The Expanse (A Térség) kritika: a semmiből jött, de a határ a csillagos ég a sci-fik Trónok harcának
The Expanse (A Térség) kritika: a semmiből jött, de a határ a csillagos ég a sci-fik Trónok harcának
The Expanse (A Térség) kritika: a semmiből jött, de a határ a csillagos ég a sci-fik Trónok harcánakKülcsín
Egy ideje úgy ráfüggtem a sorozatokra, hogy már azt sem tudom, hány szériát is néztem meg eddigi pályafutásom során - éppen ezért egy idő után külön alkalmazásban vezetem, mit, hogyan is lestem már meg.
Ám annyira azért nem hiányos az emlékezetem, hogy ne lenne meg a felismerés: bizony, a töménytelen mennyiségű sorozat ellenére egyetlen egyet sem tudok felsorolni, amely a távoli jövőben, illetve az űrben játszódott volna. Na jó, ott van a The Mandalorian meg a Westword (a 3. évad kritikáját itt találjátok), de ezeket nem tartom klasszikus értelemben vett sci-fi-szériának, mert míg az előbbi a Star Wars világában játszódó (igencsak ütős) mellékszál, addig az utóbbi inkább az emberek és androidok közötti társadalmi problémákat helyezi a középpontba.
Valószínűleg ez a tény, a magas IMDb-s pontszámok (a teljes sorozat 8,5-ot kapott, ami valljuk be: igencsak jól mutat), valamint a tehetséges színészek vezethettek rá arra, hogy tegyek egy próbát a The Expanse-zel. Persze ahogy sejtettem, a cselekmény első körben zavaros és vontatott volt, de ahogy megtalálta a hangját, olyan űroperát varázsolt a szemem elé, amely előtt megemelem a nem létező kalapom - ugye, Miller?
A The Expanse amúgy a James S. A. Corey név alatt megbújó írópáros, Ty Franck és Daniel Abraham 2011-ben induló és nem mellesleg hatalmas sikert arató sci-fi regényciklusának alapján készült (magyarul a Fumax kiadó jóvoltából olvashattok utána).
Az eredetileg trilógiának indult könyvsorozat jelenleg a nyolcadik kötetnél tart (2019. március 26-án jelent meg a Tiamat dühe), így biztosan nem a negyedik évad volt az utolsó - főleg, hogy az Amazon Prime (korábban a SyFy nevezetű csatornán sugározták a szériát) még nyáron berendelte az ötödik felvonást.
Kis érdekesség, ha már a Trónok harcához hasonlítottam a sorozatot: a James S. A. Corey írói álnév alatt Daniel Abraham és Ty Franck 2011-ben kezdett közösen dolgozni - utóbbi akkoriban még George R. R. Martin személyi titkáraként kereste kenyerét. Hoppá, mi? És még egy kapocs: az írópáros által tető alá hozott A Man Without Honor elbeszélés nem más, mint George R. R. Martin szerkesztésében jelent meg. Mondtam én, hogy a The Expanse a sci-fik Trónok harca!
Sztori
A The Expanse története első blikkre igencsak összetettnek hathat, főleg azért mert egyszerre három helyszínen dobnak bele minket a mély vízbe. Nyugi, gyorsan belejöttök!
Szóval egy igencsak távoli jövőben járunk, amikor is az emberiség már keresztül-kasul benépesítette a Naprendszert. Ennek következtében három fő lakossági övezet alakult ki: a Föld és a Hold szövetségén kívül nagyhatalmi pozíciót tölt be a fejlett katonai technológiával rendelkező Mars Elnöki Köztársaság is. A harmadik frakció a belső bolygókat kiszolgáló Öv (aszteroidaöv) kisbolygóinak laza szövetsége, amely egyfajta alsóbbrendűbb szerepet tölt be a fejlett rendszerekhez képest.
Hogy jobban megismerjük a The Expanse világát, rögtön három szálon indítanak útnak minket a készítők: első körben figyelemmel kísérjük a földi ENSZ-alelnök Chrisjen Avasarala (Shohreh Aghdashloo) ármánykodásait, majd egy nyomozós rész is befigyel, amely során egy rendőr, név szerint Joe Miller (Thomas Jane) és az Övben található Ceres mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást.
A harmadik nekifutásra érkezünk el a The Expanse cselekményének egyik legfőbb katalizátorához (értsd: ahol ő felbukkan, ott mindig történik valami), James Holdenhez (Steven Strait), aki a Canterbury jégbányász hajón szolgál.
Persze alig hogy megismerjük a legénységet, beindul a buli: a Canterbury egy segélyhívásra válaszolva események olyan láncolatát indítja el, amelynek kimenetelén az egész Naprendszer jövője múlik majd.
