Rain showers25 °C
2020. augusztus 15. szombat Mária
Menü

Cursed: Átkozott kritika: Artúr-legenda vadiúj köntösbe csomagolva, amely a Trónok harca babérjaira kíván törni

Cursed: Átkozott kritika: Artúr-legenda vadiúj köntösbe csomagolva, amely a Trónok harca babérjaira kíván törni
Valljuk be, a Cursed: Átkozott főszereplőjének, Nimuénak (Katherine Langford) a kezében jobban mutat az Excalibur (Fotó: Netflix)

A Trónok harca akkora űrt hagyott maga után, amelyet máig nem tudtam feldolgozni, így akarva akaratlanul is olyan fantasyk után kutatok, amelyek képesek lehetnek a méltán híres széria helyébe lépni. Első körben jött a Vaják, amely bár igencsak pofás sorozat lett, valami mégis hiányzott belőle, most pedig itt van a Cursed: Átkozott, amely az Artúr-legendát járja körbe - kicsit nagyon másképp. Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Cursed: Átkozott! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Videójátékok ide vagy oda, az egész fantasyőrület még A Gyűrűk Urával kezdődött, amelyet azóta is a kedvenc filmsorozatomként tartok számon. Egyszerűen az első képkockáktól kezdve beszippantott J. R. R. Tolkien zseniálisan megkomponált világa, és a három mozi nézése közben olyan extázist éltem át, amilyet azóta egyetlen alkotás sem váltott ki belőlem.

Vagyis hasonlót igen, de a gyerekfejjel átélt csoda valahogy jobban megmarad az emberben, így amikor a Trónok harca megkukkantására adtam a fejem, már teljesen máshogy csapódott le bennem az élmény: nyilván a fantasy vonal iránti rajongásom megmaradt, de már voltak elvárásaim, így nem csillogó szemmel és tátott szájjal néztem minden egyes epizódot, ám a történet és a karakterek kidolgozottsága azt sugallta, A Gyűrűk Urához hasonló, minőségi alkotással van dolgom.

Aztán levetítették a Trónok harca utolsó felvonását is, én pedig azóta azon agyalok, hogy vajon mikor lesz még egy olyan alkotás, amely hasonlóan rabul ejt, mint az említett két produkció.

És akkor befutott a videójátékos körökben jól ismert a The Witcher (magyarul Vaják), amely szintén remek alapanyagának köszönhetően igencsak pofás sorozat lett, ám George R. R. Martin komplex történetével nem vetekedhet.

Az évek során számos egyéb fantasy készült még, ám sajnos rövid távon mindegyik a süllyesztőben végezte, pedig ahogy elnézem, a népek igencsak ki vannak már éhezve egy ütős, középkori díszletbe bújtatott, cselszövésekben gazdag kalandra.

Na, majd talán a Netflix saját gyártású, szintén regény alapján készült sorozata, a Cursed: Átkozott kielégíti a fantasy-rajongók mohó vágyait, amely az Artúr-legendát, illetve annak előzményeit járja körbe kicsit másképpen, mint ahogy a legtöbben ismerik.

 

Sztori

A különleges képességekkel megáldott és szépséges Nimue (Katherine Langford) kirekesztve tengeti mindennapjait, ugyanis olykor erőket szabadít el, amelyektől társai megrémülnek, sőt, olyan is előfordult már, hogy rájuk támadt.

Ezt a kirekesztő bánásmódot megelégelve Nimue legjobb barátnőjét, Pymet (Lily Newmark) megragadva el akarja hagyni az országot, ám amikor a kikötőbe ér, kiderül, hogy a szabadságát jelentő gálya már kihajózott.

A csalódott lány ezután faluja felé veszi az irányt, ám útközben összefut Artúrral (Devon Terrell), aki olyannyira lenyűgözi, hogy a nap hátralévő részét vele tölti.

Miután megelégelik a zsoldos társaságát a két lány ismételten otthonuk felé veszik az irányt, ám amikor odaérnek a varázslatos lényeket üldöző Vörös Paladinok fogadja őket, így menekülni kényszerülnek.

A nagy kavarodásban Nimue végül megtalálja édesanyját, Lenore-t (Catherine Walker), aki egy kardot (igen, az Excaliburt) bíz rá azzal a feltétellel, hogy eljuttatja a valaha élt legnagyobb varázslónak, Merlinnek (Gustaf Skarsgård).

