Vikingek (Vikings) kritika: a sorozat, amely méltó kihívója a Trónok harcának
Vikingek (Vikings) kritika: a sorozat, amely méltó kihívója a Trónok harcának
Vikingek (Vikings) kritika: a sorozat, amely méltó kihívója a Trónok harcánakKülcsín
Meg mondom őszintén, hogy a történelem órákon, a régésznek készülő gyerekkori időszakomból és a Marvel-filmekben látottakon kívül nem igen foglalkoztam a skandináv mitológiával. Leírva ez azért is fura, mert Svédországban születtem, így lényegében a véremben kéne legyen az északi mondakör, ám valahogy ezidáig mindig elkerülte a figyelmem.
Pedig aztán Odintól kezdve Thoron át a Ragnarökig és a Valhalláig számos olyan isten, esemény is helyszín van, amely több mint érdekes történettel rendelkezik. Szerencsére az Assassin’s Creed videójáték-sorozat Egyiptom (Origins) és Görögország (Odyssey) után ezután a középkori Norvégiába és Angliába látogat, ahol mi is átélhetjük, milyenek lehettek egy viking hétköznapjai az egyszerű falumenedzsmenttől kezdve a harcokon át a hódításokkal bezárólag.
Igen ám, de nemcsak a Ubisoftnak jutott eszébe kicsit közelebb hozni az északi mondakört a népekhez, hanem a History Channelnek is, amely csatorna 2013-ban olyan sorozatot indított hódító útjára, amely - azt is lehetne mondani - nagyobb eredményeket ért el, mint anno az ötletgazda vikingek.
A Vikingek hét év alatt hat évadot élt meg (egészen pontosan öt és felet, ugyanis a 6. évadnak az első tíz epizódját láthattuk), ám a sikerre (IMDb-n 8,5-ön áll) és a viking legendákra való tekintettel sanszos, hogy még számos felvonást láthatnak a népek az Emmy-díjas szériából.
A Vikingeket az a Michael Hirst felügyeli, aki számos történelmi alkotás (Tudorok, Elizabeth) elkészítésében mutatta már meg tehetségét, és olyan színészeket sikerült megnyerni a projekthez, mint a helyimenőcsávó Travis Fimmel, a lehengerlő Katheryn Winnick, vagy Az éhezők viadalával berobbanó Alexander Ludwig.
Sztori
A történet a norvégiai Kattegatban veszi fel a fonalat, ahol is egy igencsak különc, ám annál ambiciózusabb álmokat dédelgető viking harcosnak és egyben farmernek, Ragnar Lothbroknak (Travis Fimmel) és családjának mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást.
Ragnar rámenős természetének és ravaszságának köszönhetően nagy nehezen eléri a jarlnál (helyi fejedelem), Earl Haraldsonnál (Gabriel Byrne), hogy a keleti portyák helyett ezúttal nyugat felé vegyék az irányt, ahol gazdag földek várják a kincsekre ácsingózó vikingeket.
Ragnarral tart bátyja, Rollo (Clive Standen) és hű barátja - aki egyébként a tengereket átszelő hajókért is felel -, Floki (Gustaf Skarsgård) is, ám felesége, a harcos amazon Lagertha (Katheryn Winnick) egyelőre kimarad a buliból, ugyanis gyerekeiket, Björnt (Nathan O'Toole) és Gydát (Ruby O'Leary) még nem hagyhatják magukra.
Az első angliai túra meglepő sikerrel ér véget, ám Ragnar Lothbrok ezzel egy sor olyan eseményt indít be, amely nagyban határozza meg a vikingek sorsát...
Karakterek
Mondanom sem kell, hogy a Vikingek hat évada alatt annyi figura fordult meg és olyan gyorsan hullottak a fejek, hogy örültem, ha meg tudtam tanulni a főbb szereplők neveit.
Tényleg kihívás volt, mert amire megkedveltem volna egy arcot, pár rész után teljesen indokolatlanul eltették láb alól, majd bedobtak helyette pár újat, így kezdhettem az egészet elölről. Ám azért így is akadt pár szereplő, akik teljesítménye mellett egyszerűen nem tudtam elmenni.
Rögtön kezdjük is a Vikingek fő mozgatórugójával, Ragnar Lothbrokkal, alias Travis Fimmellel, akinek A farkas gyermekeiben nyújtott játéka miatt döntöttem úgy, hogy adok egy esélyt a sorozatnak.
Ragnar eszelőssége ellenére az első pillanattól kezdve szimpatikussá válik, ugyanis rövid távon kiderül, hogy egyetlen cél lebeg a szeme elő: olyan jövőt teremteni családja és a vikingek számára, amelynek köszönhetően az egész világ megismeri a nevüket.
