A chicagói 7-ek tárgyalása (The Trial of the Chicago 7) kritika: Aaron Sorkin Oscar-gyanús filmje az 1968-as amerikai tüntetésekről
A chicagói 7-ek tárgyalása (The Trial of the Chicago 7) kritika: Aaron Sorkin Oscar-gyanús filmje az 1968-as amerikai tüntetésekről
A chicagói 7-ek tárgyalása (The Trial of the Chicago 7) kritika: Aaron Sorkin Oscar-gyanús filmje az 1968-as amerikai tüntetésekrőlKülcsín
Aaron Sorkin neve azoknak is ismerősen csenghet, akik nem annyira jártasak a hollywoodi filmesek világában. Maradjunk annyiban, hogy az Oscar-díjas forgatókönyvíró, producer és drámaíró nem ma kezdte pályafutását, így az évek során számos alkotásban megcsillogtatta már tehetségét.
Sikere rendkívül fondorlatos koponyájában rejlik, ennek köszönhetően pedig olyan scripteket hozott tető alá, amelyek mellett egyszerűen nem lehet elmenni. Sorkin skiccelte fel többek között az Egy becsületbeli ügy, Az elnök emberei, a Social Network - A közösségi háló (ezért meg is kapta a legjobb adaptált forgatókönyvért járó Oscar-díjat), a Pénzcsináló vagy a Steve Jobs történetét is.
Emellett számos színdarabot is írt: példának okáért a The Farnsworth Invention című munkája akkorát ütött, hogy a Broadwayen láthatta először a nagyérdemű.
Aaron Sorkin stílusát könnyű felismerni: munkáira jellemzőek a pattogós és sziporkázó párbeszédek, amelyeket egyetlen hosszú snittben vesznek fel.
Persze az írás mellett Sorkin már rendezőként is kipróbálta magát: ő vezényelte le a Jessica Chastain főszereplésével készült Elit játszmát (kritikánkat ide kattintva olvashatjátok), amely a pénztáraknál és a szaksajtónál is sikeresen vizsgázott.
Sorkin második filmjével, A chicagói 7-ek tárgyalásával sem aprózza el a dolgot, az igaz történeten alapuló alkotással rögtön a legjobb drámának járó Oscar-díjat szemelte ki magának. Nagyon szorítok, hogy be is húzza.
Sztori
Nos, A chicagói 7-ek tárgyalása történetét már röviden a bevezetőben is kifejtettem, ám hogy teljesen tiszta legyen a kép, megpróbálkozom egy hosszabb verzióval.
1968. augusztusában járunk, amikor is a Demokrata Párt elnökállító konvenciót tartott Chicagóban, amely során kiválasztották jelöltjüket a novemberi elnökválasztásra. Eközben városszerte tüntetések zajlottak Lyndon B. Johnson elnök és a vietnámi háborút érintő döntései ellen.
Chicago csak egy felvonulást engedélyezett a tüntetőknek a Grant Parkban, ami nem volt elég nekik, így a békés demonstráció után a konvenció helyszínére igyekeztek, hogy a város előtt is hallassák a hangjukat.
Persze a hatóságok az útjukat állták, ennek köszönhetően pedig gyorsan elharapództak az indulatok, így több (tíz)ezer tiltakozó csapott össze a rendőrökkel és a nemzeti gárdával: volt ott könnygáz, gumibotozás, üveg- és kődobálás, tehát minden, ami véres küzdelmet eredményezett.
A konvenció és a balhé után számos embert letartóztattak, ám közülük 1969-ben nyolc tüntetőt felbujtás (Bobby Seale-nek lényegében köze nem volt a demonstrációhoz, utolsó pillanatban ugrott be az egyik aktivista helyett, így kapták a chicagói hetek nevet), nyolc rendőrt pedig visszaélés vádjával állítottak ténylegesen bíróság elé. Ezt követően az Abbie Hoffman-ügyként is ismert esetből Amerika történelmének egyik leghírhedtebb tárgyalása kerekedett ki.
