Kecelen bukkantunk rá a fehérvári felszabadítókra
Kecelen bukkantunk rá a fehérvári felszabadítókra
Kecelen bukkantunk rá a fehérvári felszabadítókraA közelmúltban foglalkozunk Kiss István alkotásaival, melyek közül kettő is Székesfehérváron volt látható. A kiváló szobrászművész dr. Münnich Ferencet ábrázoló alkotása az egykor róla elnevezett laktanyában (mely később Alba Regia néven volt ismert) kapott helyet. Az alkotást 1969. szeptember 26-án avatták, majd később elszállították, sorsa ismeretlen. Kiss Istvánnak egy másik alkotása is helyet kapott a laktanyában, érdekesség, hogy a dr. Münnich Ferencet ábrázoló szoborral egyszerre avatták, nem túl gyakori, hogy egy művésznek egyből kettő műve is ugyanoda kerül és ugyanakkor is avatják fel. Ez a mű sem található már meg a fehérvári laktanyában, a három méter magas szoborkompozícióról így ír a Köztérkép:
„Az alkotást a dr. Münnich Ferenc laktanyában állították fel a fegyveres erők napja alkalmából. A három méteres mészkő kompozíció felemelt kezű lobogót tartó 19-es katonát, szovjet harcost és egy "mai" honvédet ábrázol, amit Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész készített.”
Érdekesség, hogy egy kisebb, terrakotta változat is készült belőle, sokszorosítva, ezeket 1990 előtt magas rangú vezetők adták ajándékba delegációknak, kereskedelmi forgalomba nem került belőlük egy sem. Az eredetit egyes források szerint 1990-ben bontották le és szállították el a fehérvári laktanyából, további sorsa eddig ismeretlen volt. Rovatunk állandó szakértője, a fehérvári Indiana Jones, a Köztérkép szerkesztője, Szabó Péter azonban a közelmúltban az alkotás nyomára akadt. Így mesélt a mű megtalálásáról:
„Egy alföldi átutazás alkalmával, szinte csak egy kósza gondolattól vezérelve kanyarodtam el a keceli Pintér Művek Haditechnikai Park felé. A hatalmas magángyűjtemény kerítése mellett elhaladva gyorsan készítettem néhány fotót, amelyeket este otthon alaposabban is szemügyre vettem. Az egyik képen látható, magányosan álló katonaalak gyanúsan ismerősnek tűnt egy 1969-es székesfehérvári újságcikkből – ott azonban egy háromalakos kompozíció szerepelt.”
Péter a helyzet tisztázása kapcsán megkereste a haditechnikai parkot, ahol készségesen feleltek is kérdéseire:
„A szobor a rendszerváltást követő években, múzeumalapítónk, Pintér József kezdeményezésére került hozzánk, amikor több katonai objektum felszámolása során sikerült – számos más, ma is kiállított eszközzel együtt – megmenteni a hadtörténeti és kultúrtörténeti szempontból jelentős emlékek egy részét.”
A közel háromhektáros, katonás fegyelemmel berendezett park nemcsak haditechnikai eszközöknek ad otthont (a bejáratnál egyébként szintén egy monumentális, krómacél Kiss István-szoborcsoport fogadja a látogatókat), hanem a keresett alkotás többi darabja is megtalálható különböző szobrok társaságában. Szabó Péter így foglalta össze a szoborcsoport többi részének sorsát, jelenét:
„A szoborkompozíció másik két alakja is megmenekült: ezek a múzeumépület belső udvarán lévő pilléreken kaptak helyet. Az eredeti, Székesfehérváron még egy csoportot alkotó kompozíció három figurája: az (akkori) jelenkor honvédje, a szovjet harcos és az 1919-es vöröskatona.”
A szoborcsoport tehát immár 26 esztendeje a keceli hadtörténeti park állandó lakója, megőrizve ezzel Kiss István munkásságának egyik fontos darabját. Az alkotó életrajzát így foglalja össze a Köztérkép róla szóló szócikke:
„1953-ban, még főiskolásként megnyerte a budapesti Dózsa-emlékmű-pályázatot és megbízást kapott kivitelezésére (1961). Főiskolai diplomamunkáját, a Békét akarunk című alkotást, első köztéri műveként 1955-ben állították fel Budapesten. A szobrászat minden ágazatában, műfajában aktívan dolgozó művész volt, monumentális, köztéri és épületdíszítő művek mellett készített kisszobrokat, kisplasztikákat, domborműveket és érmeket is. Művészetére a változatos anyaghasználat és technikai kivitel jellemző. Mintázott és faragott, öntött bronzot, megmunkált követ és fát, készített alumíniumszobrot, lemezplasztikát és krómacél kompozíciót. Az 50-es évek közepétől 1990-ig az egyik legtöbbet foglalkoztatott szobrász volt, pályázatnyertes terveket kivitelezett és egyenes megbízásként kapott feladatokat teljesített. Monumentális szobrászati munkássága mellett kissé háttérbe szorulnak érmei, kiállítási szobrai és kisplasztikái, amelyek rendszerint nagyméretű műveinek előtanulmányai. Budapesten, a vidéki városokban és külföldön számos politikai emlékművét, portréemlékművét, munkás-szobrát, díszítőszobrát állították fel. Realista szemléletű, esetenként expresszív hevületű, közérthető, szocialista eszmeiségű-elkötelezettségű, nemegyszer propagandisztikus hangvételű szobrokat alkotott.”
Érdekesség, hogy Kiss István testvérének, Kiss R. Lenkének is volt egy székesfehérvári alkotása, sajnos ennek a műnek is keserűen alakult sorsa, erről itt írtunk részletesen.