 

Karakterek

A sorozatok velejárója, hogy a megnövekedett játékidőnek köszönhetően sokkal több teret kapnak az egyes szereplők, így - bár nem minden esetben, de - gyorsan kibukik, ha kicsit is félrement a casting. Nincs mese, ha egy karakter már az első epizódok során nem keltette fel az érdeklődéseteket, akkor nagy valószínűséggel a továbbiakban sem fogja.

Sajnos a Cursed: Átkozott hemzseg a szürke figuráktól, így megpróbálok azokra fókuszálni, akik valamilyen úton-módon megmaradtak a fejemben.

Az első és legfontosabb, illetve szerintem a legérdekesebb karakter egyértelműen a főszereplő, Nimue, akit az igencsak tehetséges Katherine Langford megformálásában láthat a nagyérdemű. Langford már a 13 okom volt és a Tőrbe ejtve című produkcióban is megmutatta tehetségét, ám érzésem szerint (egy-két hisztit és üresjáratot leszámítva) a Cursed: Átkozottban hozta az eddigi legkiforrottabb játékát. Jól állt neki a szerep, na!

Feltűnt még az eleinte igencsak ellenszenves, ám a későbbiekben annál badassebb Merlin is, akit a mindig zseniális Gustaf Skarsgård olyan elemi erővel formált meg, hogy már most biztos vagyok benne, a nagy varázsló jelen verziója lesz az örökös favoritom.

Rajtuk kívül meg kell említenem (nem, nem Artúrt, ő voltaképp olyan, mintha nem is szerepelt volna a sorozatban) az ellenkező sarokban csücsülő Könnyező papot (Daniel Sharman), aki mivel folyamatosan hőseink nyomában lohol, simán elkönyvelhető klasszikusan kegyetlen rosszarcnak, ám mégis volt valami a figurában, ami miatt végig kíváncsi voltam a háttértörténetére. Mondanom sem kell, lesznek meglepetések...

 

Összegzés

A Cursed: Átkozott nézése közben igencsak vegyes gondolatok cikáztak a fejemben, ugyanis bár az első részek után kialakult összkép tetszett, azért bőven voltak hiányosságok.

A főcím és a hozzá társuló animációk azonnal lenyűgöztek, nagy örömömre pedig a helyszínek közötti ugrálást is hasonló grafikával oldották meg.

A színek, a helyszínek és a tájak szintén kifogástalanok, cserébe viszont a vérről és a CGI-ról ugyanez már nem mondható el - eleinte még úgy voltam vele, hogy mivel egy szűkösebb költségvetésű produkcióról van szó, nyilván kompromisszumokat kellett kötni, ám ahogy belendült a széria, egyre zavaróbbak lettek ezek az igénytelen kontármunkák, így csak nem hagyott nyugodni a gondolat: ha nem megy, akkor minek kell beleerőltetni?

Az igazi problémák viszont ott kezdődtek, amikor többször aludtam be a sorozat nézése közben, mint ahányszor elindítottam egy-egy epizódot.

Pedig összességében a Cursed: Átkozott egy teljesen nézhető széria, amely képes magába szippantani, de a főszereplőt, na, meg Merlint leszámítva olyan érdektelen karakterekkel pakolták tele, akiknek egyszerűen hidegen hagyott a sorsa.

Ezen kívül az is zavaró, hogy a készítők nem igazán tudták eldönteni, hogy kinek is szól a sorozat. Oké, fantasyrajongóknak és az Arthur-mondakör megszállottjainak, de azon kívül?

Olyannyira tele pakolták fiatal szereplőkkel a szériát, hogy már-már újra felsejlettek előttem a méltán híres (nem) young adult próbálkozások, ám a fröcsögő vér és röpködő végtagok láttán már inkább valami B-kategóriás horror mellett tenném volna le a voksom. Pedig nem az, csak néha mintha kicsit elkalandoztak volna a készítők. Sebaj, a Netflixen minden belefér...

Nos, ha mindezeket elengeditek, akkor a Cursed: Átkozott nézése közben egy könnyed fantasysorozatra lelhettek, amely bár mérsékelten növeli a pulzust, olyan világgal operál, amelyet vétek lenne kihagyni. 

10/7 - Könnyed fantasyszéria, amely sajnos nem ér a nagy elődök nyomába

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár