The Nevers pilotkritika: hát HBO, ez a sorozat sem fogja betölteni a Trónok harca után keletkezett űrt
The Nevers pilotkritika: hát HBO, ez a sorozat sem fogja betölteni a Trónok harca után keletkezett űrt
The Nevers pilotkritika: hát HBO, ez a sorozat sem fogja betölteni a Trónok harca után keletkezett űrtKülcsín
Már szerintem két kezem sem tudom megszámolni, hány sorozatot kiáltottak ki az új Trónok harcának vagy a George R. R. Martin regényein alapuló történet méltó örökösének.
Igen, akarva akaratlanul magam is jó párszor beleestem abba a hibába (például lásd a címnél, mondjuk én inkább a körülötte kialakult hype-ra próbálok utalni), hogy egyedi világgal megáldott fantasyt vagy kosztümös-kardos alkotást az HBO talán leghíresebb szériájával hasonlítottam össze. Holott szerintem teljesen egyértelmű, hogy egyik másik produkció sem fog soha a Trónok harca nyomába érni.
Nem beszélve arról, ha nem lenne ez a folyamatosan méregetés, akkor még az is előfordulhat, hogy igazán különleges darabokkal lenne gazdagabb a sorozatos felhozatal - legalábbis a közvélemény szerint. De így a legtöbb gyenge utánzatnak tűnik még úgy is, hogy nem egy szériában bőven volt potenciál.
Csak tegyétek fel magatoknak a kérdést: ha nem láttátok volna a Trónok harcát, melyik lenne az a széria, amely a helyébe lépne? Esetleg hány sorozat nyűgözött volna le titeket, ha nem követtétek volna nyomon volna a tűz és a jég dalát? Biztos vagyok benne, hogy jó pár.
Hogy példát is mondjak, a nemzetközi sajtó mindennek elhordta a Cursed: Átkozott (kritikánkat ide kattintva olvashatjátok) című, Arthur-legendát újraértelmező produkciót, pedig szerintem igencsak pofásra sikeredett. De mivel ekkora negatív visszhangot váltott ki, valószínűleg nem is kap folytatást. Sajnos. Ám, ha egy Trónok harca nélküli világban engedték volna útjára, szinte biztos vagyok benne, hogy más lenne a leányzó fekvése.
Aztán ott van a Vikingek vagy Az utolsó királyság is, amelyek bár nem a fantasy vonalon mozognak, de a cselszövések és a látványos csaták egy szintre emelték őket Martin klasszikusával. Legalábbis nálam. Szerintem ez a két széria az, amely mind minőségében, mind beütésében a legközelebb áll a sokat emlegetett sorozatóriáshoz.
De megemlíthetném a Carnival Row-t vagy A Térséget is, amelyeknél szintén durrogtatták az új Trónok harca-jelző, pedig aztán egyiknek sincs semmi köze hozzá. Jó, A Térségnek a kavarások meg a világ komplexitása miatt még csak-csak, na, de a tündéres Carnivel Row-nak? Kérem?
Egyszerűen nem lehet minden fantasy-elemekkel megáldott történetet (amelyben sokszor úgy megkavarják a szálakat, hogy a végén már azt sem tudjuk, kinek drukkoljunk) összemosni Daenerys Targaryen és Havas Jon kálváriájával. Nem, nem, nem és nem.
És akkor itt van egy újabb alkotás, a Joss Whedon felügyeletében készült The Nevers, amelyet szintén a Trónok harcával kezdtek párhuzamba vonni, pedig azon kívül, hogy az HBO hozta tető alá őket, nem sok hasonlóságot látok a két széria között. Na jó, talán annyit, hogy míg Westerost Angliáról mintázták, addig a frissen debütált sorozat főleg Londonban játszódik. Hűha!
Persze itt is lesz intrika meg minden, amit akartok, de egyszerűen nem lehet minden ropogós darabra rásütni az új Trónok harca-billogot. Mert ezzel lényegében esélyt sem adtok nekik. Ha nem lesznek olyan jók, akkor meg egyből megy a fikázás. Ne már!
Sztori
A fiktív történet szerint a 19. századi Londonban járunk, ahol is egy furcsa és megmagyarázhatatlan esemény következtében a lakosok egy része (főleg nők) olyan szuperképességek birtokába jutnak, amelynek köszönhetően a társadalom perifériájára szorulnak.
Egyes erők igencsak mesésnek tűnnek, amelyek lenyűgözik az embereket, így a csodájukra járnak. Ám akadnak sokkalta nyugtalanítóbb hókuszpókuszok is, amelyek akár pusztulást is hozhatnak a városra.
