A 30 az új 50? - A fehérvári autós közlekedés sajátosságai
A 30 az új 50? - A fehérvári autós közlekedés sajátosságai
A 30 az új 50? - A fehérvári autós közlekedés sajátosságaiMegvan az az érzés, amikor úgy tűnik, hogy az előtted haladó autó vezetője tulajdonképpen nem is vezetni, hanem fékezgetni jött ki a Budai útra? Vagy az, amikor már másodpercek óta zöld a lámpa a Széchenyi úton, de az előtted álló kocsi sofőrje még csak éppen akkor kezdi el keresni az egyest? De ne szaladjunk ennyire előre, ezekre majd később visszatérünk. Ez a cikk még valamikor márciusban kezdődött és nem Fehérváron, hanem Máltán.
Ekkor és ott gyűltek össze az Európai Unió közlekedésért felelős miniszterei, hogy megvitassák, mi a pálya amúgy közlekedésileg a nagyvilágban, de legalábbis a kontinensen. A helyzet pedig nyilván nem jó, különben minek is szerveztek volna egy ilyen tanácskozást. Az egyik legfontosabb célkitűzés végül az lett, hogy a jelenlegi baleseti statisztikák értékeit 2020 és 2030 között a mostani felére kellene csökkenteni. Az ehhez vezető út pedig a szakemberek szerint a maximális sebességhatárok további csökkentésével van kikövezve. Például meg kell vizsgálni, hogy a jelenlegi 50 km/h-s maximumra belőtt, ám kiemelt kockázatú területeken 30 km/h-ra csökkentsék a felső határt.
Nyilván ez lehet a megoldás, mi más? Úgy értem, hogy CSAK ez lehet a megoldás, semmi más. Hiszen autós = gyorshajtás = előbb-utóbb baleset. Ez tulajdonképpen egy axióma, olyan alapvetése az univerzumnak, mint a gravitáció: ami fent van, egyszer úgyis leesik. Az már egy másik kérdés, hogy végül is mihez képest van fent, és mi esik le honnan?
Ha bevezetik ezt a szabályozást, Székesfehérváron szerencsére semmilyen gondot nem fog okozni. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag ugyanis a város autósainak jó része már most önkontrollt gyakorol, és a fehér táblában piros körrel jelölt sebességhatárt nagyvonalúan csak amolyan ajánlott maximumként kezeli és a biztonság kedvéért jóval alálövi magát, nehogy valami gond legyen. Értsd: traffipax vagy baleset, de leginkább traffipax. Pedig lehet, hogy éppen ezzel sodorja sokkal nagyobb veszélybe saját magát, az autóját, utastársait és nem utolsósorban a közlekedés többi szereplőjét.
De akkor nézzük is, hogy milyen furcsa anomáliák tapasztalhatóak Székesfehérvár útjain közlekedve.
A fékezgető sofőr
Leginkább hétvégén futhatunk össze azokkal a vasárnapi sofőrökkel, akik jellemzően fékezgetni járnak a város útjaira. Őket nem szorítja a határidő, de még csak az idő sem, számukra a gázpedál szinte egyenértékű a fékkel, ezért aztán egyforma intenzitással is használják mindkettőt. Amikor közel s távol egy lélek sem halad előttük, egészen megmagyarázhatatlan ritmusban, ráadásul ok nélkül villan fel a féklámpájuk a mögöttük haladó homlokán. A dinamikus közlekedés számukra ismeretlen fogalom, egyetlen céljuk a lassú, de biztos célba érkezés - mások idegrendszerén keresztül.
Megoldási javaslat: Merjünk gázt adni, vállaljunk kockázatot, nézzük meg, milyen közel 50-nél suhanni a városban! Féket pedig csak indokolt esetben.
Piros, sárga, zöld
Nincs is annál jobb, mint a közelekdési lámpa megnyugtató piros fényénél belefogni egy olyan tevékenységbe, ami előre láthatólag nem fejeződik be a zöldig. Az sem baj, ha mögöttünk jelentősebb mennyiségű autó torlódott fel, majd velünk együtt várnak ők is. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a fehérvári autókba nem szereltek dudát, mert ilyenkor is a legritkább esetben vetemedik valamelyik hátrébb álló arra, hogy úgy istenesen ráfeküdjön a kormányra. Ez a szerencse, mert így kényelmesen be lehet fejezni az elöl álló sofőrnek a táplálkozást, egy utolsó harapás a szendvicsbe, majd visszacsomagol a szalvétába, nejlonzacskóba, és akkor komótosan nézzünk is egy egyest.
