A gondtalanul játszó maroshegyi gyerekpár története
A gondtalanul játszó maroshegyi gyerekpár története
A gondtalanul játszó maroshegyi gyerekpár történeteNem csupán Székesfehérvár utcái és terei, de a város iskolái és óvodái is rengeteg értékes alkotást rejtenek. Nincs ez másképp a Maroshegyi Óvodával sem, melynek egyik kincsét, a Ballagó Imre által készített különleges Csempefal-kompozíciót már korábban bemutattuk. Jöjjön most a Maroshegyi Óvodában fellelhető másik alkotás: Nagy István szobrászművész Játszó Gyerekpár névre keresztelt alkotása.
Nagy István 1920. május 25-én látta meg a napvilágot Albertirsán. Gyári munkásként 1941-1942-ben szerezte első művészeti tapasztalatait. A II. világháború idején volt katona, hadifogságba esett, ahonnan csak 1946-ban tért haza. Ismét fizikai munkás lett, közben tanult, érettségi vizsgát tett. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1950-ben kezdte meg tanulmányait, 1956-ig Beck András, Pátzay Pál és Szabó Iván voltak a mesterei.
1954-ben a Budapest Fővárosi Tanács díszkút- és szoborpályázatának III. díja már megmutatta tehetségét, később munkásságát számtalan elismeréssel díjazták (1970: Jubileumi Emlékérem, 1972: Káplár Miklós-díj, 1980: Megyei Tanács művészeti díja, 1985: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj, 1985, 1987, 1994: Művészeti Nívódíj; 1995: Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért díj). 1957-ben Szolnokon telepedett le az itteni művésztelep tagjaként, s rövidesen a város egyik illusztris művésze lett.
A helyi, a regionális és az országos kiállítások állandó résztvevője, művei kollektív tárlatok keretében külföldre (Tallinn, Moszkva, Szófia, Bécs, Párizs) is eljutottak. A Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Olaszországban és Franciaországban járt tanulmányúton. A Köztérkép szócikkében így méltatja munkásságát:
„Főiskolás korában kisméretű állatfiguráival hívta fel magára a figyelmet, az állatok (macska, csikó, mackó stb.) művészeti megformálása pályája későbbi szakaszában is domináns marad. Emberábrázolásai az anyasággal és az alföldi falvak mindennapi életével kapcsolatosak. Alkotásai kivétel nélkül zárt, tömör kompozíciók, s legjellemzőbb vonásuk a monumentalitás. Műveiből derű, vidámság és humor árad, ugyanakkor erőteljes belső dinamizmussal bírnak, s harmonikusan egyesítik a természet szép elemeit és az anyag törvényszerűségeit. A szobrászat valamennyi anyagát mesterien használja, samott alapanyagú munkáival az iparművészet felé közelít.”
Nagy István mindössze egy nappal 97. születésnapja előtt, 2017. május 24-én hunyt el Dörgicsén. Gazdag munkássága után hazánk területén 24 köztéri alkotást hagyott maga után (Dörgicsén, Budapesten, Debrecenben, Kisköre közelében, Jászberényben és Hajdúnánáson is láthatóak vagy korábban megtalálhatóak voltak alkotásai). Ezek közül egy olyan van, mely Székesfehérváron kapott helyet.
A Maroshegyi Óvoda fennállásának 50. évfordulóján, 1994. május 20-án avatták fel a Játszó Gyerekpár című szobrát. Az alkotás egy forgó gyerekpárt formáz, a félméteres kompozíció egy kőlapon kapott helyet.
Szabó Péter, a Köztérkép szerkesztője, a fehérvári Indiana Jones állandó szakértője sorozatunknak, ő a szobor története kapcsán kiemelte:
„Eredetileg az óvoda korábbi épületénél (Batthyány utca) lett felállítva, 1994-ben. Nagy István azért készítette, mert a gyermekei oda jártak az óvodába. Mivel ez az épület az egyházé volt, azt 2000-ben visszakapták és az óvoda a volt IKARUS óvoda épületébe (Rádió u. 1.) költözött. Mivel a szobrot az óvoda kapta, ezért költözésnél hozták magukkal és a mostani épület főbejárat melletti előkertjébe helyezték el.”
Az alkotás, ahogy Pápai Barna kollégánk felvételei is mutatják, jó állapotban van. 31 esztendős kora ellenére (talán a vele játszó és hancúrozó csemetéktől erőt kapva) jól bírja az ovi nyüzsgését. Generációk sora nőtt fel mellette és töltötte boldogan az óvodai éveket, reméljük, még rengeteg maroshegyi ovis napjait szépíti meg Nagy István egyetlen székesfehérvári közterületi alkotása.
