A rendszerváltás söpörte ki Fehérvárról a Kossuth-díjas alkotó szobrait
A rendszerváltás söpörte ki Fehérvárról a Kossuth-díjas alkotó szobrait
A rendszerváltás söpörte ki Fehérvárról a Kossuth-díjas alkotó szobraitA közelmúltban lapozgattam Székesfehérvár köztéri alkotásait bemutató sorozatunk korábbi írásait, melyek közül még 2023-ban kiemelkedett a Zenélő Lányok eltűnésének története. Kiss R. Lenke szobrászművész alkotásának kálváriájáról akkor így írtam:
„Elkerekedett, csodálkozó szemek figyelték az előző éjszaka rombolásának nyomait. A Zenélő Lányok szoborcsoportnak az arra járók csak hűlt helyét találták 2010. július 8-án a kora reggeli órákban, az előző éjjel ismeretlen tettesek levágták a talapzatról a két lányfigurát és ellopták azokat. A furulyázó, illetve az éneklő kislány R. Kiss Lenke szobrászművész alkotása, a 2000-ben elhunyt művész a régió egyik legfoglalkoztatottabb szobrásza volt, a Tapolca-Pápa-Székesfehérvár háromszögben összesen 26 köztéri alkotása készült.
A Zenélő Lányok 1965-ben készült el és 1968-ban került az Ybl Miklós Általános Iskola (napjainkban a Kodolányi Főiskola Ybl-épülete) elé. Az évek során volt egy komoly változás a szobornál, ugyanis eredetileg a furulyás lány a másik alak oldalánál, 90 fokban felé fordulva helyezkedett el. Az idők folyamán visszafelé elforgatták, a két szobor így egymás mellé került. Kisebb rongálásokat leszámítva 42 esztendőn keresztül állandó szereplői voltak a környék látképének, egészen a fentebb említett éjszakáig.
Ekkor, 2010. július 7-én éjszaka aztán a Zenélő Lányok szoborcsoportot levágták a talapzatáról, vélhetően a tolvajok abban reménykedtek, hogy tömör bronzból készültek a figurák. Azok azonban üregesek voltak, ráadásul nem is bronzból készületek, mint később kiderült, a szétvágásuk is a vártnál nagyobb feladatot jelentett.
A lopás után két héttel a rendőrség névtelen bejelentést kapott, mely szerint a Dobai kúti külfejtési tóban kell keresni az alkotást. Eleinte tartotta magát az a szóbeszéd, hogy maguk a tolvajok jelentették be a szobrok helyét, ám valószínűbb, hogy a bejelentő történetének megfelelően valóban egy tilosban fürdőző volt a megtaláló. A Dobai kúti külfejtési tóban ugyanis tilos volt a fürdés, a bejelentő azonban vélhetően ezt megszegve fedezte fel a Zenélő Lányokat, és a tiltott fürdőzés miatti felelősségre vonás elkerülése érdekében telefonált névtelenül.
Akárhogy is volt, a szobrok valóban ott voltak, ahol a bejelentés alapján keresni kezdték őket. A Kamikaze Búvár Baráti Kör segítségével felszínre hozott lányok nem voltak jó állapotban, megrongálták, részlegesen feldarabolták őket, a furulyás lányt nagyjából 85 százalékos állapotban találták meg, a másik figurának azonban csak jó 15 százaléka került elő. A barbár rombolást jól mutatja, hogy a fellelt részek összesen 25 darabban kerültek elő. Ez alapján el lehet képzelni, mekkora volt a pusztítás.”
A szoborpár sorsa később sem fordult jobbra, örökösödési viták miatt végül a szobrok nem lettek felújítva, az örökösök elszállíttatták őket. A fenti történet az alkotón keresztül kapcsolódik mai írásunkhoz. Kiss R. Lenke szobrászművésznek ez az egy alkotása volt Székesfehérváron, de a Kiss családnak mégsem az egyetlen!
