A Sólyom és a Tél Katonája (The Falcon and the Winter Soldier) pilotkritika: pofátlanul látványos akciósorozat, amely Amerika Kapitány örökségét kívánja továbbvinni
A Sólyom és a Tél Katonája (The Falcon and the Winter Soldier) pilotkritika: pofátlanul látványos akciósorozat, amely Amerika Kapitány örökségét kívánja továbbvinni
A Sólyom és a Tél Katonája (The Falcon and the Winter Soldier) pilotkritika: pofátlanul látványos akciósorozat, amely Amerika Kapitány örökségét kívánja továbbvinniKülcsín
A Marvel a Bosszúállók: Végjátékkal, na, meg a Pókember: Idegenben című alkotásokkal lezárta a filmes univerzumának harmadik fázisát, ezzel együtt pedig véget ért egy olyan korszak, amelyet A Vasember 2008-as megjelenése óta gondosan építgetett-szépítgetett.
Sokakban merült fel jogosan a kérdés: mégis hogyan tovább? Főleg annak tudatában, hogy a két legfontosabb szuperhős kiesett a cukrosdobozból, illetve több közönségkedvenc karakter is végérvényesen beadta a kulcsot - gondolok itt Fekete Özvegyre, vagy Lokira.
Mondjuk mindketten kapnak még egy-egy méltó búcsúprodukciót (Natasha Romanoff egy múltidézős filmet, míg a csínytevés istene egy pöpec szériát), de nagy valószínűséggel a Bosszúállók valós idősíkjában, amelyben két vállra fektették Thanost, már nem találkozhatunk velük többet.
És akkor jöhetett is a tervezőasztal, ahol aztán rövid időn belül olyan produkciókat dobtak be a rajongóknak, amelyektől azonnal megindult a tömeges nyálelválasztás.
A közeljövőben többek között olyan alkotások landolnak vagy a mozikban, vagy a Disney+-on, mint a Pókember: Nincs visszaút (igazából még csak angol címet kapott, a No Way Home-ot, de szeretném, ha magyarul ez lenne), a Doctor Strange az őrület multiverzumában, a Ms. Marvel, az Amazon, a Fantasztikus négyes, vagy a Penge.
Nem beszélve a WandaVízióról (kritikánkat ide kattintva olvashatjátok), amely akkorát szólt, és olyan brutál módon nyitotta meg a negyedik fázist, hogy szó szerint a fal adta a másikat, ugye Wanda?
És akkor két hétre az újszülött Skarlát Boszorkány története után befutott A Sólyom és a Tél Katonája első epizódja, amely egy Amerika Kapitány nélküli világba kalauzolja el a nézőket, illetve azt a kérdést feszegeti: vajon ki lesz az első Bosszúálló méltó utódja?
Sztori
A Bosszúállók: Végjáték keserédes fináléja (amely során Vasember egy csettintéssel eltörölte a Föld színéről Thanost és színes kompániáját) után újabb sokk érte a szuperhőséket (és rajongókat egyaránt), ugyanis miután Amerika Kapitány (Steve Rogers) visszaugrált a különböző idősíkokra, hogy ne legyen kavarc a Végtelen Kövekkel, egyszerűen nem tért vissza a jelenbe.
Vagyis igen, de jó pár ősz hajszál kíséreteben és sokkalta ráncosabb bőrrel. Majd, hogy teljesen legyen a meglepetések sora, az öreg Kapi Sam Wilsonra, alias Sólyomra (Anthony Mackie) bízta hű társát a bajban, az egyetlen és utánozhatatlan vibránium-pajzsot, így ő lett Amerika védelmezője. Vagy mi.
Nos, A Sólyom és a Tél Katonája cselekménye hat hónappal a pittyenés után veszi fel a fonalat, amikor Sólyom és a Tél Katonája Amerika Kapitány örökségét próbálják a nyakukba venni inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Egyelőre.
Persze, hogy ne legyen könnyű a dolguk, az Amerika Kapitány: Polgárháborúban megismert Zémó Báró (Daniel Brühl) is terrorizálja őket, Sharon Carter (Emily VanCamp) felbukkanása pedig hab a tortán.
Karakterek
Ha már A Sólyom és a Tél Katonája került terítékre, akkor ki másról is szólhatna a fáma, mint a címben szerelő két figuráról, Sam Wilsonról (Sólyom), illetve Kapi régi-új cimborájáról, Bucky Barnesról (Tél Katonája).