Megoldási javaslat: Tiszteljük meg a mögöttünk várakozókat azzal, hogy pirosnál is a közlekedésre koncentrálunk. A lámpa nem pihenőhely, hanem egy közlekedési helyzet.
Halálos ellenség: a kanyar
Valami egészen rejtélyes oknál fogva a fehérvári autósok egy része úgy érzi, hogy a kanyar előtt gyakorlatilag állóra kell fékezni a kocsit. Az tökmindegy, hogy mögöttük éppen jön-e valaki vagy sem, és hogy ebből éppen mekkora kalamajka származhat, a lényeg az, hogy a járgány szinte áll, amikor elkezdi tekerni az illető a kormányt. Hogy ezt így tanítják az oktatók vagy apáról fiúra, anyáról lányra száll ez a különleges képesség, az egyelőre még nem világos, de nem egyedi jelenségről van szó, ez biztos. Mindenesetre egy-egy ilyen kanyarnál a tulajdonképpen satufékező sofőr mögött haladni körülbelül olyan élmény, mintha vízszintesben bungee jumpingolnánk.
Megoldási javaslat: Kanyar előtt lassít, visszavált kettesbe/hármasba, kanyar közepén kigyorsít.
A 30 az új 50
Közismert tény, hogy a legnagyobb veszély, ami az autósra a közutakon leselkedhet, az a traffipax. Nincs is ennél a kis háromlábú fémdarabnál kockázatosabb dolog széles e KRESZ-világban, de tényleg. Nem az ónos eső, nem a havazás vagy a rossz látási viszonyok, amitől igazán tartani kell, hanem ettől a bárhol megbúvó gonosz szerkezettől. Ezért aztán sokan úgy vélik, hogy a legjobb módszer a megelőzés, de persze nem másoké, hanem a sebesség olyan mértékű csökkentése, ami egyszerűen teljesen értelmetlenné teszi a dinamikus közlekedés fogalmát. A Budai úton belső sávban 30-cal pöfögni az 50-60 helyett, na az megfizethetetlen.
Megoldási javaslat: Nem kell gyorshajtani, nem kell száguldani, de azért igyekezzünk a felső sebességhatár közelében haladni, különösen ha a többi autósnak nem, vagy alig van esélye előzésre.
Belső vagy külső?
Belső sáv, jut eszembe. Ennek a lényegét egyszer korábban már kifejtettük a Tarts már jobbra! - A középső sáv összes Fittipaldijának című írásunkban, de zanzásítva ez lenne a lényeg: a belső sáv nem azért van ott, hogy egyfajta fedezéket nyújtson az esetlegesen a külső sáv irányából érkező ellenséggel szemben. Nem. Azt a mészcsíkkal határolt területet arra találták ki, hogy a gyorsabban haladó jármű el tudjon haladni a kocsisor mellett, vagy hogy előzni tudjon a gyorsabb jármű, ami után persze szigorúan visszatér a külső sávba. Amikor a Budai úton kényelmesen egymás mellett csorog közelítőértéken maximum 40-nel két csillogósra polírozott garázsszökevény, nem biztos, hogy az a hülye, aki mögöttük cikázva nézi, hogy ugyan miért nem haladunk már gyorsabban.
Megoldási javaslat: Tarts jobbra! Mindig.
A szándék a fontos, nem az irányjelző
Pedig de. A helyzet az, hogy viszonylag kevesen érkeztünk erre a világra a gondolatolvasás különleges képességével. Ezért aztán célszerű tájékoztatni a pórnépet arról, ha éppen a másik sávban akad dolgunk, vagy előreláthatólag a következő sarkon komolyabb kanyarodási műveletre készülünk. Erre a jelen pillanatban nincsen jobb módszer az irányjelző alkalmazásánál (ú.n. index). Bár valóban zajos és monoton berendezésről van szó, mégis egyértelműen megjelöli szándékainkat. Ha másért nem, akkor pedig legalább azért kapcsoljuk be, hogy megmutassuk a többieknek: nekünk ilyen is van.
Megoldási javaslat: Nem ciki az index, messze sincs a kezeinktől, miért is ne használnánk?
* * * * *
Ezektől eltekintve Székesfehérváron közlekedni jó és kényelmes. Csak tényleg, vegyük már figyelembe, hogy ez egy társas tevékenység, zömmel vadidegen emberekkel. Ha tudomásul vesszük, hogy mások is vannak az utakon, élmény lesz ebben a városban autózni. Addig meg a többség bosszankodhat a kisebbség miatt.