Kiss R. Lenke testvére, Kiss István szintén kiváló szobrászművészként szerzett nevet magának. A kiváló alkotó 1927. június 8-án látta meg a napvilágot Biharsillyén, középiskolai tanulmányait Nagyszalontán, majd később Budapesten végezte. A magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt 1948 és 1953 között. A Köztérkép így ír munkásságáról:
„1953-ban, még főiskolásként megnyerte a budapesti Dózsa-emlékmű-pályázatot és megbízást kapott kivitelezésére (1961). Főiskolai diplomamunkáját, a Békét akarunk című alkotást, első köztéri műveként 1955-ben állították fel Budapesten. A szobrászat minden ágazatában, műfajában aktívan dolgozó művész volt, monumentális, köztéri és épületdíszítő művek mellett készített kisszobrokat, kisplasztikákat, domborműveket és érmeket is. Művészetére a változatos anyaghasználat és technikai kivitel jellemző. Mintázott és faragott, öntött bronzot, megmunkált követ és fát, készített alumíniumszobrot, lemezplasztikát és krómacél kompozíciót. Az 50-es évek közepétől 1990-ig az egyik legtöbbet foglalkoztatott szobrász volt, pályázatnyertes terveket kivitelezett és egyenes megbízásként kapott feladatokat teljesített. Monumentális szobrászati munkássága mellett kissé háttérbe szorulnak érmei, kiállítási szobrai és kisplasztikái, amelyek rendszerint nagyméretű műveinek előtanulmányai. Budapesten, a vidéki városokban és külföldön számos politikai emlékművét, portréemlékművét, munkás-szobrát, díszítőszobrát állították fel. Realista szemléletű, esetenként expresszív hevületű, közérthető, szocialista eszmeiségű-elkötelezettségű, nemegyszer propagandisztikus hangvételű szobrokat alkotott.”
Életművének leírásában egy roppant fontos mondatot is találunk:
„Az 1989-1990-es rendszerváltozás időszakában több szobrát ledöntötték (Münnich Ferenc-emlékmű, Budapest; Munkásmozgalmi emlékmű, Debrecen), illetve lebontották.”
E mondat kiemelt fontosságú az 1997. december 29-én, 71. életévében elhunyt, 1970-ben Kossuth-díjjal elismert alkotó kapcsán. A Köztérkép összesen 91 köztéri alkotását tartja számon, ám az adott rendszer megrendeléseit teljesítve több műve a rendszerváltás után „nem kívánatos” kategóriába került és elbontották. Székesfehérváron összesen kettő alkotása volt látható, mindkettő erre a sorsra jutott.
Érdekesség, hogy mindkét alkotás az egykori dr. Münnich Ferenc Laktanyában (később Alba Regia Laktanya) kapott helyet. Az egyik magát a névadót, dr. Münnich Ferencet, a közeli Seregélyesen született egykori miniszterelnököt formázta. Az alkotás egy 3 x 3 méteres mészkő kompozíció, mely mészkő téglalapokból állt, középpontjában Münnich Ferenc politikus mellszobrával. Avatására 1969. szeptember 26-án került sor, a Népszava másnapi lapszáma így tudósított:
„Felavatták dr. Münnich Ferenc szobrát
Székesfehérvárott — a fegyveres erők napja alkalmából — pénteken ünnepélyesen felavatták dr. Münnich Ferencnek, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának mellszobrát. Az ünnepségen megjelent dr. Münnich Ferenc özvegye, ott voltak Fejér megye párt- és állami vezetői, a munkásmozgalom nagy harcosának nevét viselő intézmények képviselői, továbbá a szobor alkotója, Kiss István Munkácsy-díjas szobrászművész is.”
Az alkotást, csakúgy mint Kiss István másik egykori fehérvári művét, a politikai rendszerváltás szele elsodorta, sorsa ismeretlen, minden bizonnyal feldarabolták és így megsemmisült. Kiss István másik alkotására is ez a sors várt, ezt hamarosan egy másik írásban mutatjuk be.
