A mandalori (The Mandalorian) 2. évad pilotkritika: a leggyönyörűbb Star Wars-alkotás, amit valaha láttam
A mandalori (The Mandalorian) 2. évad pilotkritika: a leggyönyörűbb Star Wars-alkotás, amit valaha láttam
A mandalori (The Mandalorian) 2. évad pilotkritika: a leggyönyörűbb Star Wars-alkotás, amit valaha láttamKülcsín
Egy fejvadászról szóló Star Wars-történet ötlete valószínűleg akkor fordult meg először a Lucasfilm főnökei fejében, amikor az első trilógia idején felbukkanó, badass felszerelésben pózoló Boba Fett hatalmas népszerűségre tett szert a rajongók körében.
Nem véletlenül agyalta ki George Lucas azt sem, hogy a Darth Vader fiatal éveit bemutató részek legfőbb katalizátora (és egyben a birodalmi rohamosztagosok leszármazottja) ennek a Boba Fettnek az apja, Jango Fett legyen.
A sipkás rosszarcok továbbra is fanok szíve csücskei voltak, így miután a Disney tokkal-vonóval felvásárolta a Lucasfilmet, erősen benne volt a pakliban, hogy valamilyen formában visszacsempészik Boba Fettet a képernyőre. Hogy ez most különálló filmként, sorozatként vagy cameóként valósul meg, sokáig bizonytalan volt, a lényeg, nem feledkeztek meg a mandalori bérgyilkosról.
Aztán a Skywalker-saga záróakkordjának teljes csődje, és a Han Solo-mozi csúfos pénzügyi kudarca (mert amúgy jó ám, kritikánkért katt ide) kicsit megvariálta a Disney terveit, úgy is mondhatni, hogy kőkeményen újraterveztek.
Így lett a mandalori fejvadászból A mandalori (The Mandalorian) című sorozat, amelynek főhőse nem Boba Fett, hanem egy teljesen ismeretlen arc (Din Djarin) lett, ugyanis érzésem szerint egy esetleges újabb buktával nem akarták, hogy még egy népszerű karakter a kukában végezze.
És milyen jól tettek, ugyanis a Disney+-on debütált, Jon Favreau által dirigált A mandalori szárnyalt, így a széria további felvonásai tökéletes terepet biztosíthatnak rég nem látott karakterek visszacsempészésére. Ebből kiindulva a 2. évad igazi csemege lesz a rajongóknak, és ha bejön a Disney terve, akkor további spin-offokat indíthatnak útjukra a messzi-messzi galaxis képviseletében.
Sztori
A mandalori (The Mandalorian) 2. évadának története lényegében ott folytatódik, ahol az első felvonás véget ért.
Még mindig a Star Wars VI. rész - A Jedi visszatér eseményei után járunk: miután Din Djarin, alias Mando hosszas huzavona után leszámolt az ex-birodalmi hadúrral, Moff Gideonnal (Giancarlo Esposito) és a célozni továbbra sem tudó sisakos kompániájával (ez az 1. évad csattanója), az általa védelmezett Gyermek népének (a Jedik) felkutatását tűzi ki legfőbb céljául.
Hogy egyáltalán legyen valami fogalma merre keresse az Erő-érzékeny egyedeket, a mandaloriak megmaradt tagjai után ered, hogy tanácsaikkal és segítségükkel hazajuttassa Baby Yodát a már csak legendákból ismert varázslókhoz.
Így első útja egy híresen híres alvilági figurához, a trailerekben is látott Gor Koreshez vezeti, aki információkkal szolgálhat a mandaloriak hollétéről. Persze az egyszemű rosszarc gyorsan kiszúrja Mando Beskar-páncélját, így fogadást akar kötni a csillivilli ruháért cserébe.
Persze a mandalori gyorsan elutasítja az ötletet, így Gor Koresh válogatott banditáival egy szempillantás alatt sarokba szorítja, ám miután a Gyermek magára csukja lebegő babakocsiját és felvillan a madárfütty, már sejthető, hova fut ki a vad csörte.
Koresh aztán az ész érvek hatására végül kinyögi, hogy még egy mandalorit ismer, aki az igencsak ismerős Tatooine-on (magyarosan Tatuinon) vert tanyát. Hoppá, mi?