A korábbi alkotásokban mindkét karakter kissé a perifériára szorult, mondjuk Bucky rendesen meg lett pörgetve Amerika Kapitány alkotásaiban, de valahogy mégis úgy éreztem, hogy eddig egyikőjük sem kapta meg azt a játékidőt, amit érdemelt volna. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy egyáltalán nem mélyítették el a figuráikat.
Mondjuk nekem valamiért Sam mindig is szimpatikusabb volt, lehet, hogy azért mert alapjában véve vidám fickóról van szó - igen, a megformálója, Anthony Mackie is szereti ugratni a népeket. Amikor feltűnt, folyamatosan durrogtatta az egysorosokat, és még a leghúzósabb szitukban is volt egy-egy olyan megjegyzése, amely megmosolyogtatta a nézőket.
Vele ellentétben Buckyt már az Amerika Kapitány: Az első bosszúállóban sem bírtam, olyan semmilyen volt a karaktere, és ez szerintem akkor sem változott, amikor robotkarral, hosszú hajjal és menő maszkkal felvértezve próbált szétcsapni a jófiúk között. Nem sok vizet zavart, na!
De remélem, ez a megítélés A Sólyom és a Tél Katonája további epizódjaiban változni fog, mert eddig ugyanazt láttam mindkettőjüktől, amit eddig: Sam jópofáskodik, Bucky próbálja tartani vele a lépést, de amúgy semmi extra. Jó mondjuk az eléggé vicces, hogy úgy civakodnak, mintha ezeréves cimborák, vagy testvérek lennének (amit sajnos egyelőre csak az előzetesekben láthattam, mert az első részben konkrétan még nem is találkoznak), de ez nem biztos, hogy elég lesz a rajongók meggyőzéséhez.
Nyilván egy darab epizódról beszélünk, így bőven van még idejük villantani valamit, de ha végig ez marad a felállás, az nem sok jóval kecsegtet. Bocsi. Én simán összeraktam volna Samet csak a 13-as ügynökkel, vagy Hadigéppel (ha már ugye, khm...) , úgy már jobban felcsigázott volna a produkció.
Összegzés
A Marvel filmes univerzumának negyedik fázisa igencsak impozáns alkotásokkal kecsegtet, ám az, amelyik a legkevésbé keltette fel az érdeklődésem, az pont A Sólyom és a Tél Katonája volt. Megmondom őszintén egyik figura sincs a kedvenceim között, így nem is nagyon értettem, miért kapnak pont ők önálló sorozatot. Ám ha már úgy közelítjük meg a témát, hogy valahogy rendet kell tenni Amerika Kapitány öröksége körül, akkor már érthetőbb a szitu. Vagy nem?
A lényeg, hogy míg a WandaVíziónál egy epizód után is érezhető volt, valami egészen különleges történetről van szó, addig jelen alkotásunkban be kellett érjem néhány vicces macsóskodással, amire valami katonás-titkosügynökös vonalat próbálnak ráhúzni. Mondom ezt úgy, hogy amúgy az Amerika Kapitány: A Tél Katonája az egyik kedvenc Marvel-filmem a maga kémes-thrilleres beütésével.
Ha ez a csapásirány, áldásom rá, amúgy meg nyilván egy rész után nem lehet verdiktet vonni, de szerintem ennél akkor is sokkalta több kell ahhoz, hogy teljesen levegyék a lábukról a Marvel filmes univerzum rajongóit.
Hogy kicsit pozitív is legyek: a hangulat rendben van, kicsit földhözragadtabb, mint a Westview-ban látott boszorkánykodás, és ez valahogy most egészen jól esett, az akciójelenetek több mint lenyűgözőek (konkrétan ez volt az első, amit lejegyzeteltem az etap során), és a történések is mélyítik, bővítik az univerzumot.
Összességeben amúgy nem is értem, hogy miért kötekedem, ugyanis tényleg egyben volt a produkció, de valamiért azt érzem, ez a kapitányos vonal nem biztos, hogy elég lesz a mennybemenetelhez.
Ettől függetlenül Marvel-fanoknak kötelező, Amerika Kapitány híveinek meg egyenesen kihagyhatatlan. Jó lesz ez szerintem, csak adjatok neki időt! (Igen, ezt közben magamnak is mondogatom.) Mondjuk ugyanezt írtam a WandaVízióval kapcsolatban is, és lám, bejött a tippem. A Marvel nem tud hibázni. Remélem...
