Cowboy Bebop - Csillagközi fejvadászok kritika: az év legnagyobb meglepetése - ezt a sorozatot egyszerűen látnotok kell!
Cowboy Bebop - Csillagközi fejvadászok kritika: az év legnagyobb meglepetése - ezt a sorozatot egyszerűen látnotok kell!
Cowboy Bebop - Csillagközi fejvadászok kritika: az év legnagyobb meglepetése - ezt a sorozatot egyszerűen látnotok kell!Külcsín
Számomra eddig teljesen kimaradt a Cowboy Bebop-franchise, de annyira, hogy korábban egy hangot sem hallottam róla. Vagy éppen nem voltam vevő rá. Utólag azt gondolom, szomorú. Mármint az, hogy eddig nem találkoztam a sorozattal, ugyanis egy igazi gyöngyszem...
Szóval, az eredeti Cowboy Bebop a hatalmas keleti filmes legendának számító Shinichirō Watanabe fejéből pattant ki, és 1998-ban japán-neo-noir-sci-fi animeként látta meg a napvilágot. Így aztán mondanom sem kell, hatalmas várakozás övezte a szériát.
Persze a jó öreg Watanabe nem okozott csalódást, és olyan produkciót tette le az asztalra, amely rövid időn belül az egész világot meghódította. Példának okáért a Cowboy Bebop volt az első anime, amit az USA-ban is sugároztak. Sőt, a kritikusok szerint Spike Spiegel és Jet Black (a két főszereplő) kalandja az évek során minden idők legjobb animációs sorozatává nőtte ki magát.
Éppen ezért egyáltalán nem volt meglepő (főleg a manapság oly divatos remake-ek/rebootok korában), hogy a Netflix élőszereplős formátumban is a nagyközönség elé kívánta varázsolni ezt a zseniális történetet. Mondjuk szerintem korábban is jöhetett volna, de ami késik, nem múlik!
A főbb szerepekbe olyan színészeket sikerült leszerződtetni, mint az Amerikai Piték egyik debaszos srácát, John Chót vagy Luke Cage Bushmasterét, Mustafa Shakirt, így már előzetesen is egy igazán pofás szériának nézhettünk elébe. Aztán jött a premier, és hát egészen konkrétan majd eldobtam az agyam...
Sztori
A távoli jövőben járunk, egészen pontosan 2071-ben, ahol is Spike Spiegel (John Cho) és Jet Black (Mustafa Shakir) fejvadászként, úgynevezett cowboyként tengetik mindennapjaikat.
Ez annyit tesz, hogy bolygóról bolygóra vándorolnak Bebop nevezetű hajójukon, és egyre trükkösebb, vagy ha úgy tetszik, halálosabb gengszterekkel akasztják össze a bajuszukat, miközben egyre furább arcok csatlakoznak kompániájukhoz.
Az ellentétes sarokban van alakváltó harcművész, röpködő-emberevő pszichopata, nem is beszélve a népeket fává változtató figuráról. A lényeg, a különc páros a vérdíjak bezsebelésével egyre nagyobb elismerést vív ki magának alvilági körökben.
Egy szép nap aztán a nagy cowboykodás közben keresztezik a Szindikátus útját, amely végzetes hibának bizonyul, ugyanis ezzel olyan kalamajkába keverednek, amelyből a mindig laza Spike sem tudja kiverekedni magukat. Főleg azért nem, mert mint kiderül, az egész univerzum halottnak hiszi. Na, bumm neki!
Karakterek
Gyorsan a lényegre is térek: hát John Cho valami zseniálisan keltette életre a főhőst, Spike Spiegelt, vagy ahogy sokan ismerik, Hidegvért.
Már rögtön az első felbukkanásánál tudtam, igazi profival van dolgom, aki, ha kell, kidumálja magát a pácból, ha kell, egy zsetonnal rúgja fejbe a rosszarcokat, viszont ha előkerül a fegyver, akkor ott bizony kő kövön nem marad. Magabiztosság, hanyag elegancia, humor és hidegvér (mi más?) jellemzi, ezzel pedig Spike az első képkockától kezdve garantáltan sokak kedvence lesz.
Hatalmasat játszott Mustafa Shakir is, aki Jet Black bőrébe bújt, mondjuk ezen nagyot dobott Galambos Péter ikonikus orgánuma is. Black kicsit józanabbul gondolkodik, mint a nyüzsgő gyilkológép, általában ő választja ki a célpontokat, ő tervezi meg a rajtaütéseket, viszont ha Spiegel beindul... nem egyszerű vele, na!
Meg kell említenem még Daniella Pineda Faye Valentine-ját, aki az első pár felbukkanásakor még rendesen irritált, de ahogy megnyílt a srácok előtt, és kicsit jobban megismertem a személyiségét, úgy lett egyre szimpatikusabb, na jó, az az igazság, baromira megkedveltem. Sőt, egy adott jelenetet vele kapcsolatban meg is könnyeztem. Hát, van ilyen!
Ja, és Ein a legtündéribb kutyus, akit valaha képernyőn láttam!
Összegzés
Nincs ezen mit ragozni: a Cowboy Bebop számomra az év legnagyobb fogása, ugyanis olyannyira egyben van az egész alkotás, hogy arra egyszerűen nem találok szavakat.
Tudom, a nemzetközi kritikusok és a hazai filmes-sorozatos portálok is darabjaira szedték, így nem jó, úgy nem jó, egyszer az a baj, hogy tokkal-vonóval koppintja az animét, másszor meg nem túl eredetiek az újítások, de egyáltalán ne foglalkozzatok ezekkel a véleményekkel, ugyanis a Cowboy Bebop rendesen ott van a szeren.
Szerintem amúgy ezek az oldalak elkövettek egy nagy hibát: az élőszereplős változatot akarva akaratlanul is 1998-as szériához hasonlították, és hát gondolom, akik azon nőttek fel, nem tudják befogadni az újrázást. Ezért volt nekem gyanús az egész történet, ezért is adtam egy esélyt a Bebopnak, és milyen jól tettem, ugyanis az első perctől kezdve magába szippantott.
A szereplők jópofák, a poénok ülnek, a harcjelenetek is egész ütősek, a hangulat valami elképesztő, na, meg azaz isteni muzsika, te jó ég! Amikor először meghallottam a főcímet (a cikk írása közben is végig az ment), már akkor tudtam, jó helyen vagyok.
Nyilván én vagyok a tudatlan, meg a suta, hogy merek véleményt alkotni úgy, hogy nem láttam a klasszikus produkciót, de egyáltalán nem érdekel, ugyanis szerintem a Cowboy Bebop hiánypótló alkotás.
Szóval, ha egy igazán extra sorozatra vágytok, akkor azonnal kattanjatok rá Spike Spiegel és Jet Black őrültére, mert ennél jobb szériát nem mostanában fogtok látni. A fanyalgókkal meg ne foglalkozzatok, szerencsére a többség két pofára zabálja az epizódokat, úgyhogy várhatóan nemsokára érkezik a folytatás. Addig is... three, two, one, let's jam!
