyozni is lehetetlen úgy, hogy ne hallatsszon el a nem túl nagy számú helyiségek minden egyes szegletébe.
Ilyen körülmények között élve megtanuljuk, hogy tekintettel legyünk egymás pihenésére, még a szekrényajtók becsukásának mozdulatára is tudatosabban ügyelünk.
Megtanít rá, hogy csak azt tartsuk meg, ami tényleg fontos
Egy aprócska otthonban a hely márpedig véges, ehhez kétség sem fér. Legyen szó konyhai edényekről, ágyneműkről, sokadik kabátról, csak egy bizonyos mennyiséget tudunk eltárolni. Nincs padlás, se pince, se „rumliszoba”, ami oly sok családi házban megszokott.
Ez megtanít arra, hogy mindenből csak annyi legyen, amennyi a mindennapi életvitelünkhöz feltétlenül szükséges. Megtanít rendet tartani és folyamatosan szelektálni, hogy a kis élettér minél inkább élhető maradjon.
A régi emlékek, nem használt holmik közül valahogy mindig akad olyan, amitől ha helyre van szükség, el lehet köszönni. Az igazán fontos dolgok úgysem a tárgyak, hanem az emberek, akik a lakásban élnek.
