The Last of Us kritika: így kell tökéletes videójáték-adaptációt készíteni!
The Last of Us kritika: így kell tökéletes videójáték-adaptációt készíteni!
The Last of Us kritika: így kell tökéletes videójáték-adaptációt készíteni!Külcsín
Valahogy sosem vonzottak a zombis, netalántán posztapokaliptikus világban játszódó alkotások, így - egy-két kivételtől eltekintve - eddigi pályafutásom során nagy ívben elkerültem őket.
Nincs mit ezen szépíteni, egyszerűen teljesen hidegen hagynak ezek a sorozatok, filmek, vagy akár videójátékok, valószínűleg azért is, mert az élőhalottas produkciók a legtöbb esetben a horror képviseletében születnek, az a műfaj pedig szintén olyan messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Szóval teljes kapufa.
Így szerintem egy kezemen meg tudom számolni, az elmúlt években hány zombis alkotáson rágtam át magam (haha): filmek terén csupán a Z világháború, a Legenda vagyok és A halottak hadserege ment át nálam a rostán.
Illetve egy olyan sorozatot is meg kell említsek, amelyet sokáig kerülgettem, nem is nagyon értettem a körülötte kialakult hype-ot, ám valahogy mégis magába tudott szippantani az első képkockáktól kezdve. Igen, ez a széria a The Walking Dead, amelyet - hogy gyorsan ledolgozzam a lemaradásom - röpke pár hét alatt daráltam le.
Nem tudom teljesen megmagyarázni rajongásom okát, ám az tuti, hogy a történet, illetve a karakterek is olyan jól lettek megírva, hogy már ott tartok: ha csak egyetlen zombis darabot tekinthetnének meg a világon, akkor biztos a The Walking Dead lenne a nyerő.
Ezen felbuzdulva vágtam bele a Sony egyik legsikeresebb videójátéka alapján készült sorozatába, a The Last of Usba, amely tizenegy évadnyi élőhalottas őrület után is tudott újat mutatni - ó, de még mennyire! Maradjunk annyiban, hogy az HBO ismételten kitett magáért!
Sztori
2003-ban járunk, amikor is Joel Miller (Pedro Pascal) és lánya, Sarah Miller (Nico Parker) teljesen hétköznapi életet élnek Austinban: Joel építkezéseken dolgozik testvérével, Tommyval (Gabriel Luna), Sarah pedig a kisiskolások mindennapi problémáival próbál megküzdeni.
A történet szerint éppen Joel szülinapján kapcsolódunk be a mindennapokba, amikor is fura jelenségekre lesznek figyelmesek főhőseink: rendőrautók, helikopterek, később pedig vadászgépek cikáznak városszerte, és ha ez még nem lenne elég, a hírekben azt is bemondják, hogy mindenki húzódjon fedezékbe, majd zárja magára az ajtót.
Kis idő elteltével, miután a szomszéd kutyája Milleréknél téblábol, Sarah vissza akarja vinni gazdáihoz, ám amit ott talál, arra nem volt felkészülve: a nagymama éppen a földön fekvő lányát próbálja kiszipolyozni, ugyanis egyfajta gombafertőzés miatt zombivá változott, majd amikor észreveszi Sarah-t, azonnal a nyomába ered.
Szerencsére Joelék éppen ekkor érnek haza, akik gyorsan a védelmükbe veszik a gyereket, amely során Tommy egy jól célzott golyóval hidegre teszi a nagyit.
Közben kiderül, hogy a fertőzés következtében az emberek többsége átalakult, így Milleréknek nem marad más választásuk, menekülniük kell a városból.
Karakterek
Ahogy korábban sem, úgy a The Last of Us esetében sem vallott szégyent az HBO castingja, így első, de sokadik blikkre is tökéletes színészeket találtak a videójátékokban megismert figurák megformálására.
Pedro Pascal kinézetre is tiszta Joel, ha pedig a jellegzetes, kissé dörmögő, de közben nyugalmat sugárzó hangját is hozzácsapjuk, akkor azt kell hogy mondjam, nála tökéletesebb művészt nem is találhattak volna a szerepre.
Ezen kívül Pascal remek munkát végzett a videójátékos karakter mozgásának, szokásainak, apró mozzanatainak lemásolásával is, így aki játszott már a game-ekkel, elégedetten fog csettinteni, ugyanis kiköpött ugyanazt a Joelt látja viszont, akit anno a játék berobbanásával megkedvelt.
Ha ehhez még hozzátesszük, Pedro Pascal eszköztárát is, akkor összességében sokkalta mélyebb, érzelmesebb jeleneteknek lehetnek szemtanúi a rajongók - és pontosan ezzel tud többet nyújtani a sorozat, mint a videójáték.
Bella Ramsey Ellie-jével egyáltalán nem vagyok kibékülve, ám azt gondolom, hogy azokhoz a snittekhez meg eseményekhez, amiket a lány átélt vagy át fog élni, pontosan ilyen színésznő kellett, ugyanis az ő habitusával és játékával sokkalta hitelesebben lehet visszaadni a karakter viszontagságait, interakcióit ezzel a zord és kegyetlen világgal, amelybe belecsöppent.
Nem tetszik a választás, ám bőven látok benne potenciált, úgyhogy azt mondom, várjuk ki a végét.
Bár nem sokat láthattuk eddig, de Gabriel Luna Tommyként szintén abszolút hitelesnek tűnik, illetve Anna Torv Tess szerepében és Merle Dandridge Marlene-ként is igencsak érdekesnek tűnnek, szóval ahogy korábban írtam, az HBO ismételten belenyúlt a tutiba.
Ja, és amúgy Nico Parker Sarah-ként egész ügyesen megállta a helyét, le a kalappal előtte!
Összegzés
A The Last of Ustól, lévén nem kockultam a videójátékokkal és a műfaj is távol áll tőlem, egyáltalán nem vártam sokat, leginkább semmit, de áldom az eget, hogy szerencsét próbáltam vele, ugyanis már egy darab epizóddal is olyan élményben volt részem, amilyet nem sűrűn tapasztaltam filmek vagy sorozatok terén.
Csak úgy árad belőle a minőség, a látvány és a helyszínek lenyűgözőek, és az eseményeket is megfelelően adagolták (voltak sokkoló jelenetek is dögivel, amelyek után próbálták lenyugtatni a kedélyeket), szóval minden a helyén volt.
Pedro Pascal több, mint meggyőző, de a többiek is igyekeznek felnőni a feladathoz, és ne feledjétek, ez csak egy rész volt, mi lesz itt még a folytatásban?
A The Last of Us már most olyan pontszámmal rendelkezik az IMDb-n, amilyet a valaha készült legjobb szériák kaptak, és garantálom, hogy a minőséggel az évad többi felvonásában sem lesz probléma.
Én azt mondom, hogy bátran tegyen vele egy próbát mindenki, aki abszolút magas színvonalú szórakozásra vágyik, ugyanis a Sony üdvöskéjének élőszereplős felvonásának egyértelműen a legjobbak között van a helye.
Ha játszottatok a game-ekkel akkor azért, ha nem, akkor pedig pontosan azért adjatok neki egy esélyt, ugyanis az HBO ismételten olyan produkciót hozott tető alá, amelyet legalább akkora őrület fog körülvenni, mint anno a Trónok harcát. Hajrá, hajrá!
