A farkas gyermekei (Raised by Wolves) 1-3. rész kritika: Ridley Scott sorozata a legjobb dolog, ami a sci-fikkel történhetett
A farkas gyermekei (Raised by Wolves) 1-3. rész kritika: Ridley Scott sorozata a legjobb dolog, ami a sci-fikkel történhetett
A farkas gyermekei (Raised by Wolves) 1-3. rész kritika: Ridley Scott sorozata a legjobb dolog, ami a sci-fikkel történhetettKülcsín
Ridley Scott munkásságát azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatnom. Gyerekkoromban már akkor az Alien-mozikon (magyarosan, A nyolcadik utas: a Halál) lógtunk - persze stikában -, amikor még azt sem tudtuk, hogy a sci-fit eszik-e vagy isszák.
Űrben játszódó, szörnyes mozi? Jöhet! Persze aztán eljött az a pillanat, amikor már a sarokban bekuckózva mertünk csak a számítógép monitorjára pillantani, de Scott-filmjei alapjaiban határozták meg a későbbi filmes érdeklődésemet. Sci-fiből bárhol, bármikor, bármennyi, de azonnal!
Persze a rendezőzseni nemcsak az Alien-filmeknél tette oda magát: többek között olyan filmekből vette ki tevékenyen a részét, mint a Szárnyas fejvadász, a Gladiátor, a Mennyei királyság, az Amerikai gengszter, vagy a Mentőexpedíció.
Hogy ezekben az alkotásokban mi a közös? Az az eszméletlen vizuális látványorgia, amely Ridley Scott sajátja. Úgy is fogalmazhatom, hogy simán kiszúrom, ha egy mozinak Mr. Scott a direktora, ugyanis olyan tökéletesen összerakott, nagyszabású jelenetekkel lepi meg filmről filmre a rajongóit, hogy epekedve várom, mikor bukkan fel egy újabb alkotás mellett a rendező neve. Mert, akkor tuti, hogy ott lesz a szeren.
És ha ehhez még hozzávesszük a sokakat foglalkoztató - Ridley Scott számos filmjében előtérbe kerülő - lételméleti kérdést is (mi teszi az embert emberré?), akkor meg is kapjuk a tökéletes Scott-egyveleget, amelyet most A farkas gyermekei című HBO-sorozatban láthattok viszont. Nincs mese, minden jel arra mutat, hogy ezt a szériát vétek lenne kihagyni - főleg mert az első két epizódot maga Ridley Scott rendezte.
Sztori
A nem túl távoli jövőben járunk, amikor is technológiai fejlettségének köszönhetően az emberiség szépen-lassan az uralma alá hajtja a világegyetemet.
Mivel a Föld elpusztult a mindent elsöprő háborúban, egy titokzatos bolygón (Kepler-22b) vesszük fel a történet fonalát, ahol is két android, Anya (Amanda Collin) és Apa (Abubakar Salim) emberi gyerekek felnevelésével ütik el az idejüket.
De nem ám úgy, hogy a magukkal hozott lurkókat próbálják megtanítani az élet nagy dolgaira, vagyis ha úgy vesszük, akkor igen, de előbb Anyának egy különös kütyü segítségével a világra kell hoznia őket. Kicsit bizarr.
Persze miután a betegségeket és az új bolygó okozta bonyodalmakat leküzdötték, beüt a krach: az egyre növekvő kolóniát a kíváncsi szemek megjelenésével egy esetleges vallási háború kitörése fenyegeti. Az androidok ekkor eszmélnek rá, hogy nem is olyan könnyű feladat az emberek hitének az ellenőrzése és kordában tartása, mint azt elsőre gondolták.
Karakterek
Mivel A farkas gyermekei egy tíz epizódos sorozat, azért óvatosan fogalmazok a szereplőkkel kapcsolatban.
Egy biztos: az Anyát alakító Amanda Collin pokoli munkát végzett, és olyan produkciót tett le az asztalra, amely méltán vetekedhet Michael Fassbender a Prometheusban és az Alien: Covenantban nyújtott androidos teljesítményével.
Nekem még mindig lenyűgöző, ám egyben hátborzongató a mesterséges intelligenciával felvértezett robotok viselkedése, Collin játéka pedig tökéletesen visszaadta ezt a vegyes érzést.
Túl sokat nem szeretnek elárulni az Anyán kívül felbukkanó karakterekről, viszont Travis Fimmel (vagy ahogy sokan ismerik: Ragnak Lothbrok) alakítása mellett egyszerűen nem mehetek el szó nélkül, ugyanis olyan elementáris erővel formált meg egy új hazát kereső vallási katonát, hogy konkrétan tátva maradt a szám.
És ez csak a jéghegy csúcsa, ugyanis szinte az összes figura hasonlóan emlékezetesre sikeredett. Komolyan mondom, rég tapasztaltam ilyen egy szériában - utoljára talán a Trónok harca (kritikánk: Véget ért a Trónok harca, és még mindig nem tértem magamhoz) nézése közben.
Összegzés
Ridley Scott újabb produkciója, A farkas gyermekei című sorozat - bár első blikkre nem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad - igencsak ütősen kezdett, és olyan sztori alapköveit fektette le, amelyet ha egyben adtak volna le, akkor sanszos egy éjszaka alatt ledaráltam volna.
Pontosan még nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de egyszerűen nem tudtam levenni a szemem a képernyőről - még pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valami apróságról, amely aztán létfontosságú lehet a következő epizódokra nézve.
A környezet, az atmoszféra, a karakterek és a zene (te jó ég!) mind-mind annyira egyben vannak és olyan meggyőzőre sikeredtek, hogy már három epizód után is simán meg lehet állapítani, Ridley Scott az elmúlt időszak egyik - ha nem a - legjobb sci-fijét hozta tető alá.
Így A farkas gyermekeit minden sci-fi-rajongónak bátran ajánlom: olyan frissítően ható történetet kapnak, amely után újraéled a remény, hogy valami különlegeset is láthatnak, ugyanis ezek szerint még nem durrogtattak el mindent ebben a műfajban. Kötelező!