Karakterek
Nos, A mandalori (The Mandalorian) 2. évadának szereplői tekintetében igencsak nehéz dolgom van, ugyanis bár egy epizódban is szép számmal tűnnek fel értékelhető figurák, azért gondolom a felvonás hátralévő részeiben jóval több fontos karakter kerül bemutatásra.
Főleg, hogy Din Djarinból, alias Mandóból ezúttal sem láttunk semmit (tudjátok: This is the Way!), mondjuk a nézése meg a járása továbbra is átlagon felüli, érezhető, hogy a mandalorit megformáló, mindig zseniális Pedro Pascal így is igyekszik a legtöbbet kihozni páncélba burkolózó szerepéből.
Nekem abszolút bejön ez a fajta koncepció, bár azért megértem Pascal álláspontját is, hogy többet szeretne sisak nélkül flangálni, ugyanis így nem nagyon tudja megcsillogtatni tehetségét. Remélem, hogy a balhés forgatásokról szóló pletykák csak a marketinggépezet részei, és végül nem száll ki a színész a buliból.
A Gyermek még mindig zabálnivaló, a legjobb pillanatokban bújik elő valahonnan, hogy mosolyt csaljon a feszülten bámészkodó rajongók arcára. Mondanom sem kell, hogy ezúttal is teljesen levett a lábamról, a zöld karakter sikere továbbra is töretlen - mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szobámban lépten-nyomon felbukkanó apróka Baby Yoda-figurák.
Szót kell ejtenem arról a Timothy Olyphantról is, akit megmondom őszintén, a végefőcímig egyáltalán nem ismertem fel. Hátborzongató átalakuláson ment keresztül, cserébe kifogástalan játékkal rukkolt elő.
Mondjuk a galaxis legsivatagosabb bolygójának legelhagyatottabb városkáján tengetve a mindennapokat pár fokkal rendezetlenebb fizimiskát vártam volna - nem lehet minden tökéletes, na!
Összegzés
A mandalori (The Mandalorian) 2. évadának első része olyannyira telitalálatnak bizonyult, hogy miután meglestem, jó sokáig nem tudtam álomra hajtani a fejem. Úgy felpörögtem a látottaktól, hogy azon nyomban beleástam magam az epizódban elrejtett finomságok történeteibe, így mondanom sem kell, a fél éjszakát a messzi-messzi galaxisban töltöttem.
De hát mi mást is vártam volna egy olyan sorozattól, amelynek már az első pár percében több hamisítatlan Star Wars-momentum akad, mint a legutóbbi számozott filmekben összesen?
Ahogy a mandalori és a Gyermek beszambáztak a rejtélyes városba, azok a western-filmek zenéire hajazó dallamok, a hangulatteremtő képek, csak úgy sugárzott belőlük a Star Wars-életérzés, amelyek hűen tükrözik a Geroge Lucas által lefektetett alapokat. Hát kell ennél több egy rajongónak? Kötve hiszem.
Végig olyan érzésem volt, mintha visszatértem volna gyerekkoromba, amikor mindenre rácsodálkoztam, ugyanis annyi apróságot csempésztek bele egyetlen részbe, amelytől garantáltan a legelvetemültebb fanok szíve is megdobban.
Ott egy, a Jabba palotájából ismert gamorreai, erre egy podracerből összetákolt homokfutó, arra egy buckalakó, azt a paszta, egy Krayt sárkány, te jó ég, az nem Boba Fett páncélja? Bocsi! Szóval van itt minden, ami szem-szájnak és Star Wars-rajongónak ingere, és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa!
Ha továbbra is ilyen minőségben érkeznek A mandalori (The Mandalorian) 2. évadának epizódjai, akkor maximálisan meg leszek elégedve, és nem győzöm kivárni az újabbnál újabb Disney-szériák bemutatóját - legyen az starwarsos vagy marveles.
A showrunnerek, Jon Favreau és Dave Filoni ismételten kifogástalan munkát végeztek, a messzi-messzi galaxis továbbra is bitang menő hely, ja, és még egy igencsak ismerős, sokak által várt arc is felbukkan az utolsó képkockákban. Csak így tovább!
