Egy maroshegyi óvodai alkotás egyedisége
Egy maroshegyi óvodai alkotás egyedisége
Egy maroshegyi óvodai alkotás egyediségeBallagó Imre festőművész 1915. augusztus 12-én született Pusztamiskén, gazdag pályafutása, művészet által kitöltött élete 81 esztendősen ért véget, 1997. február 5-én hunyt el Székesfehérváron, ahol 1949-től élt. 1973-ban Alba Regia-díjjal, 1975-ben Velinszky László-díjjal tüntették ki. Ahogy a Köztérkép fogalmaz munkássága, művészi stílusa kapcsán:
„A Székesfehérvári Derkovits-képzőművészeti kör vezetője és nyugdíjazásáig Fejér megye általános és középiskoláinak vezető szakfelügyelője volt. Tanulmányúton Olaszországban és Romániában járt. Korai festményein Szőnyi István hatása érezhető, az 50-es években is e szellemben alkotott. A 60-as években készült dekoratív hatású művei másik mesterét, a szecessziós Nagy Sándort idézik. A szőnyis színvilágból és a későbbi évek dekorativitásából alakult ki egyéni stílusa.”
Ballagó Imre páratlanul gazdag művészete vélhetően egyetlen alkalommal hagyta el alkotóműhelyét, a Köztérkép egyetlen köztéri alkotását tartja számon. Ez az alkotás Székesfehérváron található egy óvodai csempefal formájában, a Maroshegyi Óvodában. Az alkotás 1980-ban készült és nyugodtan mondhatjuk, azóta is üde színfoltja, már-már védjegye a gyermeki zsongástól átitatott óvodának.
Az alkotás Köztérképen található leírását szintén egy székesfehérvári kéz jegyzi, a fehérvári Indiana Jones, rovatunk állandó szakértője, Szabó Péter így írja le az alkotást:
„Sokadik ránézésre úgy látom, mintha egy embert ábrázolna az alkotás egésze.
A felső rész, azaz a fej egy napocska, melynek középen egy nagyobb, körbe-körbe pedig kisebb gyermekarcok vannak.
A középső rész - amit én törzsként értelmeznék - már kék színű és több téma jelenik meg, úgymint: krokodil ellen karddal harcoló vitéz (?), indián dárdával a kezében (a mellette lévőkre még nem jöttem rá). Van itt páva, lepke, kakas, tyúk, hajó halakkal, hátrafelé íjazó lovas, síelő / szánkózó gyerekek hóemberrel és egy autóval az előtérben, majd zárásként egy vonat, alatta pedig egy rollerező és egy bicikliző ember.
A láb - azaz az alsó rész - középső egyik nagyobb motívumaként anya gyermekével, alatta pedig egy juhász a nyájával van ábrázolva. Balról és jobbról különböző figurák ölelik körbe: madarak, babakocsit toló édesanya, hercegnő, elefánt, oroszlán, lovasok, talán egy mackó és születésnapját tortával ünneplő gyermek.
Hagytam azért fejtörőt, nem minden részletét tudtam megfejteni.”
Egy kicsi rejtvényt azért megoldunk: az alkotás létrejöttében nagy szerepe volt Ballagó Imre lányának, aki épp ebben az óvodában volt óvónő, vélhetően az apai szív emiatt (is) csábult el egy középületbe készülő alkotás felé.
A gyönyörűen kivitelezett, az óvoda nyüzsgéséhez és hangulatához tökéletesen passzoló alkotás mellett az oviban egy emléklap is őri Ballagó Imre emlékét, ezen így írnak a festőművészről:
„Ballagó Imre 1915-ben született pusztamiskei tanítócsalád gyermekeként. Iskolai tanulmányait először a pápai tanítóképzőn kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Tehetsége mellé még olyan segítő mechanizmusok és rektorok társultak, amik megkönnyítették kiemelkedését és felemelkedését a művésztársaság magasságába. Hiszen Szőnyi István osztályába került, s ott szerzett diplomát, ami nem jelentett kis rangot.
A főiskolán megkapta a Székely Bertalan Díjat, majd több ízben állami ösztöndíjban részesült.
Elismerés jele volt, hogy a diploma megszerzése után 1940-ben két évig tanársegédként oktatott a főiskolán. Az 1945-ös rendszerváltást a tanárság, a rajztanítás révén sikerült átvészelnie. Ekkor már családjával élt, és az iskola, szakfelügyelőség, valamint a szakkörvezetés töltötte be az életét, s persze a szüntelen alkotás, a viaskodás a vászonnal, esettel, rajzirónnal. Kétségtelenül a hatvanas-hetvenes évek jelentik munkásságának legkiemelkedőbb időszakát, témákban is ez a korszak a leggazdagabb.
Az utolsó években még egy nagy erőfeszítéssel próbálta megújítani a látásmódját, nem is eredménytelenül.
Ballagó Imre a szépség és harmónia elkötelezettje volt, hitt valami „korszerűtlenben”, a míves alázatban, abban, hogy a művészet a lélek többlete, ami nélkül csak fájó üresség borul fölénk.”
Ballagó Imre alkotása az elmúlt 45 évben generációk sokaságának apró kéznyomait őrzi a Maroshegyi Óvodában, remélhetőleg még rengeteg apróság csodálkozhat rá a kivételes darabra.
