A felszabadító (The Liberator) kritika: így még biztosan nem láttátok a második világháborút
A felszabadító (The Liberator) kritika: így még biztosan nem láttátok a második világháborút
A felszabadító (The Liberator) kritika: így még biztosan nem láttátok a második világháborútKülcsín
Már egészen apróka koromban felfigyeltem a második világégés eseményeire, így szinte mindenre vevő voltam, ami a történelem egyik legnagyobb háborújával kapcsolatos.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az első dobozos videójátékom, amely a Commandos: Behind Enemy Lines címet viselte, és mondanom sem kell, hogy a második világháború leghíresebb hadszíntereire kalauzolt el engem.
Megmagyarázhatatlan rajongásomnak hála (ami talán annyira nem is fura, ugyanis fiú lévén folyamatosan katonáskodtam) szépen-lassan felfedeztem a régebbi idők klasszikus háborús filmjeit is, amelyeket mind a mai napig a kedvenceim között tartok számon.
Példának okáért ekkor találkoztam többek között A piszkos tizenkettővel, A nagy szökéssel, a Navarone ágyúival, és a Kelly hőseivel is, de hosszasan folytathatnám a sort.
Míg régen Hollywood csak úgy ömlesztette a háborús alkotásokat, addig manapság már-már lassan a feledés homályába merülnek, így csak elvétve találkozhatni olyan darabbal, amely a két világégés egyikébe kalauzolja el a nézőket.
Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy bár a készítők viszonylag ritkán jelentkeznek háborús filmmel vagy sorozattal, amikor tető alá hoznak egyet, az akkorát szól, hogy az egész világ azon csámcsog.
Így az elmúlt években olyan hadakozós alkotásokkal örvendeztettek meg a rajongókat, mint a Harag, A fegyvertelen katona, a Dunkirk, a Valkűr, vagy az 1917 (kritikánk ide kattintva olvashatjátok), illetve a Steven Speielberg és Tom Hanks által megálmodott Az elit alakulat, amely véleményem szerint a legnagyszerűbb háborús remekmű, amit valaha forgattak.
Nos, a Netflix újfent az HBO sikerszériájának babérjaira törne, így tető alá hozott egy négyrészes minisorozatot, A felszabadítót, amely Alex Kershaw azonos című könyvének eseményeit dolgozza fel, animációs köntösbe csomagolva.
Sztori
A felszabadító sorozat története során a második világháború olasz hadszíntereit járhatjuk be keresztül-kasul egy Felix Sparks (Bradley James) nevű amerikai tiszt és a 157. gyalogos ezred tolmácsolásában.
Az ötszáz napot felölelő, valós eseményeket elregélő cselekményben közelebbről is megismerhetjük Sparks katonáit, akik mivel különböző származásúak, eleinte igencsak széthúzó társaság látszatát keltik.
Többek között tipikus cowboyok, mexikói-amerikaiak és őslakos indiánok is találhatóak a brigádban, ám a harctereken szerzett tapasztalatok közelebb hozzák őket egymáshoz, így idővel szoros kötelék alakul ki a csapat tagjai között.
A hősies katonák közben bejárják Olaszországot, Franciaországot, majd egészen a Münchentől körülbelül húsz kilométerrel található dachaui koncentrációs táborig menetelnek, amely a Harmadik Birodalom első állandó, országok különböző népcsoportjainak elkülönítésére és fogvatartására létrehozott büntetőtelepe volt.
A 157. gyalogos ezredet persze nem hagyja nyugodni a sokkoló látvány, így rövid távon felszabadítják a vesztőhely foglyait.
Ennek és a háborúban elért eredményeiknek köszönhetően Felix Sparks bakáit a második világégés legsikeresebb egységei között tartják számon, amelyet számos plecsni is bizonyít.
Karakterek
Mivel A felszabadító katonáktól hemzsegő eseményeket dolgoz fel, ezért a négyrészes utazás során számos olyan figurával találkozhattok, akit ki lehetne emelni, ám megpróbálok a 157. gyalogos ezred harcosaira koncentrálni.
Bár még életemben nem hallottam róla, a Felix Sparks hadnagyot megformáló Bradley James igazán kivételes munkát végzett, és olyan vezetőt mutatott be, akire mindenkinek szüksége lehet egy kilátástalannak tűnő háború véres lövészárkaiban.
Sok mindent elárul személyiségéről az, amit szeretett feleségének, Marynek írt: "Tartozom ezeknek az embereknek. Az embereknek, akikkel a háború előtt valószínűleg sosem találkoztam volna. Most pedig legalább úgy ismerem őket, mint önmagamat. Ha túlélem a háborút és hazatérek, nem tudnék együtt élni azzal a tudattal, hogy nem tettem meg mindent annak érdekében, hogy visszafizessem nekik a tartozásom."
Rajta kívül meg kell említenem a Samuel Coldfootot és Able Gomezt életre keltő Martin Sensmeiert és Jose Miguel Vasquezt is, akik személyiségükben merően eltérő, ám annál szórakoztatóbb figurákat eljátszva szintén kiemelkedő teljesítményt tettek le az asztalra.
Összegzés
A felszabadító megnézése előtt igencsak lelkesen készítettem össze a takaró-popcorn-üdítő kombómat, ugyanis mind a téma, mind pedig a sorozatos formula olyan élménnyel kecsegtetett, amelyre Az elit alakulat óta várok.
És bár az előzetesekben látott animációs kivitelezés rendkívül elnyerte a tetszésem, úgy A felszabadító első epizódjának a felénél olyan szinten elkezdett idegesíteni, hogy még az is venne volt a pakliban: felállok, és hagyom az egészet a fenébe.
Pedig aztán élek-halok az animációkért, de valahogy nehezen tudtam összekapcsolni a fejemben az élőszereplős háborút az általában mesékben alkalmazott 2D-s rajzokkal és 3D-s megoldásokkal.
Szerencsére maradtam a kuckómban, és amint felülkerekedtem az újdonságokat nehezen befogadó énemen, egyhuzamban ledaráltam a maradék epizódokat. Azt kell mondjam, hogy ennél jobb döntést nem is hozhattam volna, ugyanis mind a történet, mind pedig a karakterek maximálisan elnyerték a tetszésem.
Amúgy A felszabadító semmi olyat nem mutat, amit a rajongók ne láttak volna már háborús alkotásokban (például voltak itt egységen belüli csörték és csúnya túlkapások is), ám mégis minden egyes képkockája üdítően hatott, és azt kívántam - a harcokat megszenvedő katonákkal ellentétben -, hogy bárcsak az éjjel soha ne érne véget.
A felszabadító egy egyedi látványvilágú sorozat, amelyet nagy huzavona után végül bevállalt a Netflix, és milyen jól tette, ugyanis a második világháborút sokkalta árnyaltabban bemutató alkotással lettem gazdagabb. A harcok és az animációk megszállottjainak egyszerűen kihagyhatatlan!
