Eltűnt (Missing) kritika: a különleges történetmesélés továbbra is üt, ám nem vett le annyira a lábamról, mint elődje
Eltűnt (Missing) kritika: a különleges történetmesélés továbbra is üt, ám nem vett le annyira a lábamról, mint elődje
Eltűnt (Missing) kritika: a különleges történetmesélés továbbra is üt, ám nem vett le annyira a lábamról, mint elődjeKülcsín
Miután teljes szívemből beleszerettem a nyomozós alkotásokba, akarva-akaratlanul is belebotlottam egy-két nyomasztóbb thrillerbe, lévén a két műfaj gyakran keveredik egymással - vagyis a legtöbb esetben nincs krimi thriller nélkül és fordítva.
Sőt, olyan is előfordult, hogy inkább választottam a filmes vagy sorozatos palettáról thrillert, ugyanis tudtam, hogy ezeknél a produkcióknál garantált a rettegés és a szorongás, ezeket pedig a nyomozós daraboknál nem mindig kaptam meg. Tudom, tudom, sokan mondták már, hogy furán vagyok beállítva, de alkalomadtán szükségem van olyan történetekre, amelyek a csontomig hatolnak.
Hasonló indíttatásból persze hébe-hóba belekóstoltam a horrorfilmekbe is, ám ott is inkább azok a mozik vagy szériák nyerték el a tetszésemet, amelyek nem szimpla darálásról szóltak, hanem sokkal inkább a rejtélyeket és a drámaiságot, így a borzongást helyezték előtérbe - ezek pedig ugye a thrillerek sajátosságai.
Szóval az ismeretlentől való para, illetve a feszültség filmes pályafutásom kezdete óta vonzott, ha pedig még egy vagy több csavart is belecsempésztek a sztoriba, akkor rendesen madarat lehetett velem fogatni - persze miután egy-két kedvesebb rajzfilmnek hála kisimultak az idegszálaim.
Hogy frissebb produkciókat említsek, így botlottam bele többek között a A menübe, a Különválásba, az Időbe, a Nembe, a Kilenc idegenbe, vagy éppen az Oxigénbe, amelyek mind-mind mély nyomot hagytak bennem. Azaz az alkotások során olyan váratlant húztak a készítők, amit garantáltan soha életemben nem fogok elfelejteni.
És abszolút ide sorolható a 2018-ban debütált Keresés is, amely különlegességét az adta, hogy története egészen konkrétan egy számítógép és/vagy okostelefon képernyőjén játszódik. Azaz adott a főszereplőnk, aki úgy próbálja felkutatni eltűnt lányát, hogy folyamatosan tesz-vesz valamelyik kütyüjén. Ezzel pedig kilóra megvett!
A nagy sikerre való tekintettel egyértelmű volt, hogy érkezik a folytatás, amelyre aztán egészen sokat kellett várni: végül 2023-ra hozták tető alá a következő felvonást, az Eltűntet, amely szintén hasonló trükkökkel operál, mint a mozikba valósággal berobbant elődje.
Sztori
Miután Grace (Nia Long) lelépett Kolumbiába újdonsült barátjával, Kevinnel (Ken Leung), lánya, June (Storm Reid) egy hatalmas házibulit szervez, ez pedig annyira leköti figyelmét, hogy lényegében meg is feledkezik külföldön sütkérező édesanyjáról.
Egy hét múlva aztán, amikor June felvenné őket a reptéren, nem jelennek meg az előre megbeszélt időpontban, így a lány a hatóságok segítségét kéri Grace és pasija felkutatásában.
Miután aztán az FBI semmit nem tud felmutatni, June a kezébe veszi az irányítást, és az internet segítségével megpróbálja felkutatni édesanyját. Közben aztán kiderül, hogy Kevin korántsem az, akinek mondta magát, így az első számú gyanúsított a simlis sármőr lesz...
Karakterek
Bár első blikkre egyáltalán nem tűnt szimpatikusnak, véleményem szerint az egyre nagyobb hírnévre szert tevő Strom Reid remekül megállta a helyét a főszerepben, ráadásul egy olyan filmben, amely egyáltalán nem nevezhető szokványosnak.
Lényegében a játékidő nagy részében FaceTime-on meg kamerákon keresztül láthatjuk, de így is tökéletesen hozta a kezdetekben kétségbeesett, majd talpraesett lányt, aki minden létező eszközt bevet annak érdekében, hogy felkutassa anyukáját.
Ennek során például felfogad egy kolumbiai lóti-futit (Joaquim de Almeida) is (név szerint Javit), aki - ne is kérdezzétek, hogy miért -, de a film egyik legjópofább karakterének bizonyult.
Az Eltűnt legnagyobb nevének számító Ken Leung is hozza a tőle megszokott figurát, vagy inkább pózokat, amelyek során jellegzetes arcvonásai kellőképpen fenyegetően hatnak, így nagy húzásnak bizonyult az ő protagonistának való megtétele.
Viszont Nia Long anya szerepben nem sikerült túl meggyőzőre, mondjuk keveset is láthatjuk a vásznon, ugyanis ő az, aki eltűnt, de így sem maradt túl emlékezetes a játéka vagy a jelenléte, emiatt nem is szorítottam annyira, hogy megtalálják, csak az érdekelt, ki követte el a turpisságot - szerencsére Storm csinálta a feszkót, így szinte egyedül elvitte a hátán a mozit.
Összegzés
Nos, az Eltűnt egy hasonlósan zseniális thriller lett, mint az első etap, ám valahogy mégsem tudta megugrani azt a lécet, amit a Keresés állított.
Ettől független tényleg kivételes alkotás lett, folyamatosan képes volt frászban tartani, és annyi csavart szuszakoltak bele Nicolas D. Johnson és Will Merrick rendezők (akik amúgy a 2018-as film vágói voltak), mint égen a csillagok.
Konkrétan nem győztem kapkodni a fejem annyi minden történt a viszonylag hosszabb játékidő alatt (cirka két órás a mozi), így folyamatosan gyártottam a különböző csavaros elméleteket: vajon mégis mi a fene folyik a telefonokon, tévéképernyőkön, monitorokon keresztül? Ki rabolt el kit? Ki a főkolompos? Hol az anya? Ki vagyok én? Utóbbi nyilván vicc, de tetszett, hogy az Eltűnt végén már azt sem tudtam, lényegében milyen rendezvényen vagyok.
Szóval aki egy igazán kivételes produkcióra vágyik, annak az Eltűnt hibátlan választás lehet, képes meglepetést okozni, sőt, sokkolni is, és ha rendesen belemélyedtek, akkor annyira le tud kötni, hogy levegőt is alig mertek venni.
Tényleg jó a cucc, főleg ebben a szuperhősdömpingben, mert már a csapból is villámok, hangyák és párducok folynak - mondom ezt úgy, hogy amúgy hatalmas Marvel-fan vagyok. De néha jó visszatérni a valóságba, erre pedig az Eltűntnél jobb filmet jelenleg nem tudok ajánlani.