Karakterek
A The Expanse eddig levetített négy évadában számos szereplő megfordult már, ennek köszönhetően, ha mindenkit kiveséznék, addig ülnék a laptop fölött, hogy szakállam nőne, így a korábban említett három karaktert mutatom be nektek.
Rögtön kezdjük is a sort a Földdel, azon belül is Chrisjen Avasarala (amire le tudtam írni...), akit egy igencsak karakán nőként ismerhetünk meg (ennek köszönhetően eleinte nem is nagyon kedveltem), ám miután szépen-lassan felfedi valódi szándékait, valamint betekintést nyerhetünk abba, hogy mik a fő motivációi, sokkal rokonszenvesebbé válik, mi több: az egyik legjózanabb gondolkodású figurává növi ki magát.
Aztán jöhet az abszolút kedvencem, a Thomas Jane által életre keltett Joe Miller, aki egy tipikus kiégett, ám annál cinikusabb rendőrként tengeti mindennapjait az övbéli Ceresen található korrupt világban. A The Expanse előrehaladtával egyre elkeseredettebb harcot vív a rendszerrel, és ezen az sem segít, hogy laza, macsós fellépését sokszor indokolatlan halálvággyal fűszerezi meg. Szóval vannak bajok, de magasan a legjobban kidolgozott karakter.
És akkor jöhet is a sorozat úgymond főszereplője, James Holden, aki első blikkre egy málészájú latinlovernek tűnik, ám miután jobban megismerjük, utána sem igazán lopja be magát az emberek szívébe: az hagyján, hogy a szériában nem, de gyanítom, a nézők többsége is hasonló véleményen van. De most komolyan: nála jellegtelenebb főkarakterrel még nem találkoztam azokban a sorozatokban, amelyekkel eddig dolgom volt. Egy nagy nulla.
Nyilván nála is felfedezhető némi karakterfejlődés, de olyannyira nem érdekel, mi történik vele, hogy nem is értem, miért nem írták még ki a szériából. Komolyan mondom, hogy például a harmadik évadban felbukkanó parittyahajós fenegyereknek, aki tényleg csak pár percet szerepelt, jobban kidolgozták a hátterét, mint Holdennek. Nem, az nem háttér, hogy gyerekkorában lovag (innen jön, hogy mindenkit meg akar menteni) akart lenni és öt apja, illetve három anyja van.
Összegzés
Nem tudom, mit vártam a The Expanse-től, sőt, még az sem teljesen tiszta, egyáltalán miért is kezdem el nézni a sorozatot, de nem tudok elég hálás lenni, hogy így belenyúltam a tutiba.
Egyszerűen annyira egyben van a sorozat, annyira képes magába szippantani, hogy fel sem tűnnek az amúgy elenyésző (főleg kezdeti) hibái, így olyan élménnyel gazdagodtam, amelyet legutóbb a már korábban említett Trónok harcánál tapasztaltam.
Nyilván nem azt mondom, hogy a The Expanse felér a George R. R. Martin által megálmodott világgal és szövevényes szálaival, de mind minőségben, mind pedig látványban nagyon közel áll hozzá.
Mondjuk ezt így nehéz elképzelni, ugyanis a The Expanse a középkori környezettel szemben az űrben játszók, ám a készítők első epizódtól kezdve olyan világot tártak elém, amelytől konkrétan leesett az állam. Na, és az a zene...
Persze eleinte kicsit frusztrálóan építkezett a sorozat, a lassú tempó miatt pedig már előre sajgott a szívem, ugyanis hatalmas potenciált láttam benne (ami végül bejött), ám szerencsére az első évad második felétől kőkeményen rálépnek a gázra, és olyan utazásra invitálnak, amelyből egyszerűen nem akarsz kiszakadni.
Mondjuk a színészek játékával nem mindig voltam elégedett, azért a történet előrehaladtával kibontakozó szálaknak köszönhetően karaktereikkel együtt ők is felnőnek a feladathoz (kivéve James Holden, de ő reménytelen), így ezután minden adott lesz a teljes The Expanse-élményhez.
Ha bolondulsz a sci-fikért, akkor imádni fogod a sorozatot, ám ha inkább az ármánykodások és a politikai csatározások érdekelnének, akkor is megtalálod számításaidat, sőt, olyan akciókat is a nyakadba zúdítanak, amelyek után csak sóvároghatnak a hasonló témában készült egész estés filmek.
Szóval öveket becsatolni, és adjatok egy esélyt a The Expanse-nek, ugyanis garantáltan olyan élménnyel lesztek gazdagabbak, amely után azon bosszankodtok: miért is nem találtátok rá erre a gyöngyszemre korábban?
