Nepomuki Szent János fehérvári szobrának története
Nepomuki Szent János fehérvári szobrának története
Nepomuki Szent János fehérvári szobrának történeteNepomuki János (csehül: Jan Nepomucký), egyházi nevén Nepomuki Szent János (Nepomuk, Csehország, 1340 és 1350 között – Prága, 1393. március 20.) cseh pap, egyházjogász, keresztény vértanú, a katolicizmusban Csehország védőszentje. A katolikus egyház mártírnak és szentnek tekinti, a nacionalisták az uralkodói beavatkozás cseh mártírjának tartják. A legtöbb történész a világi uralkodók és a katolikus egyház közötti invesztitúraharc késői áldozataként jellemzi.
Német és cseh ősökkel rendelkező szülők gyermekeként született, gyermekkoráról nem maradtak fenn adatok. 1369-ben jegyző lett a prágai érseki kancellárián, majd 1380-ban szentelték a prágai dóm papjává. 1389-ben Jenštejni János prágai érsek kinevezte általános helynökévé. Ezekben az években nagyon feszült volt a viszony az érsek és az uralkodó, IV. Vencel cseh és német-római király között. 1392-ben az érsek panaszlevelet adott át a királynak, amiben sérelmezte az egyház és a klérus elnyomását, és sürgette a helyzet jogi tisztázását. A király a levélre nem válaszolt, hanem elhatározta, hogy egy új püspökség létrehozásával csökkenti a prágai érsek gazdasági és egyházi hatalmát. E királyi terv meghiúsításában szerepe volt az érseki helynöknek, aki nem azt a személyt nevezte ki a kladraui (ma Kladruby) bencés kolostor apátjának, akit a király a létrehozandó új püspökség élére akart állítani.
Csak fél évszázaddal későbbi források említik először, hogy a király haragját nemcsak ez az intézkedés váltotta volna ki, hanem az is, hogy Nepomuki János, Johanna királyné gyóntatója, nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot. Vagyis a féltékeny király fenyegetőzése ellenére sem árulta el, hogy mit vallott be gyónásában a hűtlenséggel gyanúsított királyné. Hogy ez utóbbi esemény valóban megtörtént-e, nem bizonyítható. Azt viszont tényként fogadják el a történészek, hogy a király 1393-ban elfogatta Jánost, kegyetlenül megkínoztatta (a kínzásban állítólag személyesen is részt vett), és végül a Károly hídról a Moldva folyóba dobatta. János holttestét az érsek a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyeztette örök nyugalomra. Vértanúságának híre hamar elterjedt, de szentté avatására csak évszázadokkal később, 1729-ben került sor.
A katolicizmusban Csehország, továbbá a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje, a gyónási titok mártírjaként tartják számon. Egyes helyeken a fuldoklók, illetve a bányászok, sóbányászok védőszentje. Székesfehérváron templom, utca és szobor is őrzi emlékét.
Utóbbi alkotás a Szent Sebestyén téren, a Szent Sebestyén (egykor Felsővárosi) templom előtt található. A Köztérkép adatbázisa szerint felállítására 1705. július 6-án került sor, akkor azonban még nem a mostani helyén, hanem Budai Városkapu közelében, a várfalon kívül került elhelyezésre. Az alkotást készítő kőfaragó az a Michael Kuglmann volt, aki akkoriban a városban élt és alkotott. A Székesfehérvári Szemle 1931. június havi száma az alkotók között említi Glaser György kőfaragót is. Egy nem mindennapi érdekességet is feltár a Köztérkép szócikke:
„A talapzat alsó részén levő felirat tanúsága szerint emeltette Heinrich Mathäus Urli, a visszafoglalt város osztrák parancsnoka, annak emlékére, hogy a városból Rákóczi csapatait kiverték. Ezt a feliratot a nemzeti közakarat nyomásának engedve a XIX. században levakolták.”
Az alkotás végül 1805. május 7-én került jelenlegi helyére. Az eredeti alkotást 1978-ban Bruzsa György kőfaragó, majd 1990-ben Varga Zoltán restaurálta, utóbbi így foglalta össze gondolatait a munka kapcsán:
„Az első Nepomuki, amelyet önállóan restauráltam, a székesfehérvári volt 1990-ben, az állványon éltem meg a taxis blokádot. Ekkor azonban még nem tudtam, hogy első hazai szobrát újítom fel. Egy osztrák tábornok emeltette 1705-ben, Rákóczi serege felett aratott győzelme emlékére, 24 évvel Nepomuki János szentté avatása előtt!”
Az alkotás védelmében 2004-ben Kocsis Balázs szobrászművész másolatot készített a szoborról, ennek avatására 2005. decemberében került sor, az eredeti alkotás pedig a templom falain belülre került.