Nyilván hatalomra is vágyik, de nem úgy, mint a többiek, ugyanis míg az átlag vikingek rövid távon gondolkoznak, addig Lothbrok egyet hátrébb lépve szövögeti terveit, szem előtt tartva a teljes képet.
Persze ez egy idő után a családja és az emberi kapcsolatai rovására megy, így számos problémával kell megküzdenie kalandozásai során.
Travis Fimmel teljesítménye pedig extra ráadás: ahova belép, minden szem rá szegeződik, nincsenek felesleges manírok, és az az arc- és testjáték, valami zseniális. Szerintem abban rejlik egy színész tehetsége, ha egyetlen megszólalás nélkül is képes bárkit lejátszani a képernyőről. Nos, Fimmel ennek maximálisan eleget tett.
Rajta kívül meg kell említenem a harcos amazon Lagerthát is, akit az álomszép és rendkívül tehetséges Katheryn Winnick formál meg. A Vikingek szereplőihez hasonlóan én is ámulattal tekintettem minden mozzanatára, amelyből csak úgy sugárzik a játékosság és egyben az elegancia.
Ha valaki megkérdezné, szerintem milyen lehet egy igazi viking nő, akkor határozottan azt mondanám, hogy olyan, mint Lagertha!
És nem mehetek el szó nélkül a mindig bohókás, ám annál fanatikusabb Floki mellett sem, akit Gustaf Skarsgård megtestesítésében láthat a nagyérdemű. Skarsgårdot először a Cursed: Átkozottban láttam játszani, és rögtön feltűnt zsenialitása. Nagy örömömre szolgált az újratalálkozás, és az is, hogy hasonló figurát keltett életre, mint az Artúr-legendára épülő sorozatban.
Összegzés
Az a baj, hogy a Vikingek hat évada alatt annyi gondolat gyűlt össze a fejemben, hogy egy egész regényt is lehetne írni belőlük, de megpróbálom rövidre fogni a szót.
A lényeg a lényeg, a Vikingek úgy meglepett, hogy szerintem még most sem tértem magamhoz a sokktól - persze mindezt jó értelemben, ugyanis az életemben nem gondoltam volna, hogy lesz még egy olyan sorozat, amely olyan rajongást vált ki belőlem, mint a Trónok harca tette anno.
És akkor jött Travis Fimmel, Katheryn Winnick, Gustaf Skarsgård, a skandináv mitológia, illetve a viking kultúra, és úgy levettek a lábamról, hogy lényegében egyszerre daráltam le mind a hat évadot. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni, még akkor sem, amikor már fájdalomtól küszködve fetrengtem a kanapén. Csak még egy rész...
A kosztümök és a felcsendülő nóták szintén valami hátborzongatóra sikeredtek, segítségükkel folyamatosan úgy éreztem magam, mintha én is ott lennék a harcosokkal a hajókban, és éppen arra készülnék, hogy rontsak rá egy szászra a jól megélezett fejszéimmel.
A történettel kapcsolatban voltak kételyeim, de szerencsére az évadok fináléinak ráfordulóin mindig jó irányba sikerült terelgetni a szálakat. Mert azok voltak bőven, sőt, olyan kavarások mentek, amelyekhez képest a Trónok harcában látottak hisztis civakodásnak tűnhetnek. Konkrétan senkiben nem lehetett megbízni, és ez egy idő után nagyon is idegőrlő tud lenni.
Ezt leszámítva a Vikingekben tényleg minden a helyén van, így bátran ajánlom mindenkinek, aki hasonló sorozatra vágyik, mint amit George R. R. Martin történeteiből raktak össze. Akik pedig oda meg vissza vannak az északi mondakörért, azoknak egyenesen kötelező, ugyanis valószínűleg nem fognak ennél autentikusabb show-t látni a témában.
A harcok eszméletlenül látványosak, a színészeik pár kivételtől eltekintve rendesen odateszik magukat, és bár a sztori nem mindig meggyőző, vagy logikus, azért mindig elő tudnak húzni olyat a kalapból, amitől konkrétan leesik az állatok. Még egy csavar, még egy csavar... de hát végül is vikingekről van szó, nemde?
Remélem a folytatás, a 6. évad második fele is hasonló meglepetéseket tartogat majd, és ne feledjétek: november 10-én érkezik az Assassin’s Creed: Valhalla, amelyben mindenki átélheti, milyen is lehetett vikingként szelni a habokat és osztani az ellent.
