Jurassic World: Krétakori tábor (Camp Cretaceous) kritika - az elmúlt évek egyik legkellemesebb meglepetése, amelyet egy animációs alkotás okozott
Fehérvár Médiacentrum fotója
Mafab/Netflix
Jurassic World: Krétakori tábor (Camp Cretaceous) kritika - az elmúlt évek egyik legkellemesebb meglepetése, amelyet egy animációs alkotás okozott

Bemutatták a Netflixen a Jurassic World animációs spin-offjának 5., egyben utolsó évadát, amely talán a legjobb etapot hozta el a széria történetében. Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Jurassic World: Krétakori tábor! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

A nyári uborkaszezonban nagyobb volumenű show-k híján általában mindenre lecsapok, ami egy kicsit is ígéretesnek tűnik - vagy legalábbis valamely aspektusában kiemelkedőbbnek ígérkezik az átlagnál.

Így bukkantam rá még 2020-ban a Jurassic World-franchise elsősorban gyerekeknek szánt rajzfilmjére, a Krétakori táborra. Az epizódokat látva, főleg az első felvonás második felében, már nem voltam annyira biztos benne, hogy az apróságok voltak a készítők célközönségei. Mert van benne durvulás meg vérengzés rendesen... persze manapság miben nincs, nemde?

Szóval a nagy filmes és sorozatos dömping közepette néha megpróbálom kikapcsolni az agyam animációs vagy kézzel rajzolt produkciókkal, amelyek láttán jó párszor kipattant már a szememből az álom, ugyanis egy-egy alkotás olyan minőségi sztorival, pöpecül megírt karakterekkel vagy éppen frappáns mondanivalóval rukkolt elő, hogy nem győztem kapkodni a fejem. 

Főleg a Netflix a nagy császár az ilyen rajzfilmekben, de természetesen a többi streaming-szolgáltató is mutatott már fel olyan darabot, amely láttán azt sem tudtam, hogy melyik bolygón vagyok.

Többek között az Arcane, A sárkányherceg, a Csészefej és Bögrearc, a Harley Quinn, a Castlevania - Démonkastély, illetve a Jurassic World: Krétakori tábor is mind olyan sorozat volt, amely már az első percektől magába szippantott és minden apró hibája ellenére végig a képernyő elé tudott szegezni.

Ezeknek az alkotásoknak hála jöttem rá, hogy még mindig élek-halok a rajzfilmekért, így amikor csak tehetem, folyamatosan a gyárból frissen kitolt animációs portékák felé is kacsintgatok, ugyanis ki tudja, milyen gyöngyszemekre bukkanhatok - mert akadnak bőven és még így is csak a felszínt kapargatom.

Sztori

A Jurassic World: Krétakori tábor története egyébként az első Jurassic Worlddel párhuzamos indul: hat tizenéves a Nublar-szigeten lévő táborban üti el a nyári szünetet, amely alatt számos dinóval ismerkednek meg, miközben mindenféle csapatépítő feladatokat oldanak meg pont úgy, mint bármelyik másik hétköznapi szünidei kikapcsolódós bandázás során.

Persze az idilli dinózgatás nem tart sokáig, ugyanis a Jurassic Worldben megismert események miatt teljesen felbolydul a sziget, így a fiatalok táborvezetőik utasítására a számukra kialakított placcon maradnak reménykedve abban, hogy hamarosan megoldódik a probléma.

Ám miután a campleaderek szőrén-szálán eltűnnek, és a kommunikációs eszközök is csődöt mondanak, a táborozók elindulnak felfedezni a szabadon kóricáló őslényekkel teli szigetet, hogy kapcsolatot teremtsenek a külvilággal, így haza tudjanak térni családjaikhoz.

Időközben egyre több turpisságra derül fény, amelynek mindenáron utána akarnak járni, így a cselekmény előrehaladtával már nem feltétlenül a hazajutás lesz a céljuk, hanem hogy felgöngyölítsék a Nublar-sziget sötét titkait.

Karakterek

A szereplők első körben eléggé idegesítőnek tűnhetnek, mindenki próbálja megmutatni magát, így kicsit túltolják - pont úgy, mint a való életben, ha összeengednek pár markánsabb egyéniségű emberkét.

Ám ahogy lenyugszanak a kedélyek, és egyre jobban összecsiszolódik a brigád, megismerjük valódi személyiségüket ügyes-bajos problémáikkal együtt. Ettől kezdve szerethető figurák lesznek majd.