Ebben a közegben tűnik fel Lavinia Bidlow (Olivia Williams), aki egy árvaházban nyújt menedéket a folyamatos bujkálásra kényszerülő szupernőknek, vagy más néven az Érintetteknek.
Persze nemcsak ő nyújt segítő jobbot nekik, hanem a keménykötésű-létó özvegy, Amelia True (Laura Donnelly) és legjobb barátnője, Penance Adair feltaláló (Ann Skelly) is, akik segítségével részről részre jobban elmerülhetünk ebben a varázslatosan őrült világban.
Karakterek
Az a baj, (de ezt már sokszor leírtam) egyetlen darab epizód kevés ahhoz, hogy bármilyen módon megismerjük egy-egy sorozat szereplőit.
A pilot arra jó, hogy a történet bemutatásán és a hangulat átadásán túl felpakolgatja a figurákat a sakktáblára, miközben nagyjából körvonalazódik, melyik karakter, milyen jellemvonásokkal fogja végigrodeózni az etapot.
Ha szerencsénk van, akkor már az első percekben rábukkanhatunk olyan arcokra, akikkel szimpatizálunk, nem beszélve arról, hogy aki már túlontúl jó arcnak tűnik, azt vagy nagyon gyorsan elteszik láb alól, vagy teljesen kifordul magából, így az évad végére már nem is értjük mit csíptünk benne a kezdeteknél.
A nevek megtanulásáról meg nem is beszélek, mert egy új szériánál, főleg az első epizód után, az külön kihívás.
Nos, nézzük mi maradt meg nekem: számomra a két legérdekesebb karakter egyértelműen Amelia True és Penance Adair volt. Amelia egyfajta női Sherlock Holmesként szeli London utcáit, akit tetszetős jobb egyenesei és bal horgai mellett rendszeresen kihúznak a csávából Penance parádés találmányai.
Amúgy így belegondolva a The Nevers eléggé a steampunk vonalon mozog, ami még akár jól is elsülhet, ugyanis eddig brutálisan látványosnak tűnik, de ha nem tesznek rendet a karakterek között, gyorsan beigazolódhat a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka mondás.
Összegzés
A The Nevers első része után hirtelen azt sem tudtam, hol áll a fejem. Több helyen olvastam, hogy a manapság igencsak perifériára került és a sajtó által megrágott Joss Whedon ezzel a produkcióval hivatalosan is visszatért, ám én nem feltétlenül érzem azt, hogy akkorát fog szólni, amely után berendelnek majd akár egy második évadot is. Így Whedon újbóli színre lépése is gyorsan a feledés homályába merülhet. Bár azt (elvileg a koronavírus miatt) már nem ő dirigálta, azért jó, hogy az első felvonás második felét már befejezték, mi?
Persze nem tudom elégszer kihangsúlyozni, hogy egyetlen apróka felvonás után nehéz bármilyen verdiktet is vonni, de azt csak érzi az ember, hogy amit lát az tetszik-e neki, vagy sem. Igen ám, de ha például még ezt sem nagyon tudod eldönteni, akkor az azért sejtet valamit. Ha se nem jó, se nem rossz, hanem inkább olyan semmilyen, akkor nagy a baj.
Egyszerűen nem látom, hogy a The Nevers mi olyat tud nyújtani, amely kiemeli a hasonló témában készült alkotások közül.
Pedig a készítők próbálkoztak ám rendesen, így minden finomságot beleszuszakoltak a szériába, ami szem-szájnak ingere: X-meneket majmoló suli női Xavier professzorral karöltve, a főszereplőkre ráhúzott Sherlock Holmesos beütés, sci-fi-elemek és egy jó nagy adag bujaság (igen, HBO-sorozathoz hűen eléggé sok az indokolatlan meztelenkedés), mert miért ne?
Nos, ezek az elemek papíron lehet, jól mutattak együtt, de a képernyőn ezt a masszát már nem látom annyira különlegesnek, hogy az egész világ erről a sorozatról beszéljen majd.
Ettől függetlenül lesznek rajongói, mert azért akadnak ügyes dolgok is benne (például a látvány, a CGI és az akciójelenetek igencsak tetszetősek), de abban szinte biztos vagyok, hogy a The Neversből sem lesz a következő Trónok harca. Egy próbát megér, könnyed akció-kalandnak, egy hosszúra nyúlt nap után több mint hibátlan, de ne várjatok túl sokat tőle.