Karakterek
Ahogy az előzetesen is várható volt, A chicagói 7-ek tárgyalása színészgárdája olyan produkciót tett le az asztalra, amely minimum megsüvegelendő, és biztos vagyok benne, hogy még sokáig fognak róla beszélni. De mi mást is várhattunk egy Sacha Baron Cohen, Eddie Redmayne, Joseph Gordon-Levitt, Jeremy Strong, Mark Rylance és Michael Keaton alkotta brigádtól?
Ha közülük valakit ki kell emelnem, az mindenképpen az Abbie Hoffman bőrébe bújó Sacha Baron Cohen, aki az elmúlt évek ökörködései után végre megmutatta, hogy egy komolyabb filmben is simán megállja a helyét.
Mit megállja, olyan elementáris erővel formálta meg a chicagói hetek kapcsán leggyakrabban emlegetett társadalmi aktivistát, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Mindig tudtam, hogy Sacha Baron Cohen nemcsak tehetséges komikus, de pöpec színész is, ám amit most láttam tőle, az egyszerűen fenomenális. Az Ali G-k és Boratok mellett több ilyet szeretnék látni! Mondjuk a jópofáskodást Jeremy Stronggal karöltve A chicagói 7-ek tárgyalásában sem engedte el. De hát így szeretjük!
Aztán itt van még az egyik legzseniálisabb karakterszínész, Eddie Redmayne is, aki minden újabb produkciójával egyre érettebb játékot mutat, nem beszélve arról, hogy ismételten elővarázsolta legendás táskájából A mindenség elméletében látott Oscar-díjas arcát - na, és az a film végi beszéd!
Rajtuk kívül megemlíteném azt a Joseph Gordon-Levittet is, aki szintén nem tud hibázni, ha szabadjára engedi tehetségét egy komolyabb díjakra hajtó moziban.
És egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül Yahya Abdul-Mateen II mellett sem, aki érzésem szerint az egyik legérdekesebb karaktert (Bobby Seale) formálta meg, kár, hogy ilyen kevés játékidő jutott neki - mondjuk az események tükrében érthető a mellőzöttsége.
Összegzés
Éreztem, hogy A chicagói 7-ek tárgyalása nagyot fog szólni (a téma, a készítők és a színészek miatt is), de arra, amit láttam, egyszerűen nem voltam felkészülve: Sorkin tökéletesen felépített narratívájának köszönhetően film az első percektől kezdve úgy beszippantott, hogy konkrétan nem tudtam levenni a szemem a monitorról.
Nincsenek felesleges sallangok, vagy túlnyújtott részek, például rögtön az első negyed óra után már a híresen hírhedt tárgyalóteremben találtam magam (mondjuk ezzel az volt a baj, hogy eleinte azt sem tudtam, ki kicsoda), ahol olyan párbeszédek hangzottak el, amelyeknek még most is a hatása alatt vagyok - a színészek tényleg kitettek magukért, na. Igen, A chicagói 7-ek tárgyalása egy olyan film, ahol a csatát nem ököllel, hanem szavakkal vívják.
Persze ahogy véget ért a film, egyből beleástam magam mindenbe, ami az 1968-az zavargásokról szól, és pont ebből látszik, hogy mekkora hatást is tud gyakorolni egy igaz történetet feldolgozó mozi.
Ha eszeveszettem kezdesz keresgélni az események részletes leírásai után, akkor bizony betalált az alkotás, vagy legalábbis igencsak felkeltette az érdeklődésed. Hogy ez most a szereplők sorsa miatti aggodalom, vagy csak puszta kíváncsiság, az mindegy, a lényeg, egyhamar nem fogod elfelejteni a látottakat.
A chicagói 7-ek tárgyalása könnyen lehet, hogy végül behúzza az év filmjenek járó aranyszobrocskát, ugyanis Aaron Sorkin olyan minőségű és volumenű alkotást tárt a népek elé, amelynek sztorija bár jó pár évvel ezelőtt történt, ma is meg tudja szólítani a közönséget. Erősen ajánlós.
