Hab kritika: az év legédesebb magyar vígjátéka, amit mindenképpen érdemes megkóstolni
Hab kritika: az év legédesebb magyar vígjátéka, amit mindenképpen érdemes megkóstolni
Hab kritika: az év legédesebb magyar vígjátéka, amit mindenképpen érdemes megkóstolniKülcsín
Nagyon úgy fest, mintha a magyar filmesek manapság csak úgy ontanák magukból az ütősebbnél ütősebb alkotásokat, így hirtelen annyi minőségi, hazai produkció szakadt a nyakamba, hogy - hihetetlen, de - nem győzök válogatni.
Pedig aztán jó pár éve még nem így állt a helyzet, ugyanis már az is jónak számított, ha évente kijött egy olyan magyar film, amelyre a szakma és a rajongók is egyöntetűen csettintettek. Most meg? Egyszerűen nincs megállás.
Tisztán emlékszem, hogy fiatalkoromban a blockbusterek mellett mindig volt legalább egy olyan magyar mozi, amelyen meg lehetett randiztatni a lányokat (bárki bármit mond, azok az alkotások igenis rendben voltak - már amire emlékszem belőlük), aztán hirtelen mintha elzárták volna a csapokat, így egy ideig nem élvezhettük a hazai filmgyártás legédesebb gyümölcseit.
Persze lehet, ez a rövidzárlat kellett ahhoz, hogy a közelmúltbéli sikereknek (Saul fia, Mindenki, Testről és lélekről) köszönhetően ismételten a csúcsra jussunk, így az elmúlt években olyan magyar produkciók születtek, amelyek külföldön is simán megállnák (és meg is állják) a helyüket: többek között az Aranyélet, a Mellékhatás (kritikánk: Mellékhatás kritika: az Aranyélet után újabb nemzetközi színvonalú sorozattal rukkoltak elő a magyarok), az Alvilág, A Viszkis (kritikánk: Ambrus Attila, a tolvajok fejedelme - A Viszkis kritika), vagy legutóbb a Pesti balhé is oda tette magát, így tűkön ülve vártam, milyen lesz a következő hazai film.
És akkor megláttam a Hab első előzetesét a moziban, amely annyira színes és szagos illatos volt, hogy első blikkre nem is tudtam eldönteni, sütireklámot vagy bemutatót nézek-e.
Persze gyorsan kiderült, hogy egy tökéletesen megkomponált trailerről van szó, amely egyedi látványvilágával és hangulatával azonnal magával ragadott, így alig vártam, hogy végre teljes valójában is megkóstolhassam Lakos Nóra alkotását, a Habot.
Sztori
Dóra (Kerekes Vica) élete nem is lehetne tökéletesebb: miután becserkészte élete szerelmét, nagy küzdelmek árán álmai sütimennyországát is sikerült megtalálnia, ahol cukrászként habos-babos édességekkel kényezteti ínycsiklandozó falatokra ácsingózó vendégeit.
Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, gyorsan beüt a krach: miután Dóra palijáról kiderül, hogy egy másik nőt készül feleségül venni, a cuki boltocska is veszélybe kerül, ugyanis ha a tulaj nem szerez nagyon gyorsan nagyon sok pénz, akkor sajnos rövid időn belül bezár a bazár - és így mi lesz azokkal az isteni süteményekkel?
Igen ám, de Dórát kemény fából faragták, így gyorsan előrukkol a mestertervvel: benevez egy családi bizniszeknek hirdetett versenybe, amelynek megnyerésével újra egyenesbe jönne az élete.
Mondjuk férj és gyerek nélkül nehéz dolga lesz, ám szerencséjére akadnak olyan bátor jelentkezők, akik szép kis summáért bármire képesek: így bukkan rá Marcira (Mátray László) és Lacikára (Gyarmati Erik), akiknél bolondosabb álfamíliát elképzelni sem tudott volna. Csak aztán nehogy kicsússzon a fiatal lány kezéből az irányítás...
Karakterek
Ami az előzetesek alatt is szembetűnő volt, az Kerekes Vica játéka, na, meg impulzív kisugárzása, amelynek köszönhetően másodpercek alatt levett a lábamról. Így onnantól kezdve, hogy megpillantottam a rózsaszín édességek tömkelegében, semmi mást nem akartam, mint őt nézni, hosszú, hosszú percekig.
Kerekes Vicát amúgy nemcsak magyar, de számos szlovák és cseh alkotásból is ismerheti a nagyérdemű (nem beszélve arról, hogy legutóbb Jesse Eisenberggel parádézott az Ellenállásban), így egyáltalán nem lepett meg a színésznő élményszámba menő produkciója, viszont az, ahogy tüzes személyisége elvitte a hátán a Habot, egészen lenyűgözött.
Ennek köszönhetően borzasztóan nehéz lehetett tartani vele a lépést, partnerének, Mátray Lászlónak bele is tört a bicskája, ugyanis nemhogy egyenrangú partnere nem tudott lenni Vicának, de még akkor sem tudta igazán megmutatni magát, amikor a lány helyett ő volt a porondon.
Na, és meg kell említenem még Gyarmati Erik Lacikáját is, aki ilyen fiatalon akkorát játszott, hogy egy-egy jelenet után nem győztem kordában tartani az állam - nincs mese, ő volt a Hab legszórakoztatóbb figurája.
Összegzés
A Hab - ahogy már a neve is utal rá - igazán könnyed és szórakoztató magyar mozi, amely az akciófilmekben való végeláthatatlan darálás után úgy kellett már, mint egy falat kenyér - vagy egy sütemény? Haha.
Nyilván Lakos Nóra produkciója nem váltja meg a világot, de jópofa karaktereinek, egyedi hangulatának és felfoghatatlanul gyönyörű képi világának (azok a mézes-mázas sütemények...) köszönhetően olyan különleges élményt adott, amelyet egykönnyen nem fogok elfelejteni.
Aki vevő egy kellemesen újszerű, romantikus vígjátékra, amelyet ráadásul hazánk kiváló szakemberei hoztak tető alá, akkor a Hab az ő filmjük lesz, aki pedig nem szereti nyálas mozikat, nos, az is bátran tegyen egy próbát vele, ugyanis garantáltan első látásra bele fog szeretni. Én már csak tudom...
