Des kritika: éveken át szabadon gyilkolhatott, mert nem keresték áldozatait
Des kritika: éveken át szabadon gyilkolhatott, mert nem keresték áldozatait
Des kritika: éveken át szabadon gyilkolhatott, mert nem keresték áldozataitKülcsín
Az elmúlt időszakban (tudom, tudom, nyári uborkaszezon) már nagyon hiányoltam a klasszikus krimiket, a sorozatgyilkosos alkotásokat, és akkor hirtelen a semmiből megérkezett az HBO újabb nyomozós sorozata, a Des, amely első blikkre nem sokat árult el magáról.
Ellentétben a széria főszerelőjével, a skót származású Dennis Andrew Nilsennel (David Tennant megformálásában), aki letartóztatása után úgy dalolt, mint egy kismadár.
Saját elmondása szerint tizenöt férfit ölt meg két észak-londoni lakásában 1978 és 1983 között. A nyomozás után a bíróság hat ember megölésében és kétrendbeli gyilkossági kísérletben találta bűnösnek Dest, amiért életfogytiglani börtönbüntetés kapott. A sorozatgyilkos 2018. május 12-én, hetvenkét évesen hunyt el.
A HBO sorozata ezt a vérfagyasztó történetet dolgozza fel, amelyben többek között olyan filmes szakemberek mutatják meg tehetségüket, mint a Broadchurch-ben is tevékenykedő Lewis Arnold rendező, vagy Brian Masters író.
Sztori
Dennis Andrew Nilsen (David Tennant) teljesen átlagos életet él: korán kel, eljár dolgozni, a nap végén hazatér otthonába, ahol megvacsorázik, majd álomra hajtja a fejét.
Ez egészen addig hihető, amíg dugulás miatt nem hívnak szerelőt ahhoz a társasházhoz, ahol lakik, ugyanis a szakember vizsgálata után kiderül, hogy csontok torlaszolták el a lefolyót.
Persze gyorsan ki lehetett találni, honnan kerülhettek oda - mint azt közben megállapították - az emberi maradványok, így amikor Dennis Andrew Nilsen, alias Des megközelíti lakását, azon nyomban le is kapcsolja a rendőrség.
Dennis aztán az őrsön mindent bevall, sőt, többet is, mint kellene. Majd egy idő után olyannyira bejön neki a sztorizgatás és temérdek figyelő szempár, hogy megállás nélkül arról beszél, hol és milyen módszerekkel végzett áldozataival, akiket nehezen tudnak beazonosítani, ugyanis többnyire a társadalom perifériájára szorult emberek voltak.
Karakterek
A Des színészgárdáját számos tehetséges művész erősíti, ám én csak és kizárólag David Tennantet emelném ki, aki nemes egyszerűséggel mindenkit lejátszott a képernyőről - és nem csak azért, mert ő keltette életre a sorozatgyilkost, Dennis Andrew Nilsent.
Azt már megszokhattuk, hogy amelyik alkotásban feltűnik David Tannent, az nagy valószínűséggel siker lesz. Pontosan emiatt vetettem rá magam a Desre, ugyanis úgy belém égett Tennant a Broadchurch-ben és a Marvel által fémjelzett Jessica Jonesban nyújtott játéka, hogy már tűkön ültem, mikor láthatom viszont a zsenijét.
Nos, a Desben sem hazudtolta meg önmagát, és olyan produkciót tett le az asztalra, amely előtt szerintem az egész szakma megemelhetné a kalapját. Első blikkre semmi extra, de olyan természetesen formálja meg a sorozatgyilkost, hogy az már hátborzongató.
A figyelem végig rá irányul, egyszerűen nem tudod róla levenni a szemed, csak hallgatod és hallgatod a történeteit még akkor is, amikor már legszívesebben félrepillantanál a képernyőről a sok borzadály hallatán és láttán.
És akkor még nem is említettem, hogy Tennant kiköpött mása az emberölések elkövetőjenek, Dennis Andrew Nilsennek, szóval minden tekintetben hibátlanul hozza a szerepet.
Összegzés
Első körben nem nagyon tudtam mit kezdeni a Desszel, nem is nagyon akartam végignézni, de valami mégis ott tartott a monitor előtt - még akkor is, amikor már az én (számos krimit maga mögött tudó) gyomrom sem bírta.
Egyszerűen annyira lélekfacsaró a Des története, hogy bizony idő kell hozzá, amire az ember fel tudja dolgozni a látottakat. Ahogy a Dennis Andrew Nilsen vall a gyilkosságokról, az már megérne egy misét, de itt sokkal többről van szó: a sorozat arról a társadalmi kirekesztettségről és magányról szól, amelytől számos ember szenved - így Des és az áldozatai is.
Az meg a másik, hogy a gyilkos hiába működött együtt a hatóságokkal (még valamilyen szinten igazságot is akart szolgáltatni az általa elkövetett szörnyűségekért), egyszerűen nem tudták elítélni, ugyanis mindig közbejött valami, ami hátráltatta, félbeszakította, vagy csak egyszerűen késleltette a nyomozást.
Pedig a részleteket tudták (Des mikor találkozott velük, mit csináltak, hogyan ölte meg őket, hova rejtette testrészeiket), csak az áldozatok számát és neveit nem.
Így aztán az is benne volt a pakliban, hogy Dennis Andrew Nilsen kicsit eljátszadozik a rendőrökkel, illetve a sajtóval, és kiélvezi azt az öt percnyi hírnevet, amelyre mindig is vágyott. Ezt bizonyítja az is, hogy a sorozatgyilkos önéletrajzírót is fogadott...
Mondtam már, hogy a Des igaz történeten alapul? Kemény, mi?
Igen, a széria nehezen emészthető, de ettől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek, aki kicsit is fogékony az olyan sokkoló sztorikra, amelyek reflektálnak a minket körülvevő világra.
