Évszázados korba lépnek a fehérvári Krasznai-szobrok 
Évszázados korba lépnek a fehérvári Krasznai-szobrok
Évszázados korba lépnek a fehérvári Krasznai-szobrok Krasznai Lajos szobrászművész 1884. július 5-én született Budapesten egy ott élő, német felmenőkkel rendelkező család gyermekeként. Eredetileg Krausz Lajos néven anyakönyvezték, nevét később, a rendelkezésre álló adatok alapján 1934 körül változtatta meg. Az emléke előtt tisztelgő oldal így foglalja össze élettörténetét:
„Apja idegenvezetőként dolgozott a Nemzeti Szállóban és fiát hasonló pályára szánta. Krasznai Lajos tehetségére a terézvárosi plébános figyelt fel és az ő támogatásával került l896-l903 között az Oroszlán utcai Fővárosi Mintázó Iskolába Vasadi Ferenc tanítványaként, ugyanakkor Schrödl Emil főiskolai tanár műtermében is tanult ebben az időben. Öt éven át Dr. Teljesitski Kálmán esztétikai és művészeti-bonctani tanfolyamán is részt vett.
Apja szándékai ellenére Krasznai Lajos 1903-ban külföldi tanulmányútra indult és neves mestereknél tanulta a díszítő szobrászat fortélyait. Dolgozott és tanult Bécsben, Németországban, Svájcban, Franciaországban és Belgiumban is. 1915-ben tért haza Giesswein Sándor prelátus hívására. Négyévi katonai szolgálat után portré tanulmányokat folytatott Rudnai Bélánál és önálló műtermet nyitott Budapesten. 1919-től rendszeres kiállító a Műcsarnokban. Német nevének magyarosítására kérték a 30-as évek elején, ekkor lett Krauszból Krasznai (a korábbi alkotások szignója tehát Krausz, a névváltoztatás utániaké pedig Krasznai). A korabeli vallási megújulás következtében szobrairól, oltárairól gyakran közöltek képes leírást a korabeli újságokban (Nemzeti Magazin, Nemzeti Újság, Képes Krónika, Tolnai világlapja, stb.). Neve ismert volt a korában, folyamatosan dolgozott, állandó megrendelései voltak.
A második világháborút követően Krasznai Lajosnak főiskolai állást ajánlottak, de Krasznai kiállt a Katolikus Egyház mellett, ezért műtermét, házát államosították. A korosodó művész ezután is dolgozott, haláláig további kisebb megrendeléseknek tett eleget vidéki templomoknak, illetve háborús károk restaurálásában is szerepet vállalt.”
Krasznai Lajos 81 esztendősen, 1965. november 20-án hunyt el Budapesten. A Köztérkép nem kevesebb, mint 69 köztéri alkotását tartja számon hazánkban, ezek közül három is Székesfehérváron található, kettő gyakorlatilag egy párként funkcionál immár 98 esztendeje!
Korábban már több olyan alkotást bemutattunk, mely a Gróf Széchenyi István Műszaki Szakközépiskola területén található. Ilyen például a tanintézmény névadóját megörökítő két mellszobor, Nagy Benedek illetve Cséri Lajos alkotásai, valamint a Kandó Kálmánnak emléket állító szobor, mely Meszlényi János alkotása.
A Gróf Széchenyi István Műszaki Szakközépiskola története rengeteg névváltozást, átalakulást hozott. 1922-től Hadiárva Intézet, majd 1935-től a Gyermekvédelem Ipari Iskolája nevet viselte. A Székesfehérvári Magyar Királyi Állami Gróf Széchenyi István Ipari Középiskola elnevezést 1939-től, az Általános Gépészeti Műszaki Középiskola nevet pedig 1946-tól viselte a tanintézmény. Utóbbit mindössze egy évig, majd gyors egymásutánban 11. sz. Ipari Gimnázium, illetve 18. sz. Gépipari Technikum lett, 1955-től pedig Ságvári Endre Gépipari Technikum néven fogadta a hallgatókat. A Gróf Széchenyi István Műszaki Szakközépiskola nevet 1990-ben vette vissza kiváló fehérvári tanintézmény.
A főépület 1928-ban épült, elkészülésekor több kiemelkedő épületdísz is helyet kapott rajta. Itt kapcsolódik be a történetbe a fentebb bemutatott Krasznai Lajos, az iskola főépületének bejáratát díszítő épületszobrait ugyanis a kiváló szobrászművész készítette. A két szobor immár 98 éve az iskola része, a jobb oldalon egy nőalak látható egy kislánnyal, a nőalak kezében a nyitott könyv az oktatást szimbolizálja, míg a kislány kezében sarló és kéve fedezhető fel.
A bal oldali szobor egy ülő, kezében kardot fogó férfialakot mutat be, aki mellett egy címeres pajzsot fogó kisfiú áll.
A két alkotás sorsa elhelyezésük kapcsán szorosan egybefonódott, immár közel egy évszázada az állandóságot jelentik a sok névváltoztatáson átesett tanintézmény életében.
