Átlagosan három fióka repül ki minden gólyafészekből Fejérben
Átlagosan három fióka repül ki minden gólyafészekből Fejérben
Átlagosan három fióka repül ki minden gólyafészekből FejérbenA Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nyilvánosságra hozta a fehér gólyák legutóbbi felmérésének adatait, melyek hazánk egyik emblematikus madarának gyarapodásáról számolnak be. Az MME közleményében kiemeli, hogy a több ezer felmérő részvételével zajló akció alapján 330 000 párra becsülhető a világ fehérgólya-állománya. Ez több mint kétszerese az 1984-ben kalkulált 135 000 párnak és 20 százalékos növekedés a 10 évvel ezelőtti 265–280 ezer páros értékhez képest is.
Ahogy az MME kiemeli, más-más gyarapodási pályán van az Európa nyugati, illetve keleti részén fészkelő állomány:
„Eltérő utat járt be a nyugati (Gibraltár felé vonuló) és a keleti (a Boszporusz felé vonuló) állomány. Előbbi a 20. században tapasztalt összeomlás után 1984-ben alig haladta meg a 10 ezer párt, mára azonban meghétszereződött. Ennek fő oka, hogy a madarak zöme már nem vonul el télire Afrikába, hanem főként az Ibériai-félszigeten tölti a telet. Itt főként a hulladéklerakók élelmiszermaradékaival és egy, az öntözési csatornákban elszaporodott amerikai rákfaj egyedeivel táplálkoznak. A német állomány például 3371 párról 13 011 párra nőtt négy évtized alatt.
A keleti vonulók – földrajzi okok miatt – jellemzően továbbra is Afrikában telelnek, így nagyobb a fiatalok halálozási aránya. Költőterületükön viszont a nyugat-európainál jobb állapotban megmaradtak a táplálkozóhelyek, ezért jobbak a fiókanevelés esélyei, így a 20. században nem is volt akkora állománycsökkenés. A közép-európai magpopuláció „csak” másfélszeresére nőtt: nagysága az 1984-es közel 90 ezer pár helyett jelenleg 160 ezer pár körülire tehető – bár éppen a több tízezres állománnyal rendelkező Lengyelország adatai még nem állnak rendelkezésre, tehát a végleges szám változhat.”
Ami a magyarországi állomány változását illeti, az 1941-es 16 ezer párról két-három évtized alatt harmadára csökkent a költőpárok száma, majd az 1960-as évek végétől, 1970-es évek elejétől 5000 pár körül (4800–5600 pár között) ingadozott. Mélypontot jelentett a 2019-ben és 2020-ban számolt alig 4000-4200 pár, de fokozatos növekedéssel tavaly ismét elérte a hazai gólyaállomány az 5250 párt. Stabilan alakul a fiókák száma is, a sikertelen, utód nélküli párokat is beleszámolva az elmúlt években fészkenként 2,5 fióka repült ki, ami garantálta a hazai gólyapopuláció stabilitását.
Az átlag 2024-re tovább javult, a sikeres párok fészkenként átlagosan 3,21 fiókát repítettek, az összes költőpár átlaga 2,94 volt. A legsikeresebb térség Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom és Pest vármegye volt. A legtöbb gólyapár Borsod-Abaúj-Zemplén (663 pár), Hajdú-Bihar (686) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (764) vármegyékben fészkelt, míg a legkevesebb Komárom-Esztergomban (22). Ami Fejért illeti, a sikeresen fiókát nevelő párok esetében fészkenként 3,08 volt, míg az összes párra vetítve az átlag 2,9 lett a tavalyi esztendőben.
A felmérést koordináló Lovászi Péter, az MME monitoring és kutatási osztályvezetője szerint az egyre melegebb tavaszok és nyárelők kedvezőek abból a szempontból, hogy kevesebb gólyafióka fázik meg és pusztul el. A száraz időjárás azonban a táplálékállatok mennyiségének, különösen a földigiliszták, egyes rovarok, és a békák számának csökkenésével is jár. Mindezeket figyelemmel kell kísérni és folytatni kell a 90 százalékban villanyoszlopokon költő állomány fészkeinek ledőlés elleni védelmét a fészektartók kihelyezésével, valamint az áramütések miatt a középfeszültségű villanyoszlopok biztonságossá tételét.
