Project Power: A por ereje kritika: ha öt percnyi szupererőt kapnál, te mire használnád?
Project Power: A por ereje kritika: ha öt percnyi szupererőt kapnál, te mire használnád?
Project Power: A por ereje kritika: ha öt percnyi szupererőt kapnál, te mire használnád?Külcsín
Már idejét sem tudom, hogy mikor láttam utoljára olyan ütős szuperhősös filmet, amely nem a Marvel vagy a DC Comics égisze alatt készült.
Pedig aztán szép számmal öntötte magából a különleges képességekkel bíró figurákat Hollywood. Kár, hogy ezeknek a történeteknek a nagy része a süllyesztőben landolt, ugyanis bármennyire is ígéretes alapanyaggal találták szemben magukat, a stúdiók és a rendezők keze úgy beremegett, hogy a nézőknek már csak a széttárt karok, a lesütött szemek és döbbenet maradt.
Nincs erre jobb kifejezés: ha egy szuperhősös mozit kell összerakni, amely nem a nagyágyúk történeteiből meríti az ihletet, akkor a filmesek igazi balfékekként viselkednek.
Nos, az elmúlt időszakban számos olyan szupererős alkotást készítettek, amely jobb sorsot érdemelt volna: többek között a Hancock, a Hellboy (kritikánk: Hogy az ördög vinné el! - Hellboy kritika), Az erő krónikája, a Jonah Hex, a Bloodshot (kritikánk: Bloodshot kritika: Vin Diesel, az agysejtek pusztítója, avagy hogyan ne építs szuperhősös univerzumot), vagy A halhatatlan gárda is elvérzett.
És akkor bejelentették a Project Power: A por erejét, amely hasonlóan izgalmas ötletekkel kecsegtet, ám félő, hogy érdemben ezzel sem nagyon tudnak mit kezdeni a fejesek...
Sztori
Egy vadiúj, rendkívül frappáns nevű drog, a Power lepi el New Orleans utcáit, amely nem kábulatot vagy földöntúli örömöt okoz, hanem bevétele után öt percnyi szupererőre tehetnek szert azok, akik a kapszula használatára adják a fejüket.
A szer hatása alatt aztán lehetnek golyóállók, láthatatlanok, eszméletlenül erősek és lángoló figurák is, ám amennyire csábítóan hangzanak ezek a képességek, annyira kockázatosak is, ugyanis lehetetlen megtippelni, kiből, mit hoz ki a varázspor.
Persze mindenki a Power forrását keresi, így ismerjük meg a laza, ám annál meggondolatlanabb Franket (Joseph Gordon-Levitt) és az ön- és közveszélyes Artot, alias az Őrnagyot (Jamie Foxx), akik minden áron meg akarják találni a veszélyes por feltalálóját.
Idővel aztán útjuk keresztezi egymást, és bár teljesen más célok hajtják őket, kénytelenek lesznek összefogni, hogy végképp eltüntessék a gyilkos szert Amerika utcáiról.
Karakterek
Bár a Project Power: A por erejéhez sikerült megnyerni két hollywoodi nagyágyút is (Jamie Foxx, Joseph Gordon-Levitt), akiknek azon kívül, hogy a plakátokon és a stáblistában szerepelnek, nem sok mindent sikerült hozzátenniük a film értékéhez.
Talán még Jamie Foxx villantott valamit abból, amit például a Django elszabadulban láthattunk tőle, ám sajnos a kezdeti lelkesedés olyan gyorsan csapott át valami teljesen vállalhatatlanba, hogy végig azon agyaltam: minek szerződtetek A-listás színészt egy ilyen sablonos és érdektelen szerepre?
És akkor felbukkant Joseph Gordon-Levitt is, aki ahelyett, hogy megmentette volna a mundér becsületet, Foxxra is rátett még egy lapáttal, és olyan jellegtelen és unott játékkal rukkolt elő, mintha muszájból tolták volna oda a film forgatására.
Pedig aztán ismerjük, mint a rossz pénzt, nem egy moziban mutatta meg zsenialitását, ám ha James Foxx alulteljesítette az elvárásokat, akkor Gordon-Levitt akkora csalódást okozott, ami miatt nem biztos, hogy kíváncsi leszek a következő alkotására. Ezért kár volt visszatérni...
Komolyan, az egyetlen értékelhető produkciót az eddig számomra teljesen ismeretlen Dominique Fishback tette le az asztalra. Rajta legalább érződött, hogy akar is valamit csinálni a Project Powerben (még ha így sem volt a legtökéletesebb), és nem csak magamutogatni áll a kamera elé. Hatalmas gratula, hogy sikerült lejátszania a nagy sztárokat a képernyőről! Bár ez nem feltétlenül az ő érdeme...
Összegzés
A Project Power: A por ereje nézése közben kettős érzések kavarogtak bennem: adott egy érdekes és ütős ötlet, amely akár több is lehetett volna a Marvel és a DC majmolásánál, ám olyan különleges műgonddal futtatták vakvágányra, hogy már-már öröm volt nézni.
Pedig aztán tényleg ígéretesen indult a sztori, a kezdőképsorok után rá is cuppantam a monitorra, az animációk és a szupererők is rendben voltak. Ám amikor elkezdték erőltetni a céltalan jópofáskodást és fény derült a csapágyasra járatott motivációkra, na, meg arra, hogy a nevükön túl nem tudunk meg többet a szereplőkről, azt hittem, hogy kifutok a világból.
Egyszerűen nem értem, hogy mi volt a terv, ugyanis ilyen formában ennek a produkciónak se füle, se farka. Csak úgy van, és kész.
És akkor meghívták Jamie Foxxot és Joseph Gordon-Levittot is a buliba, hogy lényegében cserepes virágnak álcázva magukat és sört szopogatva elücsörögjenek a sarokban. Téboly!
Szóval, aki könnyed (de tényleg nagyon laza) mozira vágyik, az nyugodtan pörgesse le a Project Power: A por erejét, ugyanis arra pont elég, egy hosszú nap után olyannyira lezsibbasztja az agyatokat, hogy a végefőcím után örömkönnyek közepette rohanjatok majd az ágyba.
Aki pedig komolyabb elvárásokat támaszt egy mozi felé, nagy ívben kerülje el ezt a szupererős alkotást, ugyanis garantáltan csalódni fog benne.