Első körben kiemelném a főszerelőnek tekinthető Darius Bowmant, aki egy dinómániás srác, tulajdonképpen az őslényrajongókat testesíti meg, úgy is lehetne fogalmazni, hogy legtöbbünk tízéves énje elevenedik meg benne, így könnyű vele szimpatizálni. Darius lesz a csapat agya, ez pedig számos konfliktushoz vezet a dinókhoz kevésbé értő kollégáival vívott szópárbajok során, ám idővel a többiek is megtanulják, ha őslényekkel kapcsolatos döntéseket kell hozni, akkor jobb Bowmanre figyelni.

Brooklynn híres influenszer, így folyamatosan a figyelem középpontjába akar kerülni, mindent le akar videózni, folyamatosan beszámolókat gyárt a nézőinek, ez pedig cseppet sem lesz nyerő húzás a többiek szemében. Persze egy idő után ő is megmutatja emberibb oldalát, sőt, a történet előrehaladtával az egyik legnagyobb karakterfejlődésen megy keresztül. Szóval érdemes rá figyelni.

Kenji a brigád fenegyereke, vagyis csak az akar lenni, többet jár a szája, mint a keze, folyamatosan fölényeskedik és parancsokat osztogat, csak azért, mert tele van dohánnyal. Na, pont ő az, akiről sosem gondoltam volna, hogy meg fogom kedvelni, de az ő figuráját is árnyalták, bár az ügyefogyottságát csak nem sikerült levetkőznie.

Yaz kissé zárkózott élsportoló, aki annak köszönheti beugróját, hogy a Jurassic World az egyik legfőbb szponzora, így lényegében muszájból van a táborban, ez pedig nagyban megnehezíti azt, hogy ellazuljon és megnyíljon a többiek előtt. Persze ez is változni fog, nem mellesleg a keménykötésű lány lesz a csapat harcos amazonja.

Sammy családja látja el a Jurassic Worldöt marhahússal, így egyenes út vezetett számára a Krétakori táborba, ahol aztán gyorsan kiderül, hogy vaj van a füle mögött, ugyanis szabadidejében a park megálmodójának, az InGen legfőbb riválisának, a Mantah Corpnak kémkedik.

És akkor itt van nekünk Ben, az igazi anyámasszonykatonája, aki egyetlen pisszenéstől is összerezzen és felmászik az első fára. Egy szerencsétlen eseménynek köszönhetően magára lesz utalva, utána pedig igazi Rambóként szeli majd a dzsungeleket.

Összegzés

Amikor először elindítottam a Jurassic World: Krétakori tábort, akkor még nem állt szándékomba kitartani mellette egészen az utolsó epizódig. Úgy voltam vele, hogy csak pörögjön valami jópofa a háttérben, amíg álomra szenderedek.

Persze nem úgy történt... sőt, ha jól emlékszem, akkor rögtön az első felvonás után majdnem ledaráltam a teljes nyitóévadot, és csak utólag kezdtem rajta agyalgatni, hogy mégis, mi a bánat fogott meg ennyire benne.

Oké, ott vannak a dinók, az stimmt, de arra azért nem számítottam, hogy a széria ilyen mértékben elmélyíti a Jurassic-franchise történetét. Kicsit olyan érzésem volt, mint a Star Wars-előzménytrilógiával, a Krétakori tábor úgy kiszélesítette az őslényes univerzumot, hogy nem győztem kivárni a folytatást.

Meg az volt nekem a fura, vagy inkább érdekes, hogy a készítők úgy pakolgatták ki az első évad epizódjait, mintha nem tudták volna eldönteni, hogy milyen nyomvonalon haladjanak, vagy egyáltalán melyik korosztályt célozzák meg a cselekménnyel.

Mert voltak parásabb részek is, amelyek nem feltétlenül kislurkóknak valóak, a későbbiekben pedig egyre több olyan téma is előkerült, amelyek már azt erősítették meg, hogy a Krétakori tábor igenis az idősebbeknek való.

Nekem amúgy nagyon tetszettek az animációk, az akciójelenetek, a karakterfejlődések és az egyes mellékszálak is, az pedig, hogy keresztül-kasul bejárták a Nublar-szigetet, külön ajándék volt. Nem beszélve azokról a jelenetekről, amelyek összekötötték a sorozatot a filmekkel, olyankor nagyon is tudtam lelkendezni.

Szóval szerintem a Krétakori tábor mérföldkövekkel a legjobb produkció, amely Jurassic témában a nagy elődök után készült, ugyanis sokkal mélyebben és részletesebben mutatja be a dinók megalkotását, a mindennapjaikat és esetleges jövőjüket. Igen, ezen majd tudtok ti is moralizálni!

Akik egy kicsit fogékonyak az őslényes sztorikra, azoknak kihagyhatatlan, akik pedig csalódtak a Jurassic World-mozikban, azok garantáltan ujjongani fognak a széria láttán. 

10/8 - A Jurassic World: Krétakori tábor köröket ver a fősodorbeli, rebootolt filmekre

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek